Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-31 / 22. szám
PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tar! Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Jövel, Szentlélek! M. K. — Vezerezikk: I. Hol a veszély? Sebestyén Jenő. II. Polgári Törvénykönyv és Protestantizmus. — Krónika: Nyilatkozatok. Az utolsó szó. — Táreza: Ünnep a Prot. Orsz. Árvaházban. (phz.) — Belföld: Ki és hol tartolt először gyermekistentiszteletet'? Ber,ke István. -— Szocziális ügyek. — Külföld : Francziaország, Spanyolország. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Jövel, Szentlélek! „Mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak vagyunk az imádkozásban. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának." Csel. l.u ; 2.x . Eljött újra píros píinköst ünnepe. Az Isten házában felcsendül az esengő ének: „Jövel szentlélek, Úr Isten!.. Ue bizony nem jön. Kénytelenek vagyunk bevallani a legnagyobb szégyenünket és szegénységünket: szűkölködünk nagymértókbeu szentlélek nélkül. Hány gyülekezetet tudnánk az ujjainkon megszámlálni, a melyen végig sepert a szentlélek bünperzselő ítéletének tüzeivel? Hányat ? Akármennyire fáj is, be kell vallanunk, hogy még mindig csak a szánk énekli a pünkösti hívó éneket, de életünk megczáfolja ezt is. Elfelejtettük, hogy a szentlélek kitöltetésének előzményei vannak. Hol az a gyülekezet, melyben pásztor és nyáj egy szívvel-lélekkel foglalatosak az imádkozásban ? Hol készülnek a pünköst ünnepére komolyan, hogy mikor e napja eljön, mindnyájan egy akarattal együtt legyenek?... Az első tanítványok és atyaüak nem feledték el a Mester szavait. Ott a felsőházban kitartóan ostromolták az Eget azok a lelkek. Tudták, hogy a szentlélek kitöltetését megelőzi a szíveket egybekötő szeretet. A hol egyenetlenség ós szeretetlenség fészkel, oda nem áradhat ki ereje. Mi pedig valahogyan kihagyjuk állandóan számításunkból a szentlelket. Magunk küzdünk, fáradunk, a saját bizonyságtételünkre számítunk csupán, ahelyett, hogy Isten Lelkét engednénk átáradni, munkálkodni, bizonyságot tenni. Ezért olyan sovány a termés, mit a csűrbe takaríthatunk! Emberek ereje és buzgósága nem pótolhatja a Lélek erejét és hévséget! . . . Istennek Lelke pedig ma sem szükíttetett meg; a kik egy szívvel-lélekkel imádkozva, egyakarattal együtt lévén kérik s várják, ma is megkapják. Istennek Lelke csodálatos zendüléssel zúg végig e nagy világon. Csak mi ne hallanók? Halljuk meg egy ma is élő férfiúnak, Groforthnak szavát, a ki bizonyságot tesz arról, hogy a különböző evan* gélizáló törekvések sikere mindig arányos volt azzal, hogy mily mértékben adták át magukat a keresztyén munkások Istennek és mily mértékben keresték a szentlélek erejét. Ha Krisztus egyháza — folytatja — kész megalázni magát Istennek hatalmas keze alá, a szentlélek jelenlétének és hatalmának félreérthetetlen jeleivel fogja kísérni az Igének hirdetését . . Erős meggyőződésem, hogy dúsan kamatozna az egyháznak úgy otthon, mint a misszió terén az, ha egy időre beszüntetné sok sürgő-forgó tevékenységét és keresné a szentlélek hatalmát, mint valami elrejtett kincset. Bekövetkeznék az, a mit egy koreai misszionárius mondott, mikor a Lélek alászállott a pjengjangi munkásokra: „0 egy fél nap alatt többet végzett, mint amennyit mi együttvéve fél év alatt végezhettünk volna." Ha a jelen korban evangélizálni akarjuk a világot, vissza kell térnünk a pünkösti tényezőhöz." Ha mi nemcsak folyton védekezni, hanem hódítani, élni, megmaradni akarunk : vissza kell térnünk a pünkösti tényezőhöz. Balgaság volna tőlünk, ha a készen levő, rendelkezésünkre álló isteni hatalmat nem érvényesítenők azonnal! Ezt hirdeti mindnyájunknak a pünkösti evangélium. Tartsunk hát komoly önvizsgálatot. Tervszerűen, tudatosan éljünk az imádság fegyverével. Készüljünk egy szívvel-lélekkel való imádkozásban, egyakarattal együtt lévén, Isten Lelkének magyar földön soha nem tapasztalt bőségben történő kitöltetésére. Hadd legyen már a magyar népnek is igazi pünköstje! Sebesen zúgó szélnek zendülése töltse el az egész házat I Véghetetlen nagy alázatossággal, szívóssággal és töredelemmel ostromoljuk meg az Eget: „Jövel, szentlélek Úr Isten !" Igazán jövel! M. K.
