Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-12 / 15. szám

PROTESTÁNS EGYHAZWSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. AZ Élet Könyvéből: Az ünnepek királynője. Gedeon. — Vezerczikk : A jobb jövö alapjai. —p. — Krónika: Vizsgák. Böském. Új márcziusi ifjúság. — Táreza: Fényes betíík, Isten kezével írva. Sántha Károly. Missziói összejövetel a budapesti kinaiak körében. II. K. I. Legendák, mondák, szokások. (z.) — Belföld: Vegyesházassági statisztika. Homola István. — Szocziális ügyek: Leánymentés. Kivándorlás 1913-ban. Kálvinista. — Külföld: Svájcz, Németország. l)r. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. ünnepek, királynőjének. Királynő volt ez az ünnep és az ma is — a hivők számára. S ha majd újra királynő lesz a keresztyénség minden árnyalatánál, akkor lesz majd igazi az ünnep, akkor mondhatjuk el ismét, hogy a keresztyénség hittartalma újra öntudatossá vált az egyének lelkében külön-külön. Mert az örök élettel bíró üdvtények egyszeri megtörténtének emlékére szentelt ünnepek, belső természetüknél fogva, sohasem bírhatnak csak annyi erővel, mint a közönséges történelmi események és hősök tiszteletére alakult emlékünnepélyek. S a míg a Karácsony csak a földi szeretet muló nyilvánulásaiban merül ki, a Nagypéntek egy világraszóló zseni emberi önfeláldozását jelzi csupán, a Húsvét pedig az egyéni lélek minden túlvilági sorsára való tekintet nélkül csak az „eszme", az „igazság" diadalát, feltámadását, romolhatatlanságát jelenti csupán, de nem az isteni világtervnek, az egyetemes emberiség sorsára vonatkozó realizálódását, addig soh'sem lehet a Húsvét az ünnepek királynője újra. Csak sub specie aeternitatis, azaz az örökkévalóság tükrében és fényénél ragyog fel e királynő isteni felsége az emberi lélek számára. Csak ennek erejével értjük meg ez ünnep méltóságát, mely a Nagypéntek legnagyobb összetörettetéséből, tehát a földi élet legsúlyosabb földhözkötöttségéből emeli fel a lelket s viszi a szürke halhatatlanság bizonytalan, homályos, ködszerű tudatán túl az új, tökéletes élet, az örökélet Isten által kinyilatkoztatott és biztosított tiszta öntudatáig. Az emberi lélek egész élete, jelene, jövője, magasabbrendű élete, az ünnepek eme királynője isteni tartalmának elfogadásától és öntudatossá tételétől függ. S ma, a mikor egy új ideálizmus bontogatja szárnyait s a lélek túlvilági életének, sorsának kérdése pogány vallásokban, vallásbölcsészetben, theozófiában, spiritizmusban, filozófiában újult erővel ragadja meg a lelkeket, sőt még a buddhizmus is azon erőlködik, hogy Nirvánájában az öntudatos továbbélés kicsiny kis szikráját, vagy halvány mécsvilágát égve hagyja: mi, egy gazdag, Az Élet Könyvéből. Az ünnepek királynője. Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek. Ján. 20.29. Ha eszébe jutna valakinek és képes lenne arra, hogy a keresztyén ünnepek é£ ünneplések pszihologiáját megírja, bizonyára érdekes képet tudna elénk adni arra vonatkozólag, hogy a különböző korok milyen hangulattal s lélekkel fogadták az üdvtények emlékezetére rendelt ünnepnapok évfordulóját. Ha most úgy véletlenül az őskeresztyének ünneplési módjáról olvasunk s elgondoljuk azt a bámulatos örömujjongást, a mely az őskeresztyén húsvétokat jellemezte, a mikor az élet, de a magasabbrendú isteni élet mámora szinte megszédítette a lelkeket: önkéntelenül is arra a nagy lehűlésre gondolunk, a mely azóta is annyiszor elfogta s ma is nagyrészben megbénítja a keresztyénség lelkét. Mert Róma ünnepléseinek külső ragyogása nem szédíthet el bennünket. A modern keresztyénség másik nagy részének pedig ma már bizony csak emlékünnepei vannak, a melyek életet nem adnak s hidegen hagynak bennünket. De nem emlékezések kellenek nekünk, hanem valami olyan érzés, a mely egyenesen a szívünkbe markol ; olyan tudás, mely minden egyes ünneplésbe a saját lelkünk sorsát, jelenének, jövőjének s üdvösségének kérdését viszi bele, a mely kérlelhetetlen erővel rászorít bennünket arra, hogy megkérdezzük : mit jelent ez az ünnep az én lelkem, az én életem számára? S az a mélyen hivő kor, a melyben még minden egyes ünnep az egyéni lélek ünnepe is volt és minden egyes ünnep élővé tette a lelkek számára az ígéreteket, bizonyosakká Krisztus egyszeri áldozatának és feltámadásának világtörténeti és az egyéni lélek sorsára vonatkozó jelentőségét, bizonyára nem ok nélkül nevezte el az egyházatyák komoly, de szinte gazdag nyelvén a húsvétot az