Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-16 / 7. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Bőszörményi Jenő, Kováis István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. PARTALOM. Az Élet Könyvéből: Magunkbaszállás. V. J. — Vezérczikk: Szimptomák. P.— Egy évforduló alkalmából. Dr. Pru zsinszky Pál., — Krónika: A német császár apológiája. Egy másik bizonyság. Megbecsülés. Üzenet az örök hó alól. Szocziálista vezér a Sorbonneban. — Tárcza: Bod Péter és munkái. XVI. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: Falusi levél. Balatoni István. — Nagy-Budapest egyházi élete. Sebestyén Jenő. — Szocziális ügyek. Kálvinista. — Külföld: Svájcz, Nagybritannia. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Ittagunkhaszállás. „Mikor aztán magába szállt, monda : . . . Fölkelek s elmegyek Atyámhoz . . .„ Lukács evang. 15.17, 18. Mikor magába szállt, vagy mint más fordítások mondják: magához tért . . . Mert addig magan kívül volt. Nem az ő igazi énje ment el az atyai háztól az idegen földre. Nem az ő valódi személye tékozolta el az apai örökség drága javait. Nem az ö eredeti lénye volt az idegenföldi bűn és nyomor gyermeke. Képzelt, hamis énje vitte a végzetes ballépésre és az annak nyomában járó testi és lelki nyomorúságba. Érzékeinek, ösztöneinek és ferde vágyainak rabszolgája és halottja volt. Es aztán . . . midőn magába szállt, midőn visszatért önmagához, az atyai ház boldog gyermekéhez . . . akkor találta meg az ő igazi énjét. Azt a lényét, a mely nem anyagi javakat kíván, hanem meleg otthont. Azt a személyét, mely nem képzelt függetlenségért eped, hanem az atyai szeretet delejes erejének boldogan engedi át magát. Azt a fiút, a ki nem jogokat követel, hanem kötelességeket teljesítve akar szolgálni. S midőn ezt az igazi énjét megtalálta, akkor visszavágyakozott és vissza is ment az atyai házhoz. Mikor hazament a tékozló fiú, atyja is azt mondta róla, hogy elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott. Elveszett igazi énje s most megtalálta azt. Meghalt a valódi személye a most új életre támadott. Jézusnak ebben a példázatában jellegzetesen és szemléletesen áll előttünk a keresztyén embertan. A bűnös ember nem az igazi énje az embernek. Az ember igazi énje a benne rejlő jónak az ereje. Az ember igazi énjében megtalálja erkölcsiségét. Erkölcsiségében pedig vallása nyilatkozik meg. A magábaszállás, a magához térés az Atya titkos vonzó erejének a munkája. Tehát benne van e pár szóban a keresztyénségnek Istenről és a vallásról való felfogása is. A magunkbaszállásban Isten keres minket. A munkbaszállásban vetjük meg jeliemiink alapját. A magunkbaszállásból kelünk fel s megyünk el Atyánkhoz, szállunk fel az igazi vallásba. Mint Peabody, az amerikai keresztyén gondolkodó mondja: „A szeretet végtelen törvénye a mindenség szívében, ez a középpontja a iheológianak, a világ, melyben az ember szabad akarata folytán lehetséges az erkölcsi leromlás, ez a filozófia problémája; magához tért, ez az erkölcstan szive; elmegyek atyámhoz, ez a vallás lelke." Én azt szeretném még hangsúlyozni, hogy ez a magunkbaszállás a szocziális munka kiindulópontja is. Az egész modern életben rendkívül sok olyan ember van, a ki fél magától, kerüli magát, eltemeti igazi énjét, magábaszállás nélkül, mintegy magán kívül él. Idegen dolgokban és személyek körül éli le életét. Idegesen kerüli az egyedüllétet, mert a magány, a maga lénye unalmas vagy idegen neki. Csak bele az ösztönök, érdekek és szenvedélyek vásári zsibajába! Csak bele a hiúságok vásárának szalontinomságai és közéleti káprázatai közé! A lélektelen üzleti munka, a durva érdekharcz és az élvezetek lázas hajszája közepette elnémul, eltemetődik és meghal az ember jobbik énje. Ezeket az embereket kellene eljuttatnunk a magukbaszállás szentélyébe, hogy megtalálják jobbik énjüket és jobbik énjükkel megtalálhassák hivatásukat, eszményüket, Megváltójukat és Istenüket! Ennek a nehéz munkának a végzése már becses keresztyén misszió és komoly szocziális munka. Ebben és az egész szocziális munkában csak azok működhetnek sikerrel és áldással, kik a magukbaszállás isteni csendjében már megtalálták igazi énjüket s ezt az igazi ént, az istenfiút kialakították magukban. Csak a ki magát megtalálta, az találhat meg másokat is. Modern ember, szállj vissza hittel teli gyermekkorodba,