Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-02 / 5. szám

mert hisz a színpadok akkor még tényleg bizonyos erkölcsi ideálokat is szolgáltak s a művészet nevében nem pályáztak arra, hogy a közönség alacsony ösztöneit aprópénzzé váltsák föl. Azóta mindez megváltozott és, csodálatos, a színházak mégis — moralische Anstaltok maradtak, csak hogy pathológikus értelemben véve t. i. igen gyakran megmutatják a közönség és az író erkölcsi színvonalát. És hogy mily siralmasan állanak ebben a tekintetben a magyar színpadok, arra nézve szomorú képet nyújt az akadémikusok által mondott legutóbbi kritika a Vojnits-ju t al Ümdíjnak az elmúlt év legjobb színmüve számára való odaítélése alkalmával. Rámutattak, hogy a modern magyar színműírók mennyire csak a színházi pénztárak és a tantiémek érdekében dolgoznak, nemzetköziek és valósággal rombolók azok az elvek, a melyeket hirdetnek. így pl. Heinrich Gusztáv, az Akadémia főtitkára szerint a Vígszínház legújabb darabját, a Bellá-t tisztességes nő meg nem nézheti, s 'az egész darabon meglátszik, hogy írója „egész életét kéjnők társaságában töltötte el". Egy másik lap szerint ugyanez a darab „szerkezetében gyenge, meséjében rút, jellemeiben útálatos, megírásában pongyola. Húsz-harmincz személy szerepel a darab négy felvonásában, de ezek a személyek egytől egyig oly torzak, oly végtelenül romlottak s oly fizikai undort keltők, hogy az ember az első felvonás után a friss levegő kimondhatatlan vágyával menekül a színházból". És mindez a művészet ós irodalom szabadságának a nevében történik itt. Vájjon hol van mindennek az orvossága ? Talán angol módra a czenzurában ? Ennek még nincs sok ereje, mert csak utólagos óvóintézkedés, de sokkal hatalmasabb fegyver ennél a közönség erkölcsi érzéke. Az egészséges, a komoly keresztyén erkölcsi gondolkozásmód. Ue hol van ez nálunk oly mértékben, mint például Angliában ós hol van különösen Budapesten, a hol egész sereg színház, illetve mulatóhely él épen az ilyen darabok jövedelméből? Valóban óriási felelősség nehezedik ebben a kérdésben a ker felekezetekre, melyek nem tudják megakadályozni azt, hogy a magyar sajtót és irodalmat egy a keresztyén erkölcsiség összes ideáljait lábbal tipró és nemzetietlen szellem kerítse hatalmába s tegye tönkre az egész magyar társadalom, az egész intelligenezia lelkét. Vallás és politika Tibetben és Mongolországban. Január 20-iki táviratok jelentették, hogy a messze keleten két új önálló állani alakult. Kikiáltották az önálló tibeti birodalmat s annak uralkodójául a dalai lámát. A mongol nép kikiáltotta a független Mongolországot s annak uralkodójául a kutuktút. A két országegyezményt kötött egymással. Ebben kölcsönösen elismerik egymás önállóságát és uralkodóját, Kötelezik magukat egymás kölcsönös segítésére ós egymás alattvalóinak megvédésére. Mindkettő megnyitja határait a másik ország árúival és termékeivel való kereskedésnek s az alattvalóknak megengedi, hogy ipartelepeket és hitelintézeteket alapítsanak. Mindeddig rendben van. Kínától elszakadtak és önállóságot akarnak, s majd Anglia és Oroszország protekturátusa alá jutnak. A modern kulturának lassan útat nyitnak. De van az egyességnek egy olyan pontja, a mely sokkal jobban felkelti figyelmünket. Az egyesség pontjai között elől áll az, hogy mindkét állam kölcsönösen kötelezi magát a buddhizmus terjesztésére. Nemcsak kiváltságolt államvallássá teszik azt, hanem annak miszszionáriusaivá kötelezik magukat. Mekkora ereje a vallásos meggyőződésnek! Politikát irányító, államalkotó erő. A buddhizmus kulturális erejéről való dogmatikus nézeteket kissé módosítanunk kell nemcsak Japánra, hanem jóformán az egész Keletre vonatkozólag. Misszionáló erejét pedig nem szabad hamis elbizakodottsággal félreismernünk ! A vallás és politika kapcsolatát sem szabad elhanyagolnunk! Vájjon hogyan kapcsolódnak ezek az európai és amerikai keresztyén kulturában ? Nem látjuk-e, hogy államaink sokszor közönyösek a keresztyénséggel szemben ? Avagy azt, hogy a klerikálizmust kiváltságolják? És nem látunk-e közéletet, melyben a keresztyénség csak antisemitizmusban áll? Nem tanulhatnánk-e sokszor még a tibetiektől és mongoloktól is ? BELFÖLD. A Kálvin-Szövetség felolvasó ülése. Szép és előkelő közönség gyűlt össze a Kálvin-Szövetség január 26-iki felolvasó ülésére, mely ez alkalommal tartatott először a Ráday-utczai egyházkerületi székház gyönyörű új dísztermében. És miután dr. Bernát István elnök az ülést néhány, a közönséget üdvözlő szó kíséretében megnyitotta, B. Pap István imája után következett az ülés tulajdonkópeni tárgya, Sebestyén Jenőnek, lapunk főmunkatársának aktuális felolvasása „Kálvinizmus és demokráczia" czimmel. Felolvasásában a szerző röviden endítést tett arról is, hogy ezt a kérdést már egyszer felvetette Jánosi Zoltán debreczeni lelkész egy, a Kenessey Béla erdélyi püspök nyilatkozatát bíráló czikkében. Ez, és a mai demokratikus jelszavaknak a kálvinizmussal való összekapcsolása indították a szerzőt arra, hogy vizsgálja a következő kérdéseket: mennyiben arisztokratikus és mennyiben demokratikus jellegű a kálvinizmus ? Mily viszonyban áll a modern demokrácziához, van-e a kálvinista és a modern demokratizmus között különbség és helyes-e az, ha a modern demokráczia jelszavait, főleg pedig alapelveit a kálvinizmusnak imputáljuk stb.? Mindezeknek a kérdéseknek fejtegetése után aztán a szerző arra a konklúzióra jut, hogy a kálvinizmus demokratikus és arisztokratikus, liberális és konzervatív világnézet és ezeknek az elemeknek csodálatos és életképes kapcsolódásából áll. És bármennyire is egyezik bizonyos végső ideálok tekintetében a modern demokrácziával;

attól mégis óriási távolságok választják el s a modern demokráczia demagóg jelszavaival, tömeguralmat,, s doktrinar-egyenlő-