Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-22 / 8. szám

fogják. Január elsejétől 17-ig már 10,000 frank gyűlt össze közadakozásból. Egyik protestáns napilap szerint az egyház anyagi helyzete nagyon kedvezőre válhatnék, ha a nagyobb jövedelmű hívek bevételeik 3%-át ilyen czélra fordítanák. Monocl Lipót lelkész említi ugyan abban az újságban, hogy egy dúsgazdag ember naivul így kiáltott fel: „Micsoda rengeteg összeget kívánnának tőlem egyházi czélra, ha bevételeim után 3%-ot fizetnék!" Ha így beszélnek a gazdagok, akkor nem igen lehet várni az egyház anyagi helyzetének hamaros megjavulását. Szerencsére, az ilyen esetek ritkán fordulnak elő. Tény az, hogy az 1905-iki szeparáczió óta a protestáns egyház anyagi helyzete mindinkább javul és a laikus elem is jobban érdeklődik az egyház ügyei iránt. Analfabéták. A legújabb statisztikai kimutatás szerint 1912-ben Párisban 251 fiatal embert soroztak be katonának, a kik se írni, se olvasni nem tudtak. A Szajnadépartementben, tehátPáris tőszomszédságában 300rekruta közül 17 analfabéta volt. Egész Francziaországban 1912-ben 1200-nál többet találtak olyan 20 éves ifjút, a kik nem tudták nevüket leírni. Nagyon sokan vannak aránylag olyanok, a kik épen csak a nevüket tudják leírni, de már olvasni nem igen tudnak. Az egyik napilap szerkesztője körkérdést intézett olvasóihoz, hogy miként tudnák megmagyarázni a népoktatás jelenlegi visszaesését. A legtöbb válasz szerint az a hiba, hogy az elemi iskolákban a vallásos oktatást és nevelést elhanyagolják és így a népben a kötelességtudás hanyatlóban van, melynek egyik következménye az iskola elhanyagolása ós a tantárgyak lelkiismeretlen tanulása. Dr. T. I. A MI ÜGYÜNK. Kérjük azokat, a kiknek a lapot előfizetés nélkül küldjük, szíveskedjenek előfizetni, amennyiben a lapíit megtartani óhajtják, vagy pedig a lapot visszaküldeni, mert kevés feles példány áll rendelkezésünkre és érdekünkben áll, hogy ezeket a példányokat újabb czímekre is küldhessük. Előfizetőinket is kérjük, szíveskedjenek az 1914. évi előfizetési díjat s az esetleges hátralékot minél hamarább beküldeni A könnyelmű elválások ellen lapunk mult évi egyik számában hosszabb tájékoztató czikket írt dr. Bernát István, Szövet? égünk világi elnöke s a választmány tárgyalván a kérdést, elhatározta, hogy egyesületközi értekezletet hív össze ebben a tárgyban. Ennek következtében február hó 14-én a Gazdaszövetség helyiségében hívta össze az elnökség az értekezletet, a melyen megjelentek : Osztroluczky Miklós elnök és Majba Vilmos lelkész a Luther-Társaság, Földvári) Elemér az Ev. Belmissziói Egyesület, Faluvégi Áron a Dávid Ferencz-Egylet, Terplán Lajosné a Kath. Tisztviselőnők Egyesülete, Sebestyén Gyuláné Stetina Hona a Nőegyesületek Szövetsége, Bosenherg Auguszta a Művészet és Művelődés Magyar nők Köre, Káldy Gyuláné és Lingauer Erzsi a Kath. Háziasszonyok Országos Szövetsége, dr. Szécskay Dezső a Magyar Egyesület a Leánykereskedelem ellen, dr. Virág Gyula a Magyar Társadalmi Tudományi Egyesület képviseletében. Szövetségmik részéről Bernát István világi elnök, Petri Elek lelkész-alelnök, dr. Versényi György, Kolosváry Lajosné választmányi tagok és p. Horváth Zoltán dr. titkár voltak jelen. A statisztikai adatok előterjesztésére dr. Bud János kéretett