Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-23 / 47. szám

vagy egyházszervezeti alapon. Legyen testvériség, de teljes meggyőződésbeli szabadsággal, a különböző tehetségű testvéreknek önmagukat bíráló s egymás értékét méltányló elismerésével. Teljesen önálló és független belső egyházi élet, de szükség vagy veszély esetén társadalmi együttműködés bizonyos nagy czélok elérésére. Ilyen alapon aztán majd megszűnik az érzékenykedés s érdek nélküli lesz a testvériség. Bizonyos, hogy csak nyerni fogunk vele mindkét részen egyaránt. Sebestyén Jenő. A katholikus nagygyűlés. — Levél a szerkesztőhöz. — Őszinte rokonszenvvel olvastam a mult szám vezérczikkét a katholikus nagygyűlésről. Bátorság kellett hozzá, kedves Főszerkesztő úr, hogy ezt megírja és a lap élén kinyomassa. Vigyázzon, nehogy Főszerkesztő urat is meggyanúsítsák a mindenütt bajt látók és el ne nevezzék majd kálvinista jezsuitának, feudálisok uszályhordozójának és a klerikálisok exponensének. Mert a mi egyházunk tagjainak és papjainak szeme még mindig nem nyílt meg s nem látják a napisajtó egyrészében megindult s egy czélra: a templomok, az egyházak, a keresztyén vallás ledöntésére irányuló nyílt és mégis alattomos harezot.* Nem látják, hogy a vallásilag legalább is indifferens írók hogyan csepegtetik be tárcsákban, napihírekben a lelkekbe a vallás, az egyház, a tekintélyek, a hagyományok, a magyar nemzeti érzések lesajnálásának érzetét s hogyan viszik be a léha eszmefuttatások és apróhirdetések által a keresztyén családokba a pornográfiát, hogyan dicsérik fel a színműírók a házasságtöréseket, hogy teljesen megrendüljön az az alap, a mely minden államnak talpköve: a tiszta erkölcs. Valami csodálatos vakság ül a lelkeken, hogy nem akarnak látni és süketség szállt a fülekre, hogy nem akarnak hallani. A jelszavak korszakát éljük s mindazokat a jelszavakat, a miket az ellenünk szervezkedett tábor beledob a nagyközönség közzé, elfogadják és elhiszik, nem látva a titkos czélokat és nem ismerve fel, hogy a mi e tábor czéljaival nem vág össze, azt léptennyomon lesajnálják, lekicsinylik, elferdítik és úgy tüntetik fel, mintha az nekünk is ártalmunkra lenne. És ez a tábor igen jól dolgozik, mert egyetlen törekvése, hogy a keresztyén felekezetek közzé konkolyt hintsen s felfújja az apróságokat is, hogy a másik vallásfelekezetben gyűlölséget idézzen elő. Ezekkel a praktikákkal, czélzatos hírhozásokkal régen tisztában kellene lenni minden roformátusnak, de kényelmesebb dikeziózni a másik felekezet ellen s könnyebb hangoskodni és rémlátásokkal * Igen, mi azt hisszük, hogy mindez csak a „klerikálizmus" elleni harcz és azt mondjuk: a protestantizmusnak ne fájjon ettől a feje ! Egyébként nagyon jó volna, ha ennek a levélnek egész tartalmát a római katholikusok is fent és lent komolyan megszívlelnék. Szerk. terjeszteni a bizalmatlanságot a keresztyén felekezetek között, mint építő munkát végezni. Ideje már egyszer, hogy jól lássunk! Ha innen felől vannak vaskalaposak és odaát vannak vakbuzgók, az elvek harezaiban és a nagy keresztyén, nemzeti, szoeziális kérdésekben ezek kicsinyes és mellékes szerepet játszanak. Meg lehetünk győződve arról, hogy a mint fáj az ellenünk törő érdekcsoportoknak az, hogy a szövetkezetek prosperálnak és a mostani gazdasági nehézségek között is megálltak helyüket, sőt nemzeti ós szoeziális missziót teljesítettek, épen úgy faj az is, ha a keresztyén társadalom erősödik s ha azáltal még jobban erősödnék, hogy a keresztyén felekezetek meg is értenék egymást. Gróf Zichy dános beszéde mintegy visszhang volt Darányi Ignácz főgondnoknak a dunamelléki egyházkerület őszi közgyűlésén elmondott előrelátó, mólyenjáró és a felekezetközi bókét hirdető nagyszabású beszédére. Tapintatosan, okosan és a nagy keresztyén szempontok szem előtt tartásával lett bevezetve tehát a nagy kérdés, a mire nem leheiett a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" részéről sem más válasz, mint az az igazán magaslaton álló vezérczikk. Okosan, tapintatosan és bátran volt mondva, hogy „mi nem irigykedünk, de nem is félünk' ! Tökéletesen igaz. Ne Genf, Wittemberg és Róma álljon egymással szemben, hanem a keresztyén világnézetért küzdjünk a pogányságra, erkölcsi sülyedésre, materializmusra, vallási nihilizmusra törekvő világnézettel szemben. Értsük meg végre, hogy csak a keresztyén világnézet az, a mely megtartja a nemzeteket és minden ellenségünk, a mi ezt a világnézetet döngeti, viszont mindenki testvér, a ki ennek a világnézetnek a fenntartásáért és emelkedéseért velünk küzd ! Ha egy-egy elmaradt falusi plébános még mindig a középkorba akar visszatérni s azt hiszi, hogy neki eretnekek ellen kell küzdeni, ez kicsiség ahhoz képest, hogy mi kezdünk rabjaivá lenni a materialista, egoista, elnemzetlenítő világnézetnek s az Adyak, Jászy Oszkárok, Weltner Jakabok világnézete korhasztja a nemes ideálokat. A Nyugat, a Világ, a Huszadik Század, a Szabadgondolat , a monizmus, theozófia, spiritizmus, a galileista frakeziók egyöntetűen törnek az evangéliumi világnézet ellen s a magyar keresztyén ifjúság, megmételyezve az elhintett konkolytól, maga sem tudja már mi hát az ideálizmus, a tisztaság, az erkölcs, a nemesség, a hazafiasság, mert mindenütt ennek feleslegessége, a ledér ós léha világfelfogás állíttatik elébe követendő példának. Igen, a keresztyén felekezetek egyöntetű, egymást megértő és méltányló társadalmi munkájára van szükség, hogy a destruktív szellem úrrá ne legyen s ezért meleg szeretettel köszöntöm a Főszerkesztő urat, hogy a kath. nagygyűlést s az elnöki beszédet nem hallgatta agyon, mint többi protestáns lapjaink, hanem a baráti felhívásra megadta a lojális, komoly és igaz keresztyén emberhez illő feleletet. Ungvölgyi.