Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-11-30 / 48. szám
és az egyetemes gyámintézeti elnökök; választottak: az egyházmegyék képviselői, t. i. minden egyházmegye, melyben húsz vagy kevesebb lelkészi állás van, küld két, ha ennél több négy képviselőt; ezenkívül a főiskolák egy-egy, a középiskolák (fő- és algimnáziumok, tanítóképezdék) együtt keriiletenkint 2—2 és az elemi iskolai tanítók egy képviselőt küldenek. Az előbbieket az egyházközségek közgyűlései, az iskolák képviselőit pedig maguk az illető tankerületek választják. A mostani zsinatnak összesen .120 tagja lesz (a miénknek 121). Alakulás előtt az egyetemes felügyelő és a legidősebb püspök (dr. Baltik) elnökölnek. A zsinat egy lelkészi és egy világi elnököt, hat jegyzőt és egy háznagyot választ. Adomány, Pallavirini Alfréd őrgróf, mint a Sárospataki Ref. Lapokból olvassuk, szép ajándékot juttatott a szemerei ref. egyházközségnek, a melynek régebben kálvinista urak voltak patrónusai (Fáyak, Darvasok). Templomtornyát értékes toronyórával szerelte fel. A Pallaviciniek ott már a harmadik generáczióban jóindulatú és áldozatkész támogatói az egyháznak, sőt egyik Pallavicini (a most Boldváron élő Adolf) az egyház tőgondíioki tisztét is viselte. Geduly ádventi püspöki körlevele. Nem lehet megindulás, sőt bizonyos fájó szégyenérzet és lelkiismereti furdalás nélkül elolvasni Geduly püspök ezévi nov. 18-án 5327. sz. legújabb püspöki körlevelét. Mint Zsilinszky Mihály és Veres József, úgy ő is mélyen fájlalja egyházunkban „a soraink között ülőknél is a hitbeli közönyt és nemtörődömség 6t , <1 széthúzásra vezető türelmetlenkedő ellenséges hangulatot", egykoron vezető szerepet játszott egyházunk „egyre halványuló tekintélyét", „szétszakadozott egyházunk szégyenletesen szomorú, lealázó, sőt megbélyegző eredménytelenségét a reformáczió 400 éves fordulójának eszmei és gyakorlati téren méltó megünneplése tárgyában, továbbá ugyancsak fájdalmasan érinti „a nyelvi és faji akadályokat", „a nyomasztó közgazdasági helyzetet" s „az újabb áttérési ós reverzális statisztikának ev. egyházunkra végtelen kedvezőtlen alakulását stb. stb. . . ., a melyek az ő főpásztori aggódó lelke előtt „egyházi életünk képét napjainkban valóban borússá, sőt egyenesen sötétté teszik". Ez elvi alapon állva kéri, inti és figyelmezteti a lelkészeket, hogy „tegyenek meg mindent, de mindent e szomorú viszonyok megváltoztatására. Egyházkerületünk — úgymond — a legnagyobb súlyt helyezi a belmisszió intenzív gyakorlására. Ez az a sarokpont, amelyet tudatosan okkupálva, onnan sikerült kivédenünk az ellenünk törő ellenség minden támadását, legyen az hitközöny, vagy szektárius hajlam, vagy reverzálishajsza. Eleven, tudatos, küzdő táborrá kell nevelnünk gyülekezeteink népét, szószékről, közgyűléseken, vallásos estélyeken, házankénti látogatások által s minden elképzelhető módon és erővel, hogy velünk együtt tanuljanak és szeressenek küzdeni egyházi exisztencziális érdekeiért". Majd így kiált fel: „A ki kényeleniszeretetből, vagy megszokott szenvedélyeinek, passzióinak, szórakozásainak féltése miatt, vagy a közte és gyülekezete közötti viszonynak esetleges meglazítása miatt, vagy mert egyéb akadályoktól tart, nem ragadja meg az ekeszarvát: az nem méltó a lelkészi palástra, nem arra, hogy az evangélium hű bajnokául tekintessék". Ez erélyes fejtegetéseket még azzal a fájós tapasztalattal is pótolja, hogy „folytonos engedékenységünket gyülekezeteink tudatos szervezésében még ellenségeink is megmosolyogják", holott elvi álláspontunk