Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-24 / 21. szám

a templom iránt, melybe vasárnaponként látják beözönleni a jól öltözött népet. Csak a rendíthetetlen hit és krisztusi szeretet tette képessé, hogy ezt a munkát oly széleskörűvé, nagyarányúvá emelte, a milyen az ma s a mely valóságos áldása annak a városnegyednek. Kezdetben szabad ég alatt tartott istentiszteleteket, minden este különböző részén az utczának. A hallgatóság a legvegyesebb elképzelhető társaság volt. Férfiak, nők, gyermekek, iszákosak, munkakerülők tették ki a hallgatóságot, a kiket csupán az újság ingere vonzott. De mégis az elvetett magból mindig hullott néhány szem termékeny talajra is, s ezek az emberek a legbuzgóbb munkatársaivá lettek a nagy munkában. Később egy hatalmas sátorba gyűjtötte össze azokat, a kik vágyakoztak az élővíz forrása után. A legfontosabb része a munkának azonban a látogatások voltak, melyeket munkatársaival együtt végzett a hívei között. Sokszor az éjjel legkülönbözőbb óráiban kérnek vigasztalást a szenvedők a missziótól, a kik késedelem nélkül sietnek a folyamodók segítségére, nehogy egy lelket is elveszítsenek, a ki vígasztalásban óhajt részesülni. De a lelki szükségletek mellett nem feledkezett meg az anyagiakról sem, a mennyiben a legnagyobb erővel fogott hozzá a gyűjtéshez, hogy a sátor helyett megfelelő épületbe gyűjthesse a hallgatóit. Kitartó munkájának meg is lett az eredménye, a mennyiben a Shankill-Road-on most Belfast legnagyobb és legmodernebb Mission-Hallja van. A Hall maga 3000 ember befogadására alkalmas, de fel van szerelve minden más egyéb szükséges helyiséggel is. A nagytermen kívül van benne egy kisebb terem vasárnapi iskolások számára; orvosi rendelő terem, a ho] az orvosra váróknak tartanak bibliai előadásokat; egy másik terem főzőiskolások számára s számos egyéb helyiség vasárnapi iskolai tanítók, cserkészek számára. Van azonkívül tornaterem, zeneterem a fiúk és lányok számára. S végül néhány helyiség olyanok számára, a kik a missziói munkát tanulmányozzák, a hol az illetők ingyenes lakást kapnak. (Nálunk is elkelne egy ilyen! Szerk.) Ebben az épületben hetenkint 35 különböző gyűlés van, melyeket mind a szuperintendens, dr. Montgomery intéz egy segédlelkésszel. Szombaton este ingyenes mozgókép-előadásokat tartanak, melyeknek a nagy haszna abban van, hogy sokakat elvon a korcsmáktól s egyéb helyekről, de azonkívül itt minden előadást ima vezet be s minden új kép előtt előbb egy zsoltárt, vagy dicséretet vetítenek a vászonra, melyet az egész gyülekezet énekel. A misszió nemcsak lelki vigasztalással látja el a híveit, de anyagi segítséggel is. így segíti őket pénzzel, ruhával, élelemmel stb. A mult karácsonykor kétezernél több csomag élelmiszert osztott ki a szegények között s azonkívül két este 6000-nél több felnőttet ós gyermeket vendégelt meg valláskülönbség nélkül. Körülbelül 6000 látogatást végeznek a missziói munkások évenként a szegények és betegek között. 1047 gyermeket küldött a mult évben tengeri fürdőre egy vagy két hétre, azonkívül külön 100 anyát küldött a csecsemőikkel együtt az ugyanott levő üdülőhelyekre. Vasárnaponként 700 vasárnapi iskolás fiú és leány nyer oktatást a misszióban. S mindezekre a szükségletekre a pénzt adakozás útján gyűjtik össze, ez pedig nem kis összeg, mert a misszió pénztára évi mérlegében 200,000 koronán felüli összeget mutat ki. De hogy milyen itt az adakozási kedv, csak utalok a külföldi misszió gyűjtési napjára, a mikor a reggeli és esti vasárnapi istentiszteleten csupán egy templomban 600 font (24,000 kor.) gyűlt össze s a mint a lapok írták, az említett templomon kívül még egy sereg más templomban is 400—500 fonton felül volt az adakozás ezen a napon. Ezek a dolgok, a melyeket említettem, voltak azok, a mit a Shankill-Road-Mission tárgyalt a közgyűlésén. A gyűlés nemcsak belső s igazán magasztos tartalmát tekintve, de külsőleg, a közönséget illetőleg is, igen érdekes volt, a mennyiben a belfasti notabilitások színejava jelenlétével mutatta ki érdeklődését a missziói munka iránt. Bárhol jártam és keltem, mindenütt találkoztam az ulsteri protestánsok bámulatos áldozatkészségével. Naprólnapra fokozódott bennem a tisztelet, a melyet irántuk éreztem. Szívemben nagy hálával eltelve vettem búcsút Belfasttól, az ott töltött idő életem egyik legszebb emléke marad. Sebestyén Andor, theologus. Tanulságos statisztika. A régi Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1844. évfolyamának első számában egy igen érdekes és tanulságos kimutatást, találunk arról, hogy a különböző egyházi körökből hány előfizetője van a nevezett lapnak. Közlöm, a mint következik: evang, lelkész 79, református lelkész 194, római kath. lelkész 19, unitárius lelkész 2, evang. világi 47, református világi 56, evang. tanár, tanító, iskola 18, református tanár, tanító, iskola 21 kaszinó és olvasóegylet 43 összesen 479. Feltűnő a róm. kath. lelkészek és a kaszinók száma. Ma aligha van ezek közül csak pár előfizetője is lapunknak. (Világiak vannak. Szerk.) Az idők jele! Én azt hiszem, hogy hasonló kimutatás közreadása ma sem lenne haszon és tanulság nélkül. (Majd megtesszük. Szerk.) A hetven év előtti viszonyok ismertetésére közlöm még a czikk következő részletét: „Ki a 479 előfizető példányaiból, minden 10-iket, mint az előfizetések beszedéseért a postahivatalokat illető részt és a főpostahivataloknak tiszteletdíjul adatni szökött 14 példány árát lerovandja, s felszámítandja, mit fizet a szerkesztőség postahivatalbért a fennmaradt példányokért (mindegyik példányért évenként 4 váltó forintot) : kiszámítandja, hogy a szerkesztőség minden ívért (a papir árával együtt) a nyomtató intézetnek 19 ft. 45 krt fizet váltópénzban (Oh, boldog korszak! Szerk.); mit