Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-14 / 24. szám

látta, sem abba, hogy büntetést érdemelt-e emberi törvények szerint? — az Isten az igazbiró ! És azt hiszem, az az esküdt volt leglelkiismeretesebb, a ki üres lapot dobott az urnába. De az a mód, a hogy a kíváncsi közönség elé állították ezt a szerencsétlen asszonyt, emlékeztet a farizeusokra, a kik a bűnös nőt Krisztus elébe hurczolták. A keresztyén világnézet nevében utálattal kell elfordulnunk az ilyen igazságszolgáltatástól, mely perverz gyönyörködéssel vetkőztet meztelenre egy nőt, hogy az egész világ vadállatias fogcsattogtatása közepette inyenczfalatként dobja oda a porondra azt, a ki lehet beteges gondolkozású, de a kinek bűnössége még megállapítva sincs s a ki mégis csak — anya. Van-e joga a a bíróságnak a legbensőbb házi szentélybe belépni s megfosztani a legféltettebb női becsülettől egy feleséget és anyát, a kire otthon gyermekek és férj aggódva és szeretettel gondolnak ? Szükséges volt-e ez az emberi igazság kiderítéséhez ? Meggyőződésünk, hogy nem, mert a hogy az asszony lelkiismerete élete fogytáig vádolni fogja majd borzalmas tettéért, úgy nem adhat neki megnyugvást és nem adhat a pőrére vetkőztetésért elégtételt — a felmentés sem. — Megnyugvással látjuk, hogy a magyar bíróságok még egy megölt mondaine intim dolgait sem engedik közprédára ós a közönséget az igazságszolgáltatás méltóságához illő tapintattal tartják távol a hálószobába való belépéstől, hogy ne legyen színpaddá az a hely, a hol élet és halál felől ítélnek ! TÁRCZA. General Assembly. Edinburgh, május 19—28. Május 19-től 28-i g fontos események színhelye volt Edinburgh. Skócziának három presbiteri egyháza tartotta évi közgyűlését. Minden évben élénk érdeklődéssel várja a nagyközönség az assemblyk megnyitása napját, mely nem közönséges látványt nyújt a kíváncsi szemlélőnek. Az utczai látványosságot a Church of Scottland Assemblyjének tartamára kiküldött királyi biztosnak és kíséretének, a város hivatalos előkelőségeinek és az államegyház vezetőinek a királyi palotától a történelmi nevezetességű St. Giles Cathedralhoz történő felvonulása adja. Óriási néptömeg tolong a fellobogózott város utczáin, katonai díszcsapatok vonulnak fel skót nemzeti viseletben s állnak sorfalat; nemzeti viseletben s állnak sorfalat; zenekarok, „bagpiper"-ek (skót dudások) felváltva gyönyörködtetik a verőfényes tavaszi napnak különben is örvendő népet. 11 órakor ágyúlövés jelezte a díszmenet elindulását. Csakhamar feltűnt a hosszú kocsisor a sorfalak között, ezrek üdvrivalgásától kísérve a nevezett hatalmas templomig. Mi azonban hagyjuk e fényes menetet s térjünk be egy, külsőségekben szerényebb, de ünnepélyesség és bensőség tekintetében annál inkább felemelő megnyitóra a U. F. Church téres Assembly Hall-jába. A zsúfolásig megtelt Ház előtt lefolyt ünnepély az előző évi moderátor (Principal Iverach, Aberdeen) imájával és búcsúbeszédével kezdődött, mely után az új moderátor (dr. Reith, Glasgow) bevezetése, üdvözlése és székfoglaló beszéde következett. Tárgya a legidőszerűbb és legégetőbb kérdések tömkelegébe markol s ezt, a ker. egyházakat egyetemesen érdeklő témát fejtegeti: az egyház és szocziáiis problémák. Milyen magatartást kell tanúsítania az egyháznak a nagy társadalmi és gazdasági problémákkal szemben? Kívül állanak-e ezek az egyház munkakörén? Vájjon a jelen szocziáiis rend a maga kirívó ellentéteivel, osztályharczával, nyomorával és gazdagságával, „East End"jével a dolgoknak azon állapota-e, mely szükségképen hozzátartozik az embernek e világbeli előhaladásához ? Kimerülhet-e az egyház kötelessége abban, hogy megelégedést hirdet az élet egyenlőtlenségei alatt szenvedőknek és jótékonyságot sürget az élet napsugarát élvezőknél? Az egyház előtt lévő probléma nem az, hogy miként segítsen ideig-óráig a fennálló bajokon, hanem hogy miként foglalkozzék a bajokat előidéző okokkal. A fonák gazdasági rendnek okát a jelen hibás rendszerben látja, mely egynek vagyonosodást biztosít, mást nyomorba juttat. A jelen visszás állapotoknak egyik gyökere adva van a gazdag ifjúról szóló példázatban. A társadalom forrongó elégedetlenségével, mélységes nyomorával, a skót nép testén rágódó betegséggel: az iszákossággal szemben az egyháznak Krisztustól öröklött kötelességei vannak, melyek között első a tiszta evangéliumnak közlése a tülekedő társadalommal és élése a mindennapi életben. Az egyház erkölcsi téren a vezető szerepet ki nem engedheti kezéből. Majd rátért a munkásosztálynak fokozódó közönyösségére az egyházzal szemben, mit az egyházaknak a szocziáiis kérdések iránt tanúsított tartózkodó sőt közönyös magatartása termelt. Az egyház minduntalan szemben találja magát a gazdasági problémákkal morális alakjukban, melyek helyes megoldást csakis az isteníiúság, a ker. testvéri szeretet ós folytonos szolgálat alapján felépült társadalomban nyerhetnek. Az evangélium által újjászült egyének útján változhatik meg a jelen ker. államokban fennálló, de épen nem keresztyén, a világi javakat monopolizáló, társadalmi és gazdasági rendszer képe s válhat valóra mindennapi imánkba foglalt kérésünk: „Legyen meg a Te akaratod, mint mennyben, úgy itt a földön is!" Fájdalommal mutatott rá arra a szomorú jelenségre, hogy a jótékonyság igen sok esetben csak a nyugtalan lelkiismeret párnája. Egyfelől a javaknak önző élvezete, másfelől millióknak nyomora és elkeseredett küzdelme a mindennapi kenyérért oly élés ellentétet mutat a ker. társadalomban, hogy méltán hangzik a keserű kérdés az egyház felé: „Mindez a Mester akarata szerint van-e?" Látván a modern rabszolgaságot, tétlen maradhat-e