Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-31 / 22. szám

Maga az árvaház nagyarányú haladást tett az ő igazgatása alatt s nemcsak magas pedagógiai színvona­lon álló nevelőintézetté, hanem erőteljes társadalmi té­nyezővé is fejlődött. A legnagyobb örömöt azonban az az öntudat adja Brocskó Lajosnak, hogy négy évtizeden át hasznosan munkálkodott s közel ezer árvagyernieket nevelt hasz­nos polgárrá ós egyháztaggá. Orwsok, lelkészek, ügy­védek, katonatisztek, képviselők, tisztviselők, üzlettulaj­donosok, 105 pedagógus (tanár, tanító, tanítónő, óvónő) vallják őt nevelőatyjuknak. Meleg szeretettel köszöntjük e helyről is Frot. Árvaházunk méltán ünnepelt igazgatóját. Legyen még sok örömnapja s élvezze sokáig a hasznos munkásság benső örömeit és külső dicsőségét! És szolgáljon vezér­csillagául továbbra is a zsoltáríró királlyal vallott az a ren­díthetlen hit, a mivel kezdtük e feledhetlen jubileumi ünnepet mi is: „Te Benned bíztunk eleitől fogva . . ." (phz.) BELFÖLD. Ki és hol tartott először gyermekistentisz­teletet? E Lap legközelebbi száma hírül adta, hogy az alsó­baranya-szlavóniai lelkészek és tanítók június 4-iki egy­házmegyei értekezletén napirendre kerülő több fontos tárgy között fog szerepelni „A gyermekistentiszteletek je­lentősége és fontossága" is Vásárhelyi Pál lelkész elő­adása kapcsán. Ez alkalomból talán nem lesz érdektelen, sőt sokak felvilágosítására szolgálhat, ha a gyermek­istentiszteletek genezisét ezúttal egy kissé körülményesen tárgyaljuk. E végből vegyük kezünkbe eredetiben azt az angol könyvet, melynek jellegzetes czíme már megadja a feleletet felvetett kérdésünkre: „Egyházi beszédek gyer­mekekhez". Elmondotta Brightonban a Krisztus temp­lomában, 1878—1881-ben, egyes vasárnapi délutánokon, immár néhai tisztelendő Vaughan Jakab M. A. Le­írták a prédikálások alatt gyorsírással. Megvilágosító anekdotákkal. Ötödik sorozat. London . . . 1881." Most már, ha elolvassuk a XIIL szám alatti „Or-kapu" (Watch­gate) czímű beszédet (Márk XIII: 37.), ebbe be van szőve bizonyos Bilby Tamás tanító himnuszából eme szaba­don fordított, szép idézet: „Itt mi bút és fájdalmat hordozunk, Itt egyiktöl-másiktól elválunk: De a mennyben ismét találkozunk. Ó, ott lesz csak az igazi öröm. Ott nem lészen többé földi üröm.'­Mire a beszédet így folytatja: „Gyanítom, liogy közületek soha egyik sem hal­lotta Bilby Tamás nevét. Pedig ezt a felséges himnuszt ő írta egyenesen az én számomra akkor, mikor már ré­gen az első gyermekistentiszteletet tartottam. S mikor volt ez? Ezelőtt 45 évvel, a mikor Chelsea-ben laktam. Talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy én voltam az első az egész angol egyházban, a ki először tartott gyer­mekistentiszteletet. Katechizálásról azelőtt igenis hallot­tam, de gyermekistentiszteletről nem. Mondom, Bilby úr irta nekem ezt a himnuszt az én gyermekistentisztele­temre.* Vaughan Jakab, mint gyermekistentiszteleti első prédikátor 1835-ben lépett fel az angol egyházhoz tar­tozó Chelseaben. Csak az ő halála után jelennek meg Buxton Vilmosnak szintén Londonban 1886-ban és Stan­ley Arthurnak ugyanott 1887-ben kiadott gyermekisten­tiszteleti beszédeik. Továbbá, hogy 1835, illetve Vanghau előtt más lelkész vagy hitoktató ezen a téren máshol sem lehetett kezdeményező: kitetszik Molenkamp C. F. utrechti kate­chetának Dr. van Oosterzee theol. professzor által Ut­rechtben 1870-ben kiadott gyermekistentiszteleti művéből s illetőleg ennek Előszavából (Christelijke Toespraken in de Kinderkerk te Utrecht). Ebben, miután a nevezett­nek több mint harmincz éves vallástanító-lelkészi műkö­dését méltatja Oosterzee, azt mondja folytatólag, hogy „előtte semmi sem látszott alkalmasabbnak, mint az ille­tőnek gyermek-predikáczióiból kiválasztani és kiadni né­hányat, a melyeket érdemes állásában a gyermekisten­tiszteleti templomban (in de Kinderkerk) néhány év óta elmondott s a melyeket fiatalok és öregek is oly érdek­lődéssel hallgattak ..." A hosszas előszó többi részéből is kiviláglik, hogy Hollandiában Molenkamp előtt ilynemű beszédekkel más valaki aligha foglalkozott, mert külön­ben arról valami vonatkozásban ott említés tétetett volna. « Hiszen, ismételjük, azt az Előszót Hollandia akkori leg­nagyobb theologusa s a király udvari papja írta, kinek a kritikában „száz szeme volt". Jól értsük meg. Itt nem valamelyes katechizáló beszédről, avagy bibliai vagy más szent elmélkedésről van szó, hanem tisztán gyer­mekistentiszteletre, rövid textus vagy hosszabb bibliai részlet alapján, kathedrai előadásra szerkesztett egyházi beszédekről, a melyeket a gyermekek és ifjak mellett bárki más is haszonnal és örömmel hallgathat a temp­lomban. Végezetül, a kik akár német forrásból merítve ad­tak ki ifjúsági beszédeket, mint Tárkányi G-yörgy 1902-ben, akár pedig* franczia forrásműre hivatkozhatnak, mint Adorján Ferencz 1905-ben : azok épen újabb keletű for­* Erről az ö Bilby-jéről továbbad a szónok folytatólag azt is elbeszélte, hogy mikor mint katona a britt indiai seregben szolgált, az ezrednél bennszülött katonák is voltak, a kik keresz­tyén társaikat folytonosan figyelték, hogy keresztyén létükre csi­nálnak-e valami erkölcsileg kifogásolható rosszat. Épeu azért ez utóbbiak egyik a másikára nagyon vigyáztak, nehogy a bennszü­löttek előtt magukviselete miatt megszégyenüljenek. S ha mégis megtörtént, hogy közülök valamelyik rossztermészetíí, káromkodó vagy veszekedő kezdett lenni: társa a fülébe súgta: „Vigyázz!" Ez volt köztük a titkos figyelmeztető jelszó és a keresztyéni élet szabályzója. Ezt is Bilby beszélte el neki. S ő maga is utánsúgja minden hallgatójának: „Vigyázz — vigyázz — vigyázz!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom