Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-30 / 48. szám

alább közölt kivándoroltak számával): róm. kath. 16,426 (%-ban 501), gör. kath. 4978 (5-2), ref. 3043 (9 3%) (visszavándorolt az ugyanazon vallású kivándoroltak %-ában, ref. 62'2), ág. h. ev. 2988 (%-ban 91) (ugyan­azon vallású kivándoroltak %-ban 53'8), gör. kel. 5036 (15'4%), unit. (03%), izrael. 201 (0'6%), egyéb 7 (0*0%). E tekintetben az 1911. évi adatokban lényegesebb vál­tozást nem találunk; ezúttal is a róm. kath. szerepelnek a legnagyobb arányban; általában a kivándorlás csök­kenése és a visszavándorlás emelkedése itt is kivétel nélkül minden felekezetnél éreztette kedvező hatását. Az a jelenség, hogy az izraeliták közül a legkevesebben vándorolnak vissza, ezúttal is ismétlődött. A kivándoroltak és visszavándoroltak adatainak egybevetése alapján az evangélikus egyház vesztesége e czímen Magyarországon 2513, Horvát- Szlavonországokban 58, együtt 2571; a református egyház vesztesége e czímen az anyaországban 1827, a társországokban 9, együtt 1836. Homola István, ev. lelkész. A nyugdíjas lelkészek jogi helyzetéhez. Megtartsa-e a nyugalmazott lelkész egyházi tiszt­ségét, vagy lemondjon róla? Erről a kérdésről esett szó már két ízben. Az első czikk azt mondja, hogy tovább is megtarthatja, a második tagadja. Mindkettő az egyházi törvényeknek a nyugdíjazásra vonatkozó intézkedésével próbálja erősíteni a maga állás­pontját. De az egyházi törvények idevonatkozólag nem tesznek semmi határozott rendelkezést. Csak homályos, bizonytalan következtetéssel lehet e kérdésre némi csekély világosságot vetni. De ez az erővel esett következtetés, magyarázgatás csak tapogatózás. A legnagyobb jóakarat­tal sem lehet eldönteni e kérdést a mostani törvények alapján. Az elmúlt zsinat alkalmával, a mikor a nyugdíja­zásnak még csak kinagyolt körvonalai emelkedtek ki a semmiből, a zsinat figyelme nem terjeszkedhetett ki erre a nagyon intim részletkérdésre. Ha csakugyan szükségesnek mutatkozik a törvé­nyes intézkedés, majd szóljon bele az új zsinat, rendez­kedjék, joga van hozzá, de meg kötelessége is. Ámbár úgy tetszik, mintha a zsinat intézkedése felesleges volna. Mert hiszen itt nem jogi, hanem illen­dőségi kérdésről van szó. Azt a nyugalomba vonuló lelkészt, ugyebár, azért választották meg lelkészi tisztségre, mert valójában csak­ugyan lelkész volt — akkor. Nyugdíjba menetele után — akárhogy csürjük-csavarjuk a dolgot — bizony nem lelkész az már többé. Rámondhatjuk, hogy lelkészjellegű férfi, egyházi férfi, de nem pap, nem lelkész. Hiszen jó, jó, nem mondom, lelkipásztor, de immár nincsen rábízva a nyáj. Papnak olyan pap, mint királynak a portugál király. Ha tehát az a jelentős körülmény — épen a mely­nél fogva egykor azzal a tisztséggel megbízták — a nyugdíjazás alkalmával megszűnt, megszűntnek kell te­kinteni a tisztséget is. A jóízlésnek, a tisztességtudásnak legelemibb meg­érzése kényszeríti a nyugalomba vonulót, hogy a rá­ruházott tisztséget megbízóinak, választóinak rendelkezé­sére bocsássa. Ha azonban az illető még elég erősnek érzi magát arra, hogy tisztségét továbbra is be tudja tölteni, ám jó, tapintatosan, finoman értésére adhatja választóinak, hogy ha a közbizalom nagy erővel nyilat­kozik meg mellette, hajlandó továbbra is vállalni a tanácsbiróságot, vagy az esperességet. A többit tessék a választókra bízni. Az első próba, azt hiszem, nagyon világosan megmutatja, hány szava­zatot kap a nyugalomba vonuló esperes. Csomor Péter Kelemen. MISSZIÓÜGY. A 37-ik német belmissziói kongresszus. Még csak most van alkalmunk, hogy röviden számot adjunk erről a kongresszusról, a mely oly nagy jelentő­séggel bír a német prot. egyházi életben. Hamburgban tartották, ott abban a városban, a mely oly jó hangzású a német belmisszió történetében. Ott indult meg a német vasárnapi iskolai munka, ott volt a színtere Sieveking Amália áldásos munkájának, ott alapította ezelőtt 80 esztendővel Wichern a Rauhes Haus-ot, a melyből annyi ngyszerű alkotó gondolat röppent szét írásban és szóban a nagy belmissziói munka megindítása, erősítése és szervezése érdekében. A kongresszuson eleitől végig nagy érdeklődéssel vett részt dr. Schroederer polgármester Hamburg vá­rosa, dr. Dryander a berlini főegyháztanács képvisele­tében. A theol. fakultások, konzisztóriumok és felsorol­hatlan egyesületek képviselői is természetesen ott voltak. A kongresszus hétfői napon kezdődött s vasárnap az összes templomokban (Hamburgban, mint külön államban az ev. egyház különálló autonóm testület) alkalmi isten­tiszteletek voltak. A kongresszus elé, a melyen dr. Spieker elnökölt, a német belmisszió központi választmányának (Zentral-Ausschuss für Innere Mission) titkára, Scheffen részletes jelentést terjesztett. Érdekesek a belmissziói munkásokra vonatkozó adatok. A kaiserswerthi „ diakonissza-konfe­renezia" kötelékébe 55 „anyaház" tartozik 18 ezer test­vérrel. Más otthonokban még 5000 és így összesen 23 ezer diakonissza van. Ezenkívül a központi választmány olyan nők számára, a kik nem óhajtanak a diakonissza­házak kötelékébe lépni, az önkéntes szeretetmunkákra való kiképzés czéljából külön belmissziói szemináriumo­kat állított fel. A diakonusok száma 3000. (Mi egyelőre hárommal is megelégednénk!) Nagy munkája a német belmissziónak a hajósok, matrózok közötti lelkigondozás. Áldásos voltáról csak annyit, hogy a misszióval kapcso­latos takarékpénztárba a félretett munkabérekből 1.840,000

Next

/
Oldalképek
Tartalom