Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-08 / 10. szám
szanak. Charles Wagner, az egyszerű pasteur, az Ifjúságról és az Egyszerű élet örömeiről irt műveivel nemcsak a formának szépsége, hanem a -gondolatoknak emelkedettségével is bámulatba ejti Francziaországon túl Amerikát is. Csak nálunk alig tud róla valaki. Az egyház nem utasítja el magától a gyakorlati élet föladatait. Gide Normandia elnéptelenüléséről ír tanulmányt, Gourdonban, Corréze département, eldugott falujában, hol húsz év előtt az ember és a barom egy istállóban élt s a lámpákat nem is ismerték, egy szerény evangélizáló lelkész, akárcsak mint Torró Miklós Pókafalván, csodákat művel. Mintagazdaságot csinál. Szorgalom, munka és takarékosságra szoktatja a népet. A föld termését kétszeresre emeli, a falu életét átalakítja, felemeli. A csaknem baromi lét, öntudatos keresztyén életté nemesül I A ragyogóan szerkesztett Foi et Vie Páris szalonjaiba igyekszik visszaültetni a kivesző hitet a vallás jövőjében. Munkája nem egy tekintetben bámulatosan sikeres. Az újjáébredésnek, a jobb jövőnek sokat ígérő jelei, a melyekre befoly a franczia lélek átalakulása, mely a régi pesszimizmus helyett legalább az irodalomban kezd az ellenkező irányba térni. Kezdik megtalálni azokat az alapokat, melyekre annyi tévelygés után reáépíthetik a jövőt. Az erkölcsi élet megújulása kezd mutatkozni a régi törekvések által előidézett romlás és rothadáson. Áldozatos tevékenység lép az állami elernyesztő gyámkodás helyébe. A régi kálvinista örökség a függetlenség és egyéni erély újra megeleveníil. Mintha a francziaság újjászületése összefonódnék a vallásos újjáóbredéssel. Azoknak, kik nem barátai annak, hogy az állam kegyéből éljünk, franczia hittársaink küzdelmei, példája és eredményei egy érvvel több saját álláspontjuknak erősítésére. Bernát István. KRÓNIKA. Kivándorlás. Fájdalom, most nem csak az amerikairól van szó. Ennek az adatai is megdöbbentők. Százezrekre megy évenkint a tőlünk oda kimenők [száma. Nagy külföldi hajóstársaságok részvényeseinek évi osztalékát milliókkal duzzasztják a kivándorlók útiköltségei. Az amerikai magyar reformátusok szaporodnak. Összesen mintegy 53 szervezett gyülekezetük van, ugyanannyi lelkipásztor gondozása alatt. Ev. testvéreink is most szervezik ottani gyülekezeteiket. Más hitvallású és nemzetiségű kivándoroltak is gyarapodnak, szervezkednek az emberek millióit elnyelő és egységes nemzetté átgyúró tengerentúli hatalmas államokban. — De hát ezekre nézve még van valami vígasz és reménység. Küldik a dollárok millióit haza, talán visszajönnek még, vagy legalább egykét generáczión át megmaradnak ott is magyaroknak és így tovább. De sajnos, vannak hazánkban olyan vidékek, a hol nem ilyen kivándorlás miatt „pusztulunk, veszünk". Két dunamelléki egyházmegyei lapot, a „Vértesalját" és a „Tolnai Reformátusok Lapját" vettük. Mindkettőben azok a czikkek ragadják meg különösen a figyelmet, a melyek a népesedési mozgalomról szólnak. Csak részleges adatokat közölnek, de ezek is (különösen az utóbb említett lapéi) megdöbbentően tárják elénk egy még szomorúbb kivándorlás tényét. Az utóbbi lapban Szappanos Gyula alsónyéki lelkész hatalmas, megrázó szózat kíséretében tárja elénk a többek közt azt az adatot, hogy egyik „sárközi" (Tolnám.) községben 30 évvel azelőtt 2000 volt a reformátusok és mintegy 300 a róm. katholikusok száma. Az előbbiek ma már 1700-on alul, az utóbbiak ezen felül vannak! A mult héten ott mentünk el az ország egyik legszebb magyar községének temetője mellett. Drága márvány kövekkel és költséges építményekkel ékített sírboltok képezik kerítését. A gyászos „rendszer" folytán magvaszakadt magyar kálvinista gazdacsaládok oda vándorolnak . . . TÁRCZA. „Korunk és Ritschl theologiája." Ezzel a „legújabb theologiai" vagy rövidebben „göttingai iskolával" legelőször mi foglalkoztunk még 1884-ben az „Evang. Egyház és Iskolá"-ban s később a „Prot. Szemle" hasábjain. Nagyobb tanulmányt írt róla ugyanott dr. Mas.myik E. így hát nagyon érdekelt bennünket Titius göttingai theol. tanár f. c. „előadása" a „Theol. Stud. u. Kritikai" jelen évfolyam 1. füzetében, a melynek tanulságos gondolatmenetét ím a következőkben ismertetjük: R. theologiája azelőtt 25 évvel dicsőségének zenitjén állott. Hisz kora vallásos életének ós egyházirodalmának összes élő és mozgató elemeit foglalta össze nagyhatású moráltheologiai rendszerében. Föllépése előtt a német evang. theologiában a konfesszionális (Hofmann, Philippi, Hengstenberg s később Frank), a Hegel és Baur által befolyásolt liberális (Pfleiderer, Holtzmann) s a közvetítő (Nitzsch, Müller, Tholuck és Rothe) irány uralkodott. Utóbbi Schleiermacher egyenes örökösének vallotta magát. A/, első iránytól távolodott R. annak merev tradiczionálizmusa és tekintélyelve, a másiktól abstrakt formalizmusa s a harmadiktól eklektikus álláspontja miatt. Azért azonban az elsőnek krisztologiai álláspontja, a másiknak történeti érzéke s a harmadiknak teisztikus istenfogalma nagy befolyással volt reá. Főleg Luther és a reformáczió beható tanulmányozása érlelte meg benne az új rendszeralkotás normatív jellegű gondolatát. R. új vallásos típusának jellemző sajátsága az intellektuálizmus következetes mellőzése, erős etikai jellege s közösséget és történetet alkotó meghatározott-