Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-31 / 22. szám

»r testvéregyesületek szeretetteljes együttérzését fejezte ki költői, színes beszédben, Szöts András székesfőv. szeretetházi igazgató, a fővárosi szeretetházak s a maga baráti elismerésével hódolt a pedagógia fényes sikerének, a melynek előharczosát az ünnepeltben látja megtestesítve. Igazán kár, hogy a szép beszédeket mind nem adhatjuk közre, a bennük rejlő színdús gondolatok élvezetes és lélekemelő olvasmányul szolgálnának. És most a növendékekre került a sor . . . A voltakra s a mostaniakra. Főző Sándor közig, bírósági tanácsjegyző a sok megjelent és távollevő szárnyrabocsátott gyermek háláját és kiapadhatlan szeretetét tolmácsolta. Rájuk nézve az Árvaház, az ősi ház, a melynek falai között érezték meg az emberek szeretetét s nyertek nevelőatyjukban második apát. A ragaszkodás és hála jeléül eljöttek sokan, de maradandó emléket óhajtanak állítani, a mikor az ezen alkalommal közel 1700 korona összegyűjtött összeget adnak át az árvaegyletnek a „Papa", Brocskó Lajos nevét viselő alapítványra a volt növendékek eddigi gyűjtéséből alakult 3000 koronás alap kiegészítésére, a melyből a kilépő növendékek kapjanak első segítséget. — Ebben a tényben mutatkozik legkiválóbban a Prot. Árvaházból kikerülteknek tevékeny, munkás életre történt nevelése s egyúttal hálája és áldozatos szeretete. Mig ez a mozzanat felemelte lelkünket, Biró Izabella tanítójelölt, árvaházi növendék és Jakab Gizella keresk. iskolát végzett volt növendék szíveinket rezgették meg az előadott alkalmi költeményekkel. Amaz Ungváry Elemér árvaházi tanítónak meleg, gyermeki szeretetet festő versét, emez Soós Károly bucsi ref. lelkész Az árvák nem felednek cz. ódáját adta elő már ismert szavaló művészetével. Ekkor már igazán nem maradt szem szárazon. És ez jól volt így. Kellenek a szívnek és léleknek az ilyen megrebbenések, a melyek után érezzük egyúttal, hogy jobbá, szeretőbb szívűekké lettünk s egyszerre úgy látjúk, hogy íme, ez a világ milyen szép, milyen dicsőséges munkára képes, ha jószívű, derék munkások járnak elől példával. Kevés embernek jut ki ilyen örömnap, ennyi elismerés, megbecsülés, rokonszenv és szeretet, de kevés ember mondhatja el, hogy 1000-en felüli elhagyott, nyomorult, szegény, árva gyermeket bocsáthatott ki az élet küzdelmeibe jó útravalóval: becsületre, munkára és szeretetre való neveléssel. A mostani nevelőtársak sem * maradtak el s átadták a Szabadi Lajos festőakad. növendék által festett élethű arczképét. Ez a benső, családias ünneplés hálás köszönetre indította az ünnepeltet s jól értékelte beszédében az ünnepeltetés benső értékét. Tudjuk jól, ígérete nélkül is, hogy míg ereje engedi, továbbra is az árvanevelés nemzet- és egyházerősítő ügyének szenteli tudását, tapasztalását és munkabírását. Palásthy Árpád gömörhosszúszói ev. lelkész, volt növendék vezetett még egyszer gyönyörű imájával Ahhoz, kinek szeretete kifogyhatatlan ; végül az árvanövendékek vegyes kara énekelte el Varga József, volt növendék, nagykőrösi zenetanár ez alkalomra írt „Jubileumi dal"-át, melynek dallama méltó befejezése volt a ritka ünnepségnek. A fehér asztal . . . persze ez sem maradhatott el. Egy másik teremben telepedtünk le a megrakott asztalokhoz. A szokásos bankettszerű menű helyett házi gyártmányok kerültek elő s volt bőven minden — csak hely nem. Színes, kedves társaság, vendégek, jó barátok, volt növendékek feleségeikkel, férjeikkel, Papp Géza budapesti fogtechnikus (a főrendező) egész családjával ünnepelték a szeretett „Papát". Voltak már deresedő „gyermekek" is, sőt volt néhány, a ki 40 évvel ezelőtt volt az árvaház lakója. Mindenkinek volt valami mondani valója. Sokan köszönték, hogy derék asszonyt, férjet nevelt nekik a „Papa", sőt olyan is volt, a ki az árvaházból örökbefogadott lányával együtt jött el osztozni a nevelőapa örömében. És most szóljunk néhány szót magáról Brocskó Lajosról Maga is árva és az árvaház növendéke volt. Megszerezte a polgári iskolai tanári képesítést s 1874 augusztus 1-én mint 22 éves ifjú lépett az árvaház szolgálatába igazgatói minőségben. Akkor 50 volt, ma 100 árva van nevelésére bízva. Egész pályafutása alatt a munka embere volt s a munka harmonikus lelki világot teremtett nála és fiatalos erőben, ruganyosan tartotta meg, úgy hogy 62 éves kora daczára sok ifjú emberen túltesz a munkabírásban. Éber és serény. Szíves, előzékeny modor, puritán jellem, pedagógiai tudás, kötelességérzet, haza- és emberszeretet egyéniségének alkotó részei. Igazi nevelő és gondos, szeretetteljes árvaatya. Felesége, Beck Klementina, 1894 óta hű osztályosa munkájában. Szaktudását számtalanszor vették igénybe, így 1892-ben a tanítói árvaházak szervezésénél. A koedukáczió az állami árvaházakban a Prot. Árvaházban elért eredmények alapján vezettetett be. Külföldi tanulmányútat tett 1883-ban Svájczban, Bajor- és Németországban Szőts András székesfővárosi szeretetházi igazgató társaságában. Erről irodalmi úton is beszámolt. „Svájcz árvaházaia „ Vegyesnemű árvaházak pedagógiai elöngei" cz. műveivel megvetette alapjait a magyar árvanevelési szakirodalomnak. Ezenkívül megírta a Prot. Orsz. Árvaegylet és árvaház történetét s több kisebb munkát írt. A külföldön is elismerést szerzett a magyar nevelésügynek. Az 1911-iki drezdai egészségügyi kiállításon a Prot. Árvaegylet kitüntetésben részesült s a morvasziléziai köszénbányák munkásszövetkezete létesítendő árvaházuk szervezésében a Prot. Árvaházat vették mintául, kikérve Brocskó Lajos tanácsait. Itthon még több kitüntetés érte. Az 1896-iki ezredévi kiállításon az árvaház a slöjd meghonosításáért elismerésben részesült, 1897-ben Stefánia főherczegnőtől, 1899-ben a nemzetközi gyermekvédelmi kiállításon elismerő okmányt kapott, ugyanez évben az árva• és szeretetházi nevelőkét képző tanfolyam előadói és fel ügyelőbizottsági tagja lett s ez évben adományozta ő felsége is neki a koronás arany érdemkeresztet.