Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-10 / 19. szám
PROTESTÁNS EGYHAZksISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Felséges megbízatás. Marjay Károly. — Vezerczikk: Megjegyzések. —p. A magyar polgári törvénykönyv tervezete ker. erkölcsi szempontból. II. Hamar István. — Krónika: Lindemanné. — Tárcza: Lovranai levél. Orth Ambrusné. — Szocziális ügyek: Gyermeknapok. Kálvinista. — Külföld: Svájcz, Francziaország. Dr. T. I. — A mi ügyünk: Fölhívás a Claparéde-emléktábla költségeire való adakozásra. A Kálvin-Szövetség elnöksége. — Irodalom: A kálvinizmus fensőbbsége. Sebestyén Jenő. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat, — Szerkesztői üzenetek, — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Felséges megbízatás. „És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Istennek országa." Lukács, 10:9. Nemcsak a 12-nek, hanem a 70 tanítványnak a legfelségesebb megbízatás jutott osztályrészül. Szinte látom, a mint párosával maga elé állítja őket az Ur, mélyen belenéz a szemökbe, mintha csak a lélek ablakán, a szemen keresztül a lélek legelrejtettebb mélységeibe akarna tekinteni! Utkészítőknek, ösvényegyengetőknek küldi a 70 tanítványt, a szolgálatnak arra a munkájára, a melyre küldetett volt a nagy Keresztelő is. Aratómunkások, a kiket az aratásnak Ura a gabona megtekintésére küld. Bárányok a farkasok közé. Világosan értésükre adja az Úr, hogy „mikkel" induljanak munkába. Ne földi dolgokkal, ne táskával, erszénnyel, saruval szereljék fel magukat. Valami értékesebb kinccsel járjanak-keljenek az embereknek fiai közt, azzal, a mit Ö adhat csupán. Istenországa valósuljon meg életükben s ezt vigyék közel a házakhoz. Emberi tekintetek, tetszés, nem tetszés soha se korlátozzák és kormányozzák őket. Ne köszöngessenek senkinek se ! „Békesség e háznak", ezzel köszöntsétek a meglátogatott ház lakóit. Krisztus bízhatta meg csak tanítványait e békességet hirdető szavakkal, senki más e világon, semmiféle emberi hatalmasság nem, mert csak egyedül Ő képes és kész ezt a békességet, az O békességét megvalósítani. Milyen czímen bízhatnám én meg az én tanítványomat a békesség hirdetésével? 1 ;> Ma, a XX. században is tanítványokra van égetően szüksége a világnak. A megbízatás ma sem lehet, más, mint volt a múltban volt „akkor". A legfelségesebb szerep ma is a tanítványoké. A teljesítés úgy sem lett könnyebb, csak a veszélyek lettek mások. A feltétel is ugyanaz: a Jézus tanítványainak ma is „életükkel" kell Neki és az embereknek szolgálni, nemcsak a szavakkal. Ha szolgálatunk eredménytelen, ha gyümölcs nem mutatkozik hosszú évek niulva se: bennünk, életünkben van a baj, Isten országának is szüksége van élő emberekre, hogy általuk, mint választott eszközökön keresztül „elközelíthessen az emberekhez. A „békesség fiai" is jelentkeznek ma is, mert sok lélek sóvárogva várja a „gyógyulást", melyet a meggyógyult tanítványoknak kell elvinni hozzájok. Igen, csak a hol „befogadják" a tanítványokat, ott gyógyulnak a „betegek", azokhoz közelít el az Isten országa minden szépségével, minden gazdagságával, a szomorú lelkek ott vígasztalásra lelnek, a boldogtalan családi hajlékok a békesség áldott légkörével telnek meg. Ki az, a ki ennyi szépség, ennyi gazdagság, ekkora boldogság szóthordozására nem vállalkoznék ? Ki ki ilyen munka végzéséhez készülődés, megszaggatott szív, újjáteremtett szív s élet nélkül merészelne hozzáfogni? Ki az, a ki Isten szívének ennyi emberek számára ingyen felajánlott drágaságát, értékét koczkáztatni merné a maga hitványságával ? . . . Isten szeretete gazdagabb, mint mi elképzeljük. A hol a tanítványt „nem fogadják be", ott még a ruhára ragadt port is le kell törölni, hogy még ennyi közössége se legyen vélük, de — csodák csodája! — még ott is hangzania kell az örvendetes üzenetnek: „mindazonáltal legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok". Tudjátok meg, Isten hozzátok is lehajolt; tudjátok meg, hogy a tanítványokban Isten közelítő szeretetét taszítottátok el magatoktól! Atyámfiai, férfiak! Induljunk új, dicsőséges had-^ járat megharczolására a Krisztusért. Teljesítsük a 70 tanítványnak adott felséges megbízatást mi a jelenvaló világban. Teljesítsük!... . >: Oh, de vájjon elkiildhet-e engem a Mester az eni-. berek közé így, az O képviseletének méltóságával fél* ruházva ? Marjay Károly.
