Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-30 / 48. szám

még akkor is marad aratásra való gabona" mondja mind­nyájunk lelkébe mélyen belemarkoló szavakkal a püspöki jelentés. — Igen van tér és munka a különböző típusú munkások ezrei számára és munkájuk értékének meg­ítélése Gamalielként és Pálként is bizony sok esetben nem emberekre bízatott. — A püspöki jelentés szól a máramaros-ugocsai egyházmegyei emlékezetes kanonika vizitáczióról és találó szavakban jellemzi az ott észlelte­ket, a végén pedig nagy elismeréssel szól a békés-bá­náti egyházmegyében nagy erővel megindult diaszpóra gondozásról, a melynek gyümölcsei a közeljövőben ala­kuló új egyházak, (12) őrtornyok ott a végeken. Ebben a munkában nagy része van Futó Zoltán esperesnek, Fekete Márton e. m. gondnoknak, a kerületi aljegyzővé választott Fekete Gyula nagykikindai lelkésznek, az új missziói előadónak és az egész missziói bizottságnak, a mely nagy lelkesedéssel fogott hozzá a szótszórt csontok összeszedegetéséhez. — Sok időt fordított a gyűlés a tör­vényrevizió ügyére. Az általános, minden tisztségre ki­terjedő tisztújítás mellett György Endre és Jánossy Zoltán kardoskodtak, a főgondnok az eddigi állapot (fakultatív) fentartása mellett emelt szót; a közgyűlés többsége mel­léje állott. Elfogadta a közgyűlés a fokozatos testületi „tanácsok" szervezésére és a szabad lelkészválasztásra vonatkozó előadói javaslatokat. — Bacsó Jenő dr.-t a per­rendtartás, keresk. és váltójogi tanszékre és dr. Husz Richárdot a német nyelvi (bölcs, fakultás) tanszékre vá­lasztotta meg a közgyűlés; a tanítóképezde új igazgatója dr. Veress István lett. Dr. Balogh Ferencz emlékét bronz mellszoborral örökítik meg és a theologusok számára rendelt kedvezményes helyek számát 25 tel felemelte a közgyűlés. Kerületi diakonissza-képzőintézeti lelkészül a közgyűlés Makay Lajost választotta. A Hegedűs és Sándor czég ismeretes ügyében Csáthy Ferencz könyv­kereskedő, Dávidházy Kálmán könyvkötő és a Magyar Könyvkereskedők Egyesülete eszközlik a vizsgálatot. Az idegenben elhaltak feletti gyászistentisztelet ügye is szóba került. Kiss Ferencz előadó nem helyesli a szokást. Az ügy a zsinat elé megy. Megjegyzésünk erre az, hogy ez másutt is, nagyon erős és öntudatos kálvinista egyházak körében is szokásos. Hiszen a mi gyászistentiszteletünk nem az elköltözöttnek beszentelésében áll, nem is „re­quiem* az ő lelki üdvösségéért, hanem szól a gyászoló gyülekezetnek. A gyűlés hái'om napig tartott. Lelkószválasztás. Az ócsai (Pest m.) ref. egyház­község egyhangúlag Perjessy Károly nyáregyházi lelkészt választotta meg, a ki a jövő hó elején foglalja el új állását. — Bodnár Gábor debreczeni s.-lelkészt a kis­szántói ref. egyházközség egyhangúlag választotta lelki­pásztorává. — Gáspár József deáki-i segédlelkészt a szapi ref. gyülekezet hívta meg lelkészévé. — Az alistáli ref. gyülekezet Martsa Sándor komáromi s.-lelkészt vá­lasztotta egyhangúlag lelkészévé. — A herczegszöllösi ref. gyülekezet dr. Tomanóczy Jánost választotta lelki­pásztorává. A debreczeni diakonisszaképzö-intózet lelkészévé Makay Lajos losonczi másodlelkészt választotta meg a tiszántúli ker. közgyűlés. A megválasztott, akadémiánk­nak volt növendéke s eleitől kezdve részt vett az itteni belmissziói munkában. Volt hitoktató s.