Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-01 / 9. szám

iránti szeretet vágya tolmácsolja az ilyen lépést. Más módja van annak, hogy a szeretet érzéseit növeljem bennem Jézus iránt. „Eredj el békességgel!" — búcsúzik Jézus az asszonytol. Ezért jött szegény: a békességért. Milyen lelki állapotban jött és milyennel megy el! Elment békével és nagy, hálás, mélységes szeretettel! Ez a szeretet vitte a kereszt alá, ez a szeretet virrasztott Nagyszombaton,' ez a szeretet vitte Húsvét hajnalán a sírhoz. Olyan szeretet volt ez, a melyről Pál azt írja: soha el nem fogy. Olyan mondani valója is van hozzánk Jézusnak, mint a milyen Simonhoz volt. Legyünk csendben 0 előtte, hogy ne figyelmetlenül, szórakozottan mondjuk: Mester, mondjad! Talán megérteti velünk, hogy azért nem szeretjük őt „nagyon", mert bűneink tűnnek fel kicsinyeknek. Ha egyszer a bűnt magunkban és rajtunk kívül a valódi nagyságában és rettenetességében meglátjuk, fel fog tűnni előttünk valódi nagyságában és nélkülözhetetlenségében a „ kereszthalálAkkor talán jobban, hívebben, önzetlenebbül, egyszóval nagyon tudjuk szeretni Jézust. Patay Pál. FELHÍVÁSOK. Kettőről van szó. Az egyik Svájczból, a történetet formáló nagy eszmék és sebeket bekötöző áldásos intézmények, egyezmények hazájából érkezett hazai egyházainkhoz, a másik a nagyméretűségek földjéről, Amerikából jön hozzánk rövid idő múlva. A svájczi felhívás az európai, az amerikai a földkerekség összes keresztyén egyházaihoz van intézve. Az első a nemzetek közötti béke érdekében a háború elleni közös nagy küzdelemre, az utóbbi az egymás közötti megértésre, a Krisztusban való lelki egység megvalósítására hívja fel az egyházakat. Lapunk más helyén (Külföld) is megemlékezünk az első felhívásról, a melyet a svájczi református egyházak konferencziája intézett Európa keresztyén egyházaihoz. A csak nemrég lezajlott, minket is oly közelről érdeklő, sok százezer életet kioltó és elképzelhetlen siralmat okozó Balkán-háború borzalmai váltották ki ezt az igazi krisztusi szellemű szózatot. Valóban „Appell" ez, nemcsak egyszerű felhívás, hanem fellebbezés a ker. egyházak lelkiismeretéhez. A száraz és mégis könnyfakasztó adatok, a háború és a fegyveres béke okozta pusztulások felsorolása után reámutat arra, hogy az egyházaknak most íme ki kell lépniök a küzdtérre és egész energiával részt kell venniök a háború elleni küzdelemben (guerre á la guerre), mert különben megbotránkoztatják a világot és méltatlanokká teszik magukat a vett isteni küldetésre. Az európai egyházak hivatalos kiküldötteinek kongresszusa lenne hát ez a berni összejövetel, nagyszerű demonstráczió és nagy munkára való együttes felkészülés a legfenségesebb eszmének, a Treuga Dei-nek érdekében. Az összes európai egyházaké, a melyek, mint a szép felhívás mondja, elfeledvén a szétválasztó különbségeket ós leborulva a Golgotha keresztje előtt, megemlékeznek arról, hogy mindnyájan egy szolgálatra nyertek missziót: a szeretet országának terjesztésére. íme, hát ez az egyik felséges alkalom a Lélekben való egység és a krisztusi indulat melletti bizonyságtételre. És volt-e valaha nagyobb szükség erre, mint épen most? Hiszen az emberek előtt (így halljuk mindenfelől) manapság nem a dogmák, hanem a tények keresztyénsége inponál. És ha a keresztyén egyházak még csak nem is akarják megmutatni teljes energiával azt, hogy ők a megtartó, emberi lelkeket nevelő és összekötő szeretet letéteményesei és orgánumai, akkor tulajdonképen nem mutathatnak fel semmi olyant, a mi előtt a ma embere meghajol. A másik felhívásról e helyen már érintőleg megemlékeztünk (6. sz.). Az amerikai prot. püspöki egyház egyetemes zsinatától (General Convention) indult ki a terv. Ez a testület már négy évvel ezelőtt ez ügyre vonatkozólag a következő határozatot hozta: „Miután az egész keresztyénség körében mindinkább növekedik ma az a vágy, hogy beteljék Urunknak az az imádsága, hogy tanítványai egyek legyenek s hogy a világ elhigyje, hogy Isten küldötte Őt, ezt határozzuk: Bizottságot küldünk ki, a melynek feladata, a hit- és egyházszervezetre vonatkozó kérdések megtárgyalása. Ez a bizottság az összes keresztyén közösségeket, a kik Urunkat Jézus Krisztust Istennek és Megváltónak vallják, felszólítja ezen konferenczián való részvételre. A bizottság 7 püspökből, 7 presbiterbol és ugyanannyi világiból áll." Ez a bizottság nyomtatásban is kiadott jelentésében számol be eddigi nagy munkájáról. Az egész dolog még az előkészület stádiumában van. De az amerikaiak hatalmasan hozzáláttak az eszme megvalósításához és eleddig már több mint 30 ezer dollárt adakoztak e czélra. A két felhívás, mint látjuk, kiegészíti egymást. Mert hiszen, ha a világ belenéz kutató szemeivel a keresztyén egyházak életébe, méltán mondhatja: mielőtt engem akartok gyógyítani — ti, orvosok, előbb magatokat gyógyítsátok; a gyűlölködés, féltékenykedés gonosz szellemei, fejedelemségei olyan hatalmasok és ti is sokszor ezeknek uralma alatt nyögtök. Tényleges eredményekre, emberi számítás szerint, nem sok reménység van. De a keresztyén egyház, a Krisztushivők közössége, mindig tudott reménykedni ott is, a hol minden oly reménytelennek látszott. A „mindhiába" nem keresztyén jelszó. A felhívások, a melyekről szó van, reménykedni, dolgozni és imádkozni tudó emberek szeretetközösségéből hangzanak felénk s mi mondjuk reá a feleletet, az apostolét, hogy „nem hiába". A felhívások mellett nem megyünk el közönnyel, igazi aranybulla van rajtok ... a Békesség nagy Fejedelmének pecsétjei. P.