Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-01 / 9. szám
PROTESTÁNS GYHAZblSKOLA Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Jézus Simon farizeus házában. Patay Pál. — Vezérczikk: Felhívások. P. — Krónika: Gyűlölet. Végre ! — Belföld: A budapesti Bethesda. Öry Lajos. — Szocziális ügyek: A buji szövetkezetek. Kálvinista. — Külföld: Svájcz. Dr. T. 1. Olaszország. P. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Jézus Simon farizeus házában. Luk. 7:36-52. Nem szeretetből hívták meg, de ő szeretetből nem adott tagadó választ. Elment. Simon nem úgy fogadta, mint az igazi házigazda szokta vendégét. Észrevette ezt Jézus, de várt megjegyzéseivel. A szolgák sorai közül, a kik hátul állottak, egyszerre csak előre jön egy nő. Általános megdöbbenés. Botrány! Hogy került ez a nő ide ? Simon, a házigazda, nagyot néz. No lám ! A mester nem az a csodás rabbi, nem az a próféta, a kinek mondják, nem tűrné különben, a mit ez a nő vele művel, tudván, hogy kicsoda! A szótalan személy, Mária Magdolna, sírva megállott a keletiesen pamlagra dűlő Jézus lábainál, a melyek ugyancsak keleti szokás szerint fedetlenek voltak. Síró asszony! Sok fordul meg az orvosok rendelő-szobájában. Kisebb testi baj, idegesség, félelem könnyen sírva fakasztja őket. Ez az asszony, a lelkek orvosánál, más miatt sír. Érdekli az embereket az olyan tárcza, az olyan regény, a mely a bűn lélektanával foglalkozik. Kisebb kaczérkodással, udvarolgatással kezdődik sok nő és férfiú tragédiája. A lelki állapotot megrajzolni az ilyen esetekben, a midőn sokszor csak egy feltörő zokogás vagy pisztolydörrenés jelzi a véget, nem könnyű dolog. Mária Magdolna már előbb ismerhette Jézust. Valamelyik beszéde megragadhatta, bűnbeismerés bírhatta őt. Azt tudja már, hogy eltévesztette az éle , tudja, hogy nyomorult, hitvány. Bűntudat már van, de bűnbocsánat, megbékélés, önbecsülés még távol van lelkétől. Ki tudja, találkozik-e többet, a „tisztával", a szenttel, ha Simon farizeuséknál meg nem keresi. De hátha Simon kidobatja a szolgákkal? De meg, van-e joga Jézushoz szólnia ? Az ő társalgása nem lesz-e kínos meg1 otránkoztatás ? Mivé is lett ő! A mester jól ismeri bizonyosan, a mit bölcs Salamon mond az olyan fajta nőkről, mint ő! Mindegy. Besurran a házba, be a szolgák közé. Nem látja ő a megrökönyödött vagy gúnyos arczokat, azt érzi csupán, hogy Jézus nem kel fel szent borzalommal, mikor az égő könnycseppek lábait érik. Jézust nem égette ez . . . Leomlik az asszony fejéről a haj sátor. Nem a tükör az első gondolatja ... Jó, hogy szétomlott a haj, úgy sincs törlőkendő hirtelen a kéznél. Milyen jó ez az Úr Jézus! Milyen másként bántak vele, az asszonnyal az emberek! A kikkel találkozott, ismeretségbe jutott, vagy lejebb rántották az örvénybe, a bűnbe, vagy jogosítva érezték magukat arra, hogy rúgjanak egyet lábukkal az ilyen alakon . . . „Nem szűnt meg lábaimat csókolgatni" — említi meg emlékezetül Jézus. A kínos szünetet Jézus szakítja meg. — Simon, van valami mondani valóm néked. — Mester, mondjad. — Egy hitelezőnek két adósa vala, az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És mikor nem volt nekik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti Őt jobban? — Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. — Igazán ítéltél. Sokszor élvezi az ember szellemes férfiak és nők megjegyzéseit. Micsoda szellemre vall az Úrnak ez a rögtönzött példázata. Hogy „feltalálta magát!" Milyen épen ideillő történet, mennyire nem erőszakolt. Micsoda lélektani ismeretről tesz bizonyságot! „Sok bocsáttatott meg neki, mert igen szeretett, a kinek kevés bocsáttatik meg, kevésbbé szeret!" Mennyiszer félreértették e kijelentést. „Öngyilkos szerelmeseknek, sikkasztó családapáknak sok bocsájtatik meg, mert nagyon szerettek!" Nem úgy van! A ki igen szereti Jézus Krisztust, annak bocsáttatik meg sok. Ez a szeretet az oka a bűnbocsánatnak ! De a szeretet másrészről következménye a bűnbocsánatnak. Sok, nagy bűnének bocsánata hálás szeretetre ébreszti a hivőt. Ez nem jogosít fel senkit arra, hogy minél többet vétkezzék, hogy annál jobban szerethesse a sok bűnt megbocsátó Jézust! Bajosan a Jézus
