Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-30 / 48. szám

márka folyt be a mult évben! Nagy energiával szervezi a központi választmány a specziáli.s keresztyén szocziális munkákat; szervezi a ker, munkás- és munkásnő-egyesületeket és a ker. irányú nőmozgalmat. Az ev. ker. sajtóügyet a német evangélikus sajtószövetség vezeti, a melynek 29 provincziális fiókszövetsége vau. A megnyitó istentiszteleten dr. Conracl berlini konzisztóriumi tanácsos prédikált 2. Kor. 4.,,. alapján. Az üdvözlő beszédek közül kettőről emlékezünk. A polgármester reámutatott arra, mily nagy lendületet vett 1858 óta a német belmisszió, akkor is volt u. i. Hamburgban a kongresszus ; de azóta óriási mértékben megnövekedtek azok a bajok, a melyekkel a keresztyénségnek és ebben a belmissziónak meg kell küzdenie. Dr. Dryander a belmisszió és az egyház közötti viszonyról szólott és ezzel kapcsolatban két kívánságot fejezett ki. Az egyik, hogy a belmisszió megállva a régi alapon, keressen folyton új útakat és eszközöket a keresztyénség nagy problémáinak megoldására és ily értelemben vigyen folyton sót és erőt a hivatalos egyház életébe ; a másik kívánság, hogy a belmisszió ne feledkezzék meg Wichern ideáljáról, a ki azt akarta, hogy a keresztyénség népies és a nép keresztyén legyen. (Das Christlentum volkstümlich und das Volkstum christlich.) A kongresszus első napján MahUng berlini tanár, dr. Kaftan kiéli szuperintendens és a híres apologeta, Hunzinger hamburgi lelkész tartottak előadásokat nagy, időszerű kérdésekről, a melyekben a keresztyénségtől, az egyháztól és istentisztelettől való elidegeniilést és ennek gyógyszereit tárgyalták. Különösen érdekes volt Hunzinger előadása, a ki az egyháztól való eltávolodás okai gyanánt a világnézetben történt kriziseket, a szocziáldemokráczia keresztyénellenes agitáczióját, az ifjúságra gyakorolt befolyását és a modern vallásos szubjektivizmust, individualizmust tüntette fel. — A második nap a nőké volt. Von der Groeben grófné arról a nagyfontosságú kérdésről tárgyalt, hogy miként lehet a modern női mozgalmakat értékesíteni a belmisszió • érdekében. Reámutatott különösen a hamburgi Sieveking A. példájára, a ki a legnemesebb női mozgalomnak kezdeményezője volt, midőn a nőket a ker. szeretetmunkák zászlaja alá sorakoztatta. Müller Paula a nők egyházi szavazatjoga érdekében emelt szót (no ebben mi előbbre vagyunk !). '•<•:>:• A harmadik nap főelőadója Wurster tübingeni tanár volt. Arról szólt, hogy elégségesek-e a belmisszió jelenlegi eszközei a feladatok elérése czéljából. Természetes, hogy minden téren a fokozottabb munkásság és több munkaerő szükségességét hangoztatta. A kongresszuson a zárszót dr. Hezekiel generálisszuperintendens mondotta. „Volt idő, igy szólt, midőn a keresztyénség az Isten szentségének hangsúlyozása mel-lett, szeretetéről szinte megfeledkezett. Most úgy tetszik, mintha megfordítva lenne. A belmissziói munkánál mindkettőitek szem előtt, tartására szükségünk van és nem szabad megfeledkeznünk, hogy Krisztus keresztje az üdvösségnek és a belmisszió erejének forrása. A búcsúistentiszteleten Le Seur, a berlini városi misszió kiváló vezetője prédikált Sal. Példb. 29.1

S

. alapján. A kongresszuson csak a pozitív irányzat követői vettek részt. A legközelebbi kongresszus — 1916-ban — Frankfurtban a. M. lesz. P. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. A színház. Elmondhatjuk erre is: Multadban nincs öröm, jövődben nincs remény. A színházak mai üzletszerű kezelése és kasszadarabokra való áhitozása teljesen lesülyesztették a színi irodalmat. Nem az irodalmi érték és az erkölcsi tartalom a fődolog, hanem az, hogy mivel lehet mentől több publikumot csalogatni s hogyan lehet mennél kevesebb darabbal behalászni a jövedelmet. Az irodalom- és színházkedvelő közönség között óriási a különbség s mondhatjuk, hogy az utóbbié alantasabb nivójú, a miért aztán természetes, hogy az alantasabb ösztönökre bazirozott, a pornografikus darabok mennek. A színdarabok hatása még veszedelmesebb, mint a keresztyén világnézetet döngető sajtók, de azzal tisztában lehetünk, hogy emezt, a „Huszadik századot", a „Világot", a „Nyugatot" tízezredrésznyi ember sem olvassa ahhoz képest, hogy hány egyszerűbb gondolkozású lélek fertőződik meg naponkint a színházakban. Mert nemcsak egy színház van csak Budapesten is, a melyik nem törődik egyébbel, mint a telt házzal s a mi aztán a fővárosban k^sszadarab lett, az körútra indul az egész ország színházaiban és terjeszti napról napra az immorális , eszméket, a szemérmetlenséget, a házasságtörő férj és asszony, dicsőítését, a leplezetlen pornográfiát. Es ezt tűrjük! Türjük, hogy ultramodernisták tartsanak bennünket ilyen szellemi táplálékkal s olyan írók, a kik valláserkölcsiig legalább is indifferensek És keresztyén írók is úgy gondolkoznak, hogy fő a bezsebelt tiszteletdíj. A magyarságot már úgy sem lehet megtartani — mondják —, hát erkölcstelenné kell tenni, hadd pusztuljon el hamarább 1 Egyházi lap janik teljességgel nem törődnek ezzel a kérdéssel, pedig a míg theologiai vitákat produkálunk, kicsinyeskedünk, féltékenykedünk, egyszer csak majd azt vesszük észre, hogy még erőteljes szocziális munkával sem tudjuk többé a lejtőre jutott lelkeket kiszabadítani. A színházkérdésnek nem szabad „ne nyúlj hozzám" kérdésnek lenni, sem olyannak, mint a mit a piedesztálon álló egyház negligál, hanem napirenden kell tartanunk és foglalkoznunk kell vele sokat, gyakran, hogy ebben a kérdésben is öntudatos keresztyén nézetet oltsunk bele a hívekbe. Mert hogy kezdődik a métely V Nem is szólva csak a fiatal lányokról, hanem általában intelligens nőkről, a kik odahaza, társaságban kerülik a kétes kifejezéseket is. És íme a színpadon úgy szólnak hozzá, mint a hogy