Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-11 / 2. szám

A MAGYAR PROTESTANTIZMUS SZOCZIÁLIS FELADATA. A problematikus sorsú magyar protestántizmust féltőn szerető lelkek figyelmét annak egyik sorsoldó nagy kérdésére szeretnők irányítani az újév kezdetén. Mikor boldog újévet akarunk kívánni a magyar protestantizmusnak, akkor azt kívánjuk, hogy ismerje fel s töltse be ezt a feladatát és ezzel biztosítsa boldog újévét s szebb jövendőjét. Sokan szocziális évszázadnak keresztelték a XX. századot. Annyi bizonyos, hogy századunknak egyik jellegzetes vonása a szocziális szellem. Az individualizmus mellett és azzal szemben legerősebb áramlata korunknak. A szocziális kérdés kétfogatú hadiszekerén törtet előre: a szoeziálizmusban, mint tudományban és a szocziális társadalmi s politikai mozgalomban. A szocziális kérdés azonban nemcsak külön tudományelméletet teremtett, hanem a tudományok egész seregében is útat tört magának. így a történelemben, a nemzetgazdaságtanban, büntetőjogban, erkölcstanban, nevelés- és oktatástanban, esztétikában, müvészetbölcseletben és a vallástudományban. Az egész kérdés rendszeres tárgyalására kialakulófélben van az új tudomány (a melynek nevét jelszóként oly hamar elkoptatták): a szocziológia. Másfelől a gyakorlati élet különféle terein érvényesül a szocziális kérdés, mint szocziáldemokrata-párt, politikai reform, társadalmi javítás, népjóléti intézmény, patronázs, szocziális nevelés és szocziális irányú egyházi s vallásos munka. Ezen a helyen ezzel az utóbbival foglalkozunk. Talán legjobban jellemezzük az ezen a téren uralkodó helyzetet és szellemet, ha azt mondjuk, hogy a modern életben elhatalmasodott szocziális érzés útat tört az egyházakba s a vallásokba is és megfelelő törekvéseket s intézményeket, sőt állandó szerveket szült. Másfelől azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a szocziális mozgalom olyan rugókat mozdított meg az egyházi és a vallásos élet körében, a melyek új lendületet és nemes szenvedélyeket vittek bele a szocziális mozgalomba. A világ legtökéletesebb vallásának, a keresztyénségnek a körében különösen nagy mértékben jelentkezett ez a törekvés. És ez annál jelentősebb, mert a mai világélet művelt vezetőnépei, elsősorban Európában és Amerikában, ennek a hivei. Még egy fontos mozzanatot kell hangsúlyoznunk, azt, hogy a szocziális érzés előbb a vallást, a keresztyénséget, a keresztyén embert ragadta meg s indította eszmélkedésre, szóra és tettre és csak azután a keresztyénség társadalmi szerveit, az egyházakat és felekezeteket. De már ezeket is munkára indította a szocziális lelkiismeret, a keresztyénség szelleme és — a létfentartás ösztöne. Eliot Károly Vilmos, az amerikai cambridgei Harwardegyetem elnöke, joggal beszél „az egyházakról és az elhatalmasodott szocziális érzésről". (The Churches and the prevailing Social Sentiment Harward Theological Review 1918. 4. sz.) A szerint, hogy a keresztyénséget, vagy az egyházat helyezi első helyre, a keresztyénszocziális mozgalom két irányban halad. Az egyiket evangéliumi (vagy vallásos) szocziálizmusnak, a másikat keresztyén (vagy egyházi) szocziálizmusnak is nevezik. Az előbbi szabad mozgalom, az utóbbi inkább egyházi és politikai párt. Az ó- és újvilágnak jóformán minden állami és szabad egyháza s felekezete körében megtaláljuk ezeket a törekvéseket és szervezeteket. Tán csak a görög keleti egyház körében nem verhetett mélyebb gyökereket. A római katholikus keresztyénszocziálizmust most csak megemlítjük, de nem foglalkozunk azzal. Főleg a protestáns keresztyének és egyházak munkáját tartjuk szem előtt. Németországban a két iránynak fő szervei az Evangelisch-sozialer Kongress (a liberális) és a Freie Kirchlichsoziale Konferenz (pozitív). Vezetői Baumgarten, illetve Seeberg egyetemi theol. tanárok. A műveltek eme felvilágosító és reformegyengető munkájának megfelelően a munkásságnak is két szervezete van, az Evangelische Arbeitervereine és a Christlich-nationale Arbeiterbewegung. (A nálunk újabban emlegetett Deutsch-Evangelischer Volksbund a hitvallásos konzervatív egyházpolitikai párt alkotása.) Svájczban a német evangéliumi szocziális iránynál radikálisabb törekvés van a Religiös-soziale Vereinigung hívei között. Ez a szocziálizmust és a keresztyénséget jóformán egybeolvasztja. Az istenországa eljövetelét az új szocziális életrend megalkotásával egynek tekintik. A szocziálistákkal együttműködnek a társadalmi életben és az egyházban is. Vezető emberei Ragaz, Kutter, Mattliien. Francziaországban és Franczia-Svájczban ott van a Christianisme social (társadalmi keresztyénség) iránya s vezetői Monod Wilfred, Gounelle llyés és a többiek. Ez körülbelül a német evangéliumi és a svájczi radikális irány között áll. Nagybritá-nniában egész sereg szocziális vallásos és egyházi egyesület alakult az utóbbi évtizedekben s években a különféle egyházak körében. A Cliurch of England szerve a Christian Social Union, a kongregaczionalistáké a Congregational Union, a kvékereké The Friends Social Union, az unitáriusoké és a rokon szabadelvűeké The National Conference Union for Social Service, a presbiteriánusoké a Presbyterian Social Service Union, a methodistáké a Primitive Methodist Union for Social Service, az United Methodist Cliurch Social Service Union, The Weslyan Methodist Union for Social Service, a baptistáké a Social Service Section of the Baptist Union, a diákok között pedig a Student Christian Movement a Students Settlement Movement-tel kapcsolatban. Hollandiában részint egy házias, részint a svájczihoz hasonló szoczialista irányú munka foly. Amerikában legújabban a különböző protestáns egyházak közös szocziális munkára társultak. Megalkották „Krisztus amerikai egyházainak Szövetségtanácsát