Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-11 / 2. szám

(Federai Council of the Churches of Christ in America). Szocziális kiáltványt tettek közzé 1908-ban. Ezt 1912-ben átdolgozták, kiegészítették s ezt a Declaration of Principles-t 1912 decz. 9-én elfogadta a Szövetségtanács. 1913-ban újból közzétették ezt az Elvi Nyilatkozatot. Eddig 33 különböző nagy protestáns felekezet (a baptista. methodista, presbiteri, püspöki, kongregaczionálista, lutheránus stb. egyházak) tette magáévá. Ezek együttesen több mint 50 millió protestáns keresztyént képviselnek. A hely szűke nem engedi, hogy ezt a Szocziális Kiáltványt itt közöljük. Csak megemlítjük, hogy 16 pontban van felsorolva a szocziális kérdések sora, a melyekért való küzdésre kötelezik magukat a nevezett egyházak s tagjaik. Ezek között van a minden ember számára való jogegyenlőség, a család, a gyermekek, a nők, a közegészség védelme, az alkoholizmus és a gépipar ártalmai ellen való védekezés, a munkásoknak öregség és baleset esetére való biztosítása, a munkaadások és a munkások egyenlő szervezkedési joga s békéltető-birósága, a hetedik napi munkaszünet, szabadidő, munkaóra-kevesbités, bérminimum, bérmaximum s általában a tulajdon szerzésénél és használatánál a keresztyén elvek használata. Amerika proletárjaihoz intézett testvéri üdvözlettel és együttes munkálkodásra való felhívással végződik a kiáltvány. Nagyjelentőségű ez, még ha Eliot tal joggal kifogásoljuk is benne az elvi határozatlan általánosságot és a téves egyoldalúságot. A hittani, szertartási és kormányzati unió helyett a társadalmi munkában való szövetségre irányítja a széthúzásra hajlandó protestáns felekezetek lelkiismeretét. Már most a magyar protestantizmusnak, szerintünk, az a szocziális feladata, hogy a fenti példák és a hazai viszonyok tekintetbe vételével szánja rá magát a szocziális kérdésnek rendszeres tárgyalására és a közéleti megoldásában való lelkes közreműködésre. Hódítsa vissza ezzel az elveszített munkásságnak csaknem százezreit és a szintén elveszített intelligencziának súlyos ezreit. Erre indítja a kor, a lelkiismeret s az Isten. Ezzel alkothatja meg boldog újévét s szebb jövendőjét. Berlin, 1913 deczember 29. V. J. KRÓNIKA. Személyi hírek. Mindnyájunkat mélyen érdeklő és megillető személyi híreket vettünk az elmúlt hét folyamán. Dr. Balogh Jenő miniszter és Szilassy Aladár, a közigazgatási bíróság nyugalomba vonuló másodelnöke, v. b. t. t.-ok lettek, Benedek Sándor államtitkár Szilassy Aladár örökébe lépett és az ő helyére dr. Ilosvay Lajos műegyetemi tanár és országgyűlési képviselő jött. Hízelegni, tömjénezni nem óhajtunk. Csak azt konstatáljuk, hogy mind a négy férfiú, mint ez széles e hazában köztudomású, hűséges fia és szolgája a mi ref. anyaszentegyházunknak. Dr. Balogh Jenő, a budapesti ref. egyhá* presbitere és a múlt év ben választotta őt meg a dunántúli egyházkerület tanácsbírájává; az ő nemes buzgólkodása folytán jött létre a Protestáns Patronázs-Egyesület és ennek áldásosán működő dunaalmási szereretháza, a melyről lapunkban is megemlékeztünk. — És Szilassy Aladár? Az ő neve . . . fogalom. E sorok írója 30 évvel ezelőtt látta őt először a budapesti ref. theologia egyik tantermében egy vasárnapi iskolai bibliai előkészítő-órán; ott azon az összejövetelen, a melyben a magyar ev. ifjúsági belmissziói munka az ő kezdeményezése folytán megindult. És azután több éven át szolgált abban az egyházmegyében, a melynek ő immár negyedszázad óta gondnoka ... de milyen egyházi munkát és szolgálatot említsünk, a melyben ő nem vesz részt odaadó áldozatos szeretettel ? Életének s minden munkájának eleitől kezdve ez a vezérelve: Én és az én házam népe tiszteljük az Urat ... A bíróságnak, a melynek éléről most elvonul, megalkotása óta tagja és dísze volt. Most nyugalomba vonul, azaz egészen a mienk lesz, velünk lesz az Űr háza iránti ifjúi, égő szeretetével. De hát hol és miben is tudnánk őt nélkülözni, a mi „világi püspökünket"? Szívünk teljességéből mondjuk: Legyen még sokáig a miénk és viselje közöttünk és előttünk földi magas kitüntetése mellett azt, a melynek eleddig is részese volt: minden jóknak osztatlan tiszteletét, szeretetét és elismerését ! — Méltó férfiú lett Szilassy A. utóda, az ország egyik legelső bíróságának vezetője; Benedek Sándor, visszatért a bírói székbe, a mely utána igazán üresen maradt. Nem hosszú ideig volt államtitkár, a körülmények miatt hamar elment onnan, a hol páratlan kötelességérzetével, bámulatos munkaszeretetével és bírásával annyi tiszteletet és elismerést szerzett és a hol minden igaz ügynek oly hatalmas és eredményes képviselője volt. Lelkében, energiájában megedzve, foglalja el a nagy pozicziót ós szentelhet több időt szeretett egyháza ügyeinek. — Az új államtitkár dr. Ilosvay Lajos A tudomány és a hit embere. Nemes, összhangzatos lelke, egész egyénisége élő bizonyság e kettőnek lehetséges harmóniája, nagy életet teremtő és nemesítő hatása mellett. Nem hisszük, hogy volna valaki, a ki ne megnyugvással és a legjobb reménységgel vette volna a hírt az Ő kineveztetéséről. Ott, a hova ő most megy, a tudomány, a magyar kultura és ennek legelső tényezője, a vallás dolgait intézik . . . Dr. Ilosvay Lajos az ország egyik első kulturintézetének nagy professzora, a budapesti ref. egyház presbitere, a józsefvárosi parókhiális kör gondnoka, Szövetségünk vál. tagja lett vallás- ós közokt. államtitkár. Az új koaliczió. Ilyen czímen jelent meg két ellentétes irányú napilapban egy-egy czikk az elmúlt'hét folyamán. A „Világ" t. i. reflektált arra a vezérczikkre, mely lapunk mult évi egyik számában megjelent és a mely válasz volt gr. Zichy Jánosnak a kath. nagygyűlésen elhangzott beszédére, a melyben a ker. társadalmat a romboló irányzatokkal szemben tömörülésre hívja fel. A „Világ" czikkírójának