-lelkész és néhány éven át a Nagypénteki Ref. Társaság budaörsi szeretet­házának igazgatója és az Örkényi egyház első lel­késze. Innen ment Sörös Béla mellé Losonczra. Az utóbbi években különösen a Kék Kereszt-Egyesületi munkának volt buzgó szószólója. Debreczeni működésé­nek megkezdése előtt hosszabb időt tölt külföldön a diakonissza-ügy tanulmányozásában. Nemcsak reá, de nejére, szül. Bontovics Ilonára az itteni Lorántffy-Egyesület volt buzgó tagjára is nehéz és felelőségteljes szolgálat vár. Hiszen a súlyos munkát végző és sok megpróbáltatásnak kitett diakonissza lelki nevelése nem könnyű feladat. A mindenekre elégséges kegyelem kísérje el őket oda, a hol nagy reménységgel és várakozással tekintenek jövendő nagyjelentőségű működésük elé! Hall János nov. 30-án fejezi be két hétre terjedő evangelizáló munkáját, a mely egyre növekvő érdeklő­déssel találkozott. Sokaknak lelkére gyakoroltak mély benyomást az Ő mély evangéliumi hiten és meggyőző­désen alapuló, találó szép analógiákkal elevenített bibliai beszédei Mult héten theol. akadémiánkat is meglátogatta és ez alkalommal megragadó beszédet intézett a theolo­gusokhoz. Beszéde elején hivatkozott arra a régi össze­köttetésre, a mely a skót egyház és a theol. akadémia kö­zött fennáll és tolmácsolta a kontinentális missziói bizottság üdvözletét és jelezte, hogy egyháza mindig nagy szeretettel fogadja az ottani magyar diákokat. Majd saját tapasztalatá­ból (a belmissziói bizottság alelnöke) szólott arról, hogy a mostani nehéz, aggasztó helyzetben milyen lelkipászto­rokra van szüksége az egyháznak. A munkásosztály mind­inkább elidegenedik az egyháztól, pedig, mint mondá, az Úr első tanítványait a munkások közül hívta el és most, midőn a politikai hatalom is mindinkább a munkásosztály kezébe megy át, nem lehet közönyös az egyházra, ha a munkások nagy része az egyház iránti idegenkedésben, sőt gyűlöl­ségben növekedik fel. Olyan lelkészekre van szükség, a kiknek van érzékük a szoeziális dolgok iránt. A lel­kész az isteni üzenet tolmácsa és kifejezője. Olyan em­berekre van szükség manapság, a kiknek vannak láto­másaik, lelki tapasztalataik és van mondanivalójuk az emberekhez. Az üzenet nem lehet más, mint virága, gyümölcse a mi benső életünknek. Nekünk is. mint Pálnak, a magunk evangéliumát kell prédikálnunk és üzenetünk bizonyosságának és értékének mély átérzé­sével kell odalépnünk a gyülekezet elé. — Találó sza­vakkal jellemezte a theologia és az evangélium egymás­hoz való viszonyát. Az evangélium a szíve a theologiának. Az evangélium az isteni tények foglalata, a theologia pedig ezeknek vizsgálata. Az élet nagyobb, mint a bio­logia és a mező virágai szebbek és illatosabbak, mint a botanikus szárított virágai. — A dogmákat nem néz­zük le, mert tudjuk, hogy ezek a kőkeményeknek látszó tanok folyékony tüzes hit alakjában ott voltak élő em­berek szívében és megnyugvást, békességet adtak ezek­nek. — Óvta a theologusokat a professzionalizmustól és felhívta őket, hogy minden nehézség között az isteni elhívás bizonyosságában keressenek erőt. Hiszen Isten nem tétlen nézője a mi küzdelmeinknek, munkáinknak, hanem szüntelen munkálkodik bennünk és általunk. — A közvetlen, mély átérzéssel elmondott beszédet, mint a többieket is, Forgács Gyula péczeli lelkész tolmácsolta. Búcsúzáskor áldást kértünk otthoni és itteni nagy mun­kájára és kértük, hogy vigye el hálás üdvözletünket] a nemes Skót Egyesült Szabadegyháznak, a mely őt hoz­zánk küldötte. A magyarországi ág. hitv. ev. egyház második budapesti zsinata decz. hó 8-án nyílik meg az egyház­egyetem üllői-úti székházában. A zsinatmegnyitó isten­tisztelet decz. 7-én d. e. 11 órakor lesz a Deák-téri ev. templomban. Az oltári előimát Scholtz Gusztáv, az ünnepi beszédet Geduly Henrik és az utóimát Gyurátz Ferencz püspök mondja. Ez alkalomból kifolyólag megjegyezzük, hogy a most érvényben lévő egyházalkotmányi törvény értelmében a zsinatnak tagjai hivataluknál fogva: az egyetemes felügyelő, a 4 kerület püspöke és felügyelője

Next

/
Oldalképek
Tartalom