Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-07 / 23. szám
tétek akadályozzák az együttműködést. A pozitív vagy „jobb" a liberális vagy „baloldal" nemcsak a tudományos, gyülekezeti, hanem még az egyháztársadalmi életben is sokszor heves harczban áll egymással. Innen, hogy ott két „szocziális" egyesület van a protestánsok körében. A pozitívek egyenletének neve : „Kirchlich-social", a liberálisoké „Evangelisch-social". Mindkettő a múlt hó második felében tartotta évi rendes kongresszusát. Az előbbi Wiesbadenben, az utóbbi Nürnbergben. Ott a hires apolegeta, Pfenningsdorf bonni tanár, emitt a kiéli Baumgarten tanár elnökölt. Mindkét kongresszuson sok tartalmas előadás és felszólalás hazgzott el nagy, időszerű témákról. Szőnyegre került természetesen a kilépési mozgalom is. Lic. Mumm szerint a mozgalom leghathatósabb ellenszerei: nagy városokban is kisebb gyülekezeteket kell alkotni a lelkigondozás lehetővé tétele czéljából, szervezni kell a férfi- és női diahoniát, meg kell szüntetni az egyházi életben a szocziális ellenes berendezéseket, nagyobb teret kell engedni az egyházi kormányzó szervekben is a közép- ós munkásosztálynak, ki kell fejleszteni a kül- és belmissziói munkákat. Mindkét kongresszus a teljes vasárnapi munkaszünet mellett foglal állást és igért agitácziót. A nürnbergi szocziális kongreszszuson érdekes előadássorozat folyt le ezen téma felett: „A szocziális kötelességek a mindennapi életben". Orvosok, ügyvédek és a hírneves Rittelmayer lelkész mondottak megragadó beszédeket ez életbevágó kérdésről. — A német protestáns államegyházaknak nagy nehézségekkel kell megküzdeniük. A szocziáldemokrata-párt, a czéltudatosan dolgozó egységes róm. katholiczizmus, a szekták jobbról és balról tépázzák, ostromolják. Bent pedig sok a visszavonás, mélyreható ellentét. De a német "prot. egyházakban minden párt megértette az időknek nagy munkákra serkentő jeleit. —p. A MI ÜGYÜNK. Kérjük azokat, a kiknek a lapot előfizetés nélkül küldjük, s zíveskedjenek előfizetni, amennyiben a lapot megtartani óhajtják, vagy pedig a lapot visszaküldeni, mert kevés feles példány áll rendelkezésünkre és érdekünkben áll, hogy ezeket a példányokat újabb czímekre is küldhessük. A Claparéde-emlékalapra dr. Kósa Zsigmond (Budapest) 10, a Sárospataki Lapok szerkesztősége 10, dr. Zsilinszky Mihály, Végh József, Papp Ferencz (Arad) ós dr. Kováts István 20—20, dr. Maday Gyula 50, Földváry Elemér 30, Andrássy Kálmán 6, gróf Festetich Gyulánó, Süteö István, Horváth Lajos 5—5, Végh Dezső 4, Pap János, bulcsui ref. lelkész és Böszörményi Rózsa 2—2 K-t adományozott. Eddig befolyt984'40K; további adományokat kérünk B. Pap István theol. tanár czímére (Budapest, IX., Ráday-u. 28.). Lapunk átvételi és fejlesztési költségeire Seigneur Emil 5, Pap János ref. 1. (Bulcsu) 3 K-t küldött, a mit e helyen is hálásan köszönünk s kérjük lapunk olvasóit és barátait a további adakozásra. Ezzel alapunk vógöszszege 2039 K. IRODALOM Ulster. A Tudományos Akadémia második osztályának május hó 27-én tartott ülésében Bernát István TJlster czímmel előadást tartott, igen nagy érdeklődés mellett. Az érdekes fejtegetésben kimutatta, hogy a sovány talaj és kedvezőtlen gazdasági viszonyok között a skót és angol letelepülök okos és szívós munkája volt az, mi Ulstert iparban, kereskedelemben és gazdaságban Írország többi tartománya fölé emelte. Abban a küzdelemben, melyet az ír társadalom elvesztett függetlenségének visszaszerzéséért folytat, az ulsteriek a függetlenségnek, szabadságnak áldozatkész barátai, a maradiak, a reakcziósok pártján állanak azért, mert politikai, gazdasági jövőjüket, vallásukat féltik. A home rule az ő szemükben gazdaságilag visszaesést jelent, mert oly többség kezébe adja a hatalmat, mely gazdasági dolgokhoz keveset ért, a politika művészetében járatlan és hajlandó arra, hogy a katholiezizmust tolja előre a presbiteriánizmus rovására. E felfogásból kiindulva szervezik az ellentállást és pedig odáig, hogy külön sereget állítanak össze ós kijelentik, hogy ha a homerule-bill törvénnyé lesz, annak érvényesülését fegyverrel kezükben fogják megakadályozni. Azt a tényt, hogy e mozgalom vezetői között V. György király titkos tanácsosait, mint Carsont, államférfíait, mint lord Minto és legkiválóbb hadvezérei közül Robers lordot találjuk, a szárazföldi felfogás szempontjából szinte érthetetlen. Az ulsteriek azonban azt hangoztatják, hogy a kormány megsérti a brit alkotmány alapelvét, a mikor a népet meg nem kérdezve akarja megalkotni a homrule-t. Az ilyen kormánnyal szemben bármily fegyver is jogosult. Még érdekesebb az, hogy az Ulster ellen kirendelt katonaság tisztjei megtagadják az engedelmességet. Alapítják pedig ez eljárásukat arra, hogy az angol katonai törvények s/.erint a brit katona nem szűnik meg polgár lenni és ha olyat követ el, a mi az ország törvényeivel, az általános büntető rendelkezésekkel ellentétes, nem mentheti magát azzal, hogy engedelmeskedni volt kénytelen. Ez a felfogásnak érvényesült az 1832-ik évi reform-bili alkotásakor s erre a preczedensre hivatkoznak. Az eddigi események mutatják, hogy Ulster ellenkezése, mely gazdasági és politikai okokon túl vallásos meggyőződésükön sarkallik, a mennyiben szerintük a homerule Romé rulet, azaz Róma uralmát jelenti, a küzdelemben győztes marad. És így azok, a kik szinte elszoktak attól, hogy a vallásos tényezőket erősebbeknek tartsák a politikaiaknál, kénytelenek belátni tévedésüket. Az ulsteriek, a kiknek elődei annyi, a szabadságért, függetlenségért és a vallás szabad gyakorlatáért vívott csatában vettek részt, példát mutatnak arra, mint lehet eredményeket elérni legyözhetetleneknek tartott akadályokkal szemben is. Küzdelmük ezért nagyjelentőségű és érdemes arra, hogy figyelemre méltassák a Britbirodalom határain túl is. — Nem kis jelentőségű dolog, hogy épen a mai vallásellenes irányzatokkal szemben Bernát István a legelső tudományos testületben mutatott reá a hit ós vallás tettekre sarkalló s az Önfeláldozás lelkesítő erejére. Gróf Andrássy Gyula a száműzött Rákócziról. A felszólalások ama tömegében, melyet Szekfű Gyula ismeretes Rákóczi-könyve támasztott, mindenesetre a legjelentékenyebb és legmagasabb színvonalú gróf Andrássy Gyula tanulmánya. Most a legszélesebbkörű olvasóközönség számára is hozzáférhetővé vált: megjelent az Olcsó Könyvtár füzetei közt, a Franklin-Társulat kiadásában ; ára 40 fill.