Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-24 / 21. szám

A csapok berozsdásodnak és a víz áporodott lesz. A tiszta sajtó tehát nemcsak pénzkérdés, hanem világ-, közerkölcsiség és ízléskérdés is egyszersmind. Világos tehát, hogy a jó sajtó számára utat kell készíteni és termékei után a lelkekben vágyat kell ébreszteni. — Ez lenne egyik főczélja a prot. sajtómozgalomnak, sajtóvasárnapnak, a mely, fájdalom, még most is hiányzik nálunk. Odaát van sajtó vasárnap, a melyen közel 60,000 koronát gyűjtöttek. Ha nálunk csak tizedrésze jönne össze, ezzel is lehetne kezdeni és tenni valamit. Csodálatos és elszomorító, hogy milyen kevés érzék van nálunk az ilyen dolgok iránt. Olvasom, hogy egy falusi plébános egész tekintélyes vagyonát a kath. sajtóegyesületnek hagyományozta. Ennek a papnak volt érzéke modern dolgok iránt. Sajtó nélkül ma már micsoda intézmény remélhet erőtől duzzadó életet és győzelmet? A világosság fiai és egyháza vagyunk. De hát hol a mi sajtónk ? Hol a mi csőhálózatunk ? Hol az igazi, komoly igyekezet és áldozatkészség arra, hogy legyen? — „Vigyázó, meddig még az éjszaka?!" TÁRCZA. Levél Belfastból. Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! Április 9-én volt évzáró ünnepély keretében az utolsó előadás a belfasti Assembly's Collegeben. Az évzáró előadás az intézet kápolnájában folyt le számos résztvevő jelenlétében s az előadás tárgya — mint aktuális kérdés — az „Ulster-skót" volt, melyet dr. Heron, az egyháztörténet professzora adott elő. Ezt megelőzőleg az intézet igazgatója, dr. Leitch, röviden megemlékezett az elmúlt iskolai évről s örömét fejezte ki a felett, hogy az intézet hallgatói szép szorgalomról tettek tanúságot, melyet legjobban mutat az az eredmény, hogy minden egyes hallgatónak a vizsgája sikerült. Az intézetnek az elmúlt isk. évben 31 hallgatója volt és pedig 13 a felső, 10 a középső és 8 az alsó osztályban. Azután az ösztöndíjak kerültek kiosztásra, s miután szépszámú ösztöndíjjal rendelkeznek, a tanulók legnagyobb része kapott valami jutalmat, a mi igen nagy segítség, ha tekintetbe vesszük, hogy az ösztöndíjak a 10, 20, 30, sőt 40 fontot is meghaladják. Ezután a jelenlevő moderátor intézett buzdító beszédet az ifjúsághoz s különösen azokhoz, a kik ezzel az évvel befejezték a tanulmányaikat s megkezdik azt a munkát, melybe őket Isten állította. Beszédét azzal kezdte, a mit dr. Dale, birminghami lelkész mondott egy alkalommal egy nyilvános gyűlésen. Dale ugyanis egy Gladstonet dicsőítő eulogizmusba kezdett s így folytatta: „Irigylem azt az embert, a ki" s itt megállt egy pillanatra s fölegyenesedve így szólt: „Uraim, én a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának hirdetője vagyok s a Krisztus evangéliumának hirdetője olyan magas hivatást nyert, hogy nem irigyelhet senkit". Beszélt azután arról a kérdésről, szükséges-e, hogy a lelkész a modern tudományokban is teljes jártassággal bírjon ? Természetesen, volt a válasza, a lelkésznek nem szabad semmiben sem elmaradni a kor követelmén) eitől a tudományokat illetőleg, de ő arra inti az ifjúságot, hogy ne vigyék ezeket a témákat a szószékre. S itt hivatkozott Bryan-ra a volt amerikai elnök-jelöltre, a ki egy egyházi konferenczián így szólt a lelkészekhez: „Ha önök azt hiszik, hogy mi, fáradt és nagy elfoglaltságú üzletemberek és munkások azért jövünk vasárnap a templomba, hogy azt hallgassuk, a mit Önök a tudományokról beszélnek, igen tévednek. Mi is tudunk annyit a tudományokról, mint Önök. A miért mi jövünk, az nem más, mint az égi üzenet". A prédikálásra vonatkozólag az egyszerűséget kötötte az iljaknak a lelkére; egyszerűen és tisztán hirdetni az evangéliumot s mindig azzal a végczéllal, hogy a lelkek üdvözülést nyerjenek. S végül mint legfontosabbat, kiemelte, hogy nekünk nemcsak prédikálnunk kell, de a prédikácziót élnünk is kell. Mert, hogy hogyan prédikálunk, az fontos, hogy mit prédikálunk, az még fontosabb, de hogy mi magunk mik vagyunk, az a legfontosabb. Végül dr. Heron, az egyháztörténet professzora tartotta a szemeszter utolsó előadását az Ulster-skótról, arról t. i., hogyan lett az ulsteri skót azzá, a mi most. A kérdés rendkívül érdekes különösen most s az előadás után tisztán láttuk azt a bonyodalmas fejlődést s az egyes bajoknak a hihetetlen keveredését, melyből a mai úlsteri nép előállt. Kimutatta, hogy a mai Ulster a pictek, kelták, normannok, dánok, flamandok, frízek, angolok, szászok, norvégek keverékéből állott elő. Természetesen a legnagyobb hatással volt rá a kelta faj. Kutatva most már, hogy mégis mi adja a domináló karakterét a mai Ulsternek, a kelta vagy a teuton vér, oda konkludált, hogy a mai Ulster skótban a teuton elem az uralkodó, ellentétben az ír, illetve a kelta népet jellemző bőbeszédűség, hiúság, képzelődés, babonába átmenő vallásossággal, melynek az Ulster-skót határozottan ellentéte. * Nemrégiben volt a belfasti Shankill-Road Mission 13-ik évi közgyűlése. Erről a missziói egyesületről, illetve annak a bámulatos munkájáról szeretnék egyet s mást elmondani. A Shankill-Road Belfastnak a legszegényebb negyedében van s egyike azon utczáknak, melyben a legtöbb italmérő helyiség van. Ezt a helyet, mely a szegénységnek, iszákosságnak, bűnnek a melegágya, választotta ki egy buzgó lelkész, hogy világosságot vigyen az ott lakóknak a szívébe. Dr. Montgomery az, a ki ezt e munkát megkezdte és ma is szuperintendense ennek a missziónak. Munkája igazán fényes realizálása a mustármag példázatának. Minden segítség nélkül, teljesen egyedül kezdte meg olyan emberek között, a kik szerető Istenről, megváltó Krisztusról, imádságról talán csak gyermekkorukban hallottak, de nemcsak közönnyel, hanem épen ellenszenvvel viseltetnek