fel. Nagy örömet és lelkes hangulatot keltett Szilassy Aladár v. b. t. t. megjelenése s az értekezlet tagjai egyhangúlag őt kérték fel az elnökségre. Az ő egyénisége és a keresztyén és szocziáiis munkák iránti szak értelme egyaránt biztosíték volt arra, hogy ez értekezlet magas színvonalú és tartalmas legyen. Bernát István dr. ismertette a kérdést a maga egész lényegében és szocziáiis fontosságú vonatkozásaiban, dr. Bud János pedig a válóperi statisztika adatait adta elő a legkülönfélébb vonatkozásokban. Ebből szinte beláthatott az értekezlet a jövőnek szomorú képébe, a mikor arról győzött meg, hogy a hűtlen elhagyásos, ma tehát megegyezésesnek nevezhető válóperek milyen óriási mérveket öltöttek; szocziáiis és nemzeti szempontból legszomorúbb az, hogy épen a köznép körében. Posenberg Auguszta a dolog praktikus oldaláról mutatott rá Dániára, a hol a törvények semmi szín alatt nem engedik meg, hogy az apa menekülhessen a család fenntartása alól. A Workinghaus-Laiv (dologházi törvény) kötelezi az apát arra, hogy a gyermekekről és a feleségről gondoskodjék és a dologházban kényszerítik a munkára, keresményéből pedig levonják a család fenntartására szükséges összeget. Szükségesnek látja annak is törvényes szabályozását, hogy ott, a hol gyermekek vannak, a hűtlen elhagyás alapján ne lehessen az elválasztást kimondani és általában a felelősségérzet nagyobbarányú fejlesztését tartja szükségesnek a társadalmi egyesületeknek körében. Osztroluczky Miklós a könnyelmű elválásokban a közszellem dekadencziáját, az altruizmus és kötelességtudás hanyatlását látja s a jogok túltengése e téren is érvényesül korrolárium nélkül. A házasélet szilárdságából ép úgy vesztett, mint más kötelesség a maga erejéből és ez az individualizmus túl fejlődésére vezethető vissza. Ennélfogva szükségesnek látja a törvények megfelelő szigorítását, de a belmissziói munkának is ki kell terjednie erre a társadalmi veszélyre is és az evangélium erőteljesebb hirdetésével, a nép felvilágosításával ezen társadalmi ragállyal szemben oda kell állítani az evangélium érlelő és fejlesztő erejét. Sebestyén Gyuláné a nevelés hiányaira mutat rá és annak szükségességére, hogy már az iskolákban nagyobb türelemre, szeretetre, megadásra és kötelességérzetre kell a gyermekeket nevelni. Káldy Gyuláné a gyermekmenhelyekbe való helyezésnél tapasztalt szertelenségekre, kinövésekre mutat rá, miután ezekbe a menhelyekbe az álhumanizmus szintén beférkőzött és életbenlóvő dologképes, sokszor igen jól felöltözött anyák gyermekeit is felveszik, holott csak az igazán elhagyatott gyermekekre vonatkozik az állami eltartás kötelezettsége. Az elvált szülők könnyelműen helyezik el itt apró gyermekeiket s csak akkor jelentkeznek, mikor már kinőttek a menhelyből és munkaképesekké lettek. Ezen kinövések meggátlása is elősegítené a könnyelmű elválások elleni küzdelmet. Dr. Virág Gyula a joggyakorlat helytelen irányú fejlődésére mutat rá, holott a házassági törvény 77. §-ának czélja a békés elválás lehetővé tétele volt ott, a hol a házasélet alapja igazán megingott; a kellő kautálékat maga a törvény állította fel, a mikor a szándékos és jogtalan elhagyás bizonyítását megkövetelte. Osztroluczky Miklós nagy örömét fejezte még ki a felett, hogy itt a keresztyén társadalom