igazságossága mellett „ott áll a krisztusi érvek és igazságok és a történeti tanuságtételek egész arzenálja". Végül a gyakorlati kivitelre áttérve, „az ádventi és böjti esti istentiszteletek és vallásos esték mennél intenzivebb felkarolására" hívja fel lelkésztársait, utalva Jézus ama adventi intő szavára: „A miket pedig néktek mondok, mindeneknek mondom: vigyázzatok1 1 . Vajha megszívlelnék — míg nem késő — püspökünk eme hatalmas s komoly intelmeit hazánk és egyházunk üdvére és boldogságára ! Legyen bennünk valamivel „több lélek, akarat, elszántság és összetartás", mert ellenesetben csakugyan — mint olvastuk — „mi, papok fogjuk eltemetni az ev. egyházat Magyarországon". Azért hát videant consules! Gömöri. ISKOLA. Az Országos Ref. Tanáregyesület véleménye ós javaslatai az Egyházi Törvények módosítása tárgyában. Nagy érdeklődéssel olvastuk el ezt a most már nyomtatásban is megjelent tervezetet, a mely gondos összeállításban és indokolással preczizirozza a tanárok kívánalmait a mostani E. T.-nek a tanárokat érdeklő módosítására vonatkozólag. Az előszóban utalás van arra, hogy a legutóbbi zsinat „minden előkészítés nélkül, váratlanul több olyan kánont alkotott, a mely sem az iskolák megállapodott autonóm jogszokásaival, sem az egyház, sem az iskola érdekeivel össze nem egyeztethető". Ehhez képest a javaslat helyet kér az egyház valamennyi fokozatos testületi hatóságában (a konventen és a bíróságokban is) a tanítószemélyzet képviseletének. Biztosíttatni kívánja az iskolai autonómiának megnyilvánulását az egyházi és iskolai élet minden terén, azt t. i., hogy a tanszemélyzet maga válassza meg képviseletét és a közép- és főiskolák nyerjenek a régi uzus szerint szavazati jogot a püspök- és főgondnokválasztásnál. (Az evangélikusoknál is így van és a debreczeni főiskola most is él ezzel a joggal ) Kéri a javaslat, hogy iskolák feletti tanulmányi felügyeletet kizárólag szakképzett pedagogusok gyakorolják. Törölni kéri a javaslat az E. T. azon részletét, a mely szerint a tanárok csak prot. nőt vehetnek el. Hivatkozik arra, hogy e rendelkezésnek nincs büntetőjogi garancziája és hogy csak az erkölcsi kötelezettség hatása alatt áll (?). Ezek a lényegesebb pontjai a javaslatnak, a melyet Dóezi Imre, az OIÍTE. elnöke és S. Szabó'József főjegyző terjesztenek az egyesület nevében az összeülendő zsinat elé. Bizonyára kellő méltánylásra találnak. A budapesti ref. theol. akadémia hallgatóinak Kálvin János-Köre 27-én este jól sikerült estélyt rendeze t az akadémia szép dísztermében. B. Pap István tanárelnök megnyitó-beszéde után az akadémia ifj. zenekara adott elő néhány jól sikerült zeneszámot és Fiers Elek szavalt. Dr. Bernát István „A falu és a szocziáidemokráczia" czímen tartott élvezetes előadást. Beszélve a falu viszonyairól a szocziáldemokrácziához, kifejtette, hogy milyen viszonyban áll a falusi élet a városihoz úgy gazdasági, valamint társadalmi szempontból. Vázolta a foglalkozás befolyását a különböző osztályok ruházatára, ízlésére, kedvtelésére, vallásos ós politikai felfogására nézve. Áttért ezután arra, hogy a szocziáidemokráczia, mely a munka eszközeinek közös tulajdonná tételét óhajtja keresztülvinni, a nagyvárosokban székelő gyáripar által teremtett viszonyok fejleménye. A falun igazában ez a felfogás sehol sem tudott meggyökeresedni és nem is fog. Hivatkozik ebben a tekintetben a német és egyéb külföldi szocziálista törekvéseknek sikertelen voltára, különösen pedig arra, hogy Magyarországon ellobanván az első szalmaláng, a szoczialisták maguk is letesznek
