Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-24 / 21. szám

EVANGÉLIUMI PROTESTÁNS SZÖVETSEG. Nem először foglalkozunk vele e helyen. Már ez évi január 25-i számunkban kifejtettük a tervezettel szemben fennforgó aggodalmainkat. Kijelentettük azt, hogy ha a tervezett szövetség czélja csak az, hogy egységes szervezetbe foglalja a hazai protestántizmusnak számottevő egyesületeit, ezek munkáját összhangba hozza, az ellentéteket kiegyenlítse, a közös működésnek egységes irányt szabjon, akkor igazában jót várunk tőle és teljes készséggel csatlakozunk hozzá. De nem helyeseljük azt, hogy ez a szövetség, ha a legfőbb irányító tanács akar lenni, lenyúljon egyszersmind a faluba, igyekezzék magának egy korona tagsági díjjal tagokat szerezni s ily módon versenyt csináljon a már meglevő egyesületeknek, a melyeknek, ha eredményeit nem becsülhetjük is túlnagyra, az az érdemük mindenesetre megvan, hogy megelőzték a munkában, a közönbösség megtörésében, az első akadályok elhárításában azt a szövetséget, a mely csak most szándékozik megalakulni. Ez pedig jelent valamit és mindenesetre méltánylást kíván. Abban a nézetben voltunk, hogy azon a közös értekezleten, a mely a mult héten folyt le s a melyről már szintén megemlékeztünk, sikerülni fog felfogásunknak legalább bizonyos fokig érvényt szerezni. Azt hittük, hogy azok az érvek, melyeket tapasztalásból és eddigi munkásságunkból merítettünk, meghallgatásra fognak találni a túlsó oldalon is. Sajnos, azonban nem így történt. Azok, a kik velünk szemben álltak, nem voltak hajlandók érvelésünket honorálni; elfogadták tehát az eredeti tervezetet és ez úton lehetetlenné tették reánk nézve, hogy e mozgalomhoz csatlakozzunk. Nemcsak mi vagyunk ebben a helyzetben; több más egyesület távolmaradásával jelezte álláspontját, részben pedig az értekezleten kijelentette, hogy nem csatlakozik az új szövetséghez. Kereshetnénk formai hibákat is a megalakulás, a meghívott egyesületek kiválasztása tekintetében. De nem tesszük. Beérjük azzal, hogy reámutatunk arra, hogy az E. P. Sz. az előzmények után nem lesz a magyar protestáns híveknek teljességét felölelő egyesület. Épen ellenkezőleg. Ki fog belőle maradni azoknak nagy része, a kik szívvel és lélekkel, nem törődve a kicsinyléssel, sőt szánakozó mosolygásokkal sem, igyekeztek idáig megtermékenyíteni azt a mezőt, a melyből új élet csirájának kell fakadni a protestáns felekezetekre nézve. Ha pedig egyetemességét elvesztette, akkor az E. P. Sz. nem tudja elérni azt a czélját, hogy vezesse, irányítsa a protestáns mozgalmakat, hogy megtermékenyítse a külföldi hatások hasznosítása révén a nálunk mutatkozó csirákat és még félénk törökvéseket. Nem lesz a protestáns felekezeteknek ama lelkiismerete, a mely egyesítve a jobbakat, új erőfeszítésekre és nemes fellángolásokra bírja rá az aggodalmaskodókat a közömbösöket és azokat, a kik ma még nem érzik, hogy nagy czélokkal szemben ha csak egyéni áldozatról van szó, sem habozni, sem pedig késlekedni nem szabad. Vájjon ilyen körülmények között kifejtheti-e az új alakulás azt a tevékenységet, a melyre szükség volna? Nem fog-e unos-untalan azokra az ellenvetésekre bukkanni, a melyek vele szemben máris készen állnak és a meglevő erőnek szétforgácsolását, elpazarlását és talán új ellentéteket fognak terhére írni? Sajnos, abban a meggyőződésben kell lennünk, hogy igen. Az 0. V. E. Sz. születése és kimúlása siralmas példa és tanúiság. Azonban még mindig akadnak olyanok, a kik ezt a tanulságot levonni nem akarják. Pedig kár új hajtásokat erőszakolni, új vállalkozást indítani ahelyett, hogy a régibbeket igyekeznénk erősíteni. Egészen bizonyosan állíthatjuk azt, hogy az ily vállalkozás nem sok sikerrel fog járni és nem nagy eredményeket érlel. Ebből az általános felfogásból, melyet az értekezletre meghívottak közül tekintélyes szám elfoglalt, le kell vonnunk azt a következtetést, hogy az új egyesület nem az összes magyar protestánsok szövetsége. Azok nevében tehát nem is beszélhet, így azoknak egyetemes czéljait már ez okból is aligha fogja szolgálhatni. Mit fog tehát? Kezelni fogja a szétszakadottságot, a partikulárizmust ? Hisz erre semmi szükség akkor, a midőn máskülönben mindenki a békét, az összeműködést, hangoztatja s a közönség értékesebb része tapsol a keresztyénség tervezett együttműködésének Csernoch, Petri és Zsilinszky férfias fellépésének. A kálvinista konvent örömmel üdvözli az Amerikából kiinduló mozgalmat, mely ennél sokkal többet kíván. Bizottságot küld ki az őszkor érkező anglia-amerikai bizottsággal való tárgyalásra. Az E. P. Sz. pedig megalakul olyan egyének tiltakozása és óvása ellenére, a kiknek szava mégis csak kell hogy súllyal bírjon már csak azért is, mert meggyőződésük önzetlen forrásból ered. Megalakul anélkül, hogy biztosítékokat látnánk főleg arra, hogy itt, ebben a közönbös nagy városban, a hol az élvezetek hajszolása a túlnyomó többség életét teljesen kitölti: lesznek önzetlen világi elemek, kik a papságot munkájában támogatni hajlandók. Megalakul anélkül, hogy a más dolgozó egyletek és testületek megnyerését komolyan csak meg is kísérlették volna. Pedig ezekre, lévén székhelyül Budapest kitűzve, mégis csak szükség lett volna. Nélkülük igazán kevés a kilátás a sikerre. (in.) KRÓNIKA. A sajtó. A kath. sajtóegyesület mult heti gyűlésén ProhászTca püspök nagy csőhálózathoz hasonlította. Csapja van mondá, minden lakásban, trafikban, utczasarkokon és még a robogó vonaton is. De mit használ a legjobb csőhálózat is, ha nem veszik igénybe. Ha kristálytiszta vizet szállít, de az emberek pálinka és abszint után vágyódnak.