Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-02 / 5. szám

sóget hirdető elveivel nem érthet egyet, mert a kálvinizmus szerint az emberek lényegileg nem egyenlők s az egyenlőség' a kálvinizmusban meg van ugyan, de csak mint vallási és ethikai elv és nem fiziológiai, a hogy a modern demokráczia képzeli, mely szerint az által, hogy valaki megszületik, a mechanikus, nivelláló egyenlőség alapján már az értékbeli egyenlőséget is hirdeti. A kálvinizmus demokrácziája örök, isteni demokráczia, mely isteni rendeléseken alapul, a modern demokráczia végső alapelvei pedig a franczia forradalom atheisztikus állampolitikai ós népjog-elméletén nyugszanak. * A felolvasás végeztével Lampérth Géza, a Petőli-Társaság tagja, nyújtott kedves és élvezetes perczeket a közönségnek néhány igazán hangulatos és poétikus kis költeményének elmondása által (egyikét lapunk elején közöljük). A lelkes közönség hálával és elismerő tapssal fogadta mindegyiket is külön-külön. Miután pedig még végül dr. Bernát István elnök néhány szóban köszönetet mondott az előadóknak és a megjelenteknek egyaránt, az ülés befejeztetett. Hisszük, hogy a Kálvin-Szövetség ezen felolvasásai mindig népszerűbbek lesznek és sokban hozzá fognak járulni a kálvinizmus elveinek és tartalmának megértéséhez és népszerűsítéséhez. Tudósító. A zsinatelőkészítő-bizottság ügyeimébe. Talán semmit nem kellene oly erélyesen fenti czímnek ügyeimébe ajánlanom, mint a nyugdijintézeti törvényeket; mint a melyek üszköt fognak dobni az egyházakba s tövisekkel hintendik be a lelkészek párnáját. Emlékezzetek rá lelkésztársak, hogy a nyugdíj életbelépésétől kezdve, ennek ügyei fogják igénybe venni az egyházmegyei és kerületi törvényszékek idejének nagy részét, s igen sokak életét fájdalomba, elkeseredésbe borítják. A 10. § e) pontja világos Erisz-alma a torzsalkodásra ; mivel a munka-, illetőleg hivatalfolytatási képtelenség olyan elasztikus kifejezés, a mit szerfelett nyújtogathat a rosszakarat. Köztudomású, hogy alig van olyan falusi gyülekezet, melyet pár szájas tagja fel ne tudna lázítani lelkésze ellen, — pláne az erélyes, hitványságot tűrni nem tudó, s inkább az egyház érdekét, mint a parolázó népszerűséghajhászást szem előtt tartó lelkész ellen; kivált, ha már öregedni kezd; — új szita szegen lóg. A fellazításra pedig alig van alkalmasabb kapaszkodó, mint az, hogy azért fizetjük a nyugdíjt, hogy menjen a pap nyugdíjba. Most aztán, ha a bíróságban kevés ellenszenv van a lelkész iránt — emberekből áll az is — hát úgy * A felolvasás különben egész terjedelmében és jegyzetekkel kísérve meg fog jelenni a Theológiai Szaklap márcziusi számában, azután pedig különlenyomatban is nagyon olcsó árban (60 fii létt, beküldhető bélyegekben is), a melyre előjegyzések és megrendelések a szerző czímére a szerkesztőségbe már most küldhetők. megkeserítik életét, úgy meghurczolják, hogy holtáig átkozza születése napját s a pályát, melyen ilyen jutalom vár a munkásévek után. Hiszen nem hallottunk-e már, némely felületes bíró ajkáról, olyas kegyetlen nyilatkozatot: inkább a lelkészt kell eltenni, mint egy gyülekezetet elveszíteni. A Krisztus szolgája szájában ez a nyilatkozat, mennyire alantabb áll ós pogányabb a világi bíró keresztyéni felfogásánál, mely inkább szabadon ereszt 99 gonosztevőt, mint szenvedtessen egy ártatlant. Hát ha még azt is felvesszük, hogy még egyetlen gyülekezet se lett vallásosabbá a lelkész elcserélésével s vallástalanságát épen ennek követelése bizonyítja legjobban; de meg épen úgy ellene fordulhat az elcseréltnek is. — ha ez nem találja el szájH izét. A munka- vagy hivatalfolytatási képtelenség elasztikus kifejezése így lógatja bizonytalanságban a lelkészt a presbitérium és bíróság között; mert mindakettő meggyújthatja alatta a pokol tüzét. A lelkész megválasztása holtig tart. Én legalább ezt kívánom nem csupán a szerzett jogot bíró régi lelkészekre, hanem a nyugdíj megalakulása után választott lelkészekre is. Ez alól nem szabad kibúvót keresni sem azzal, hogy évek múlva nem szeretik, hogy a gyülekezet egy része elégedetlenkedik ; sem a szokásos kitérés alávaló fenyegetésével, — jaj lenne így sok lelkésznek; sem a munkaképtelenséggel, mert hiszen épen ebben a sajnos esetben van legnagyobb szüksége régi csöndes lakására, egész jövedelmére, családja fenntartására, ha van; ápolónőre, cselédre, ha nincs.1

Egyedül fegyelmi súlyos bűn kergetheti őt a parókiából. Máskülönben holtáig ő használja annak minden jövedelmét; káplánnal, helyettessel a körülmények szerint. Ez a fundamentum, melyen állva, melyről biztosítva, igyekezhetik a lelkész előre, nem ingadoztatva, nem rettegve a népszerűség virágvasárnapi szelétől. Az évek szerint változó káplánok vagy helyettesek által vezetett egyház, bármely traktus egyházainak felével áll egy színvonalon; ha hát egyik lelkészt nyugdíjba kergeti a kegyetlenség munkaképtelenség czímén, kergesse nyugdíjba mindazokat, kik egyházaik vallási, erkölcsi, anyagi és szellemi állapotában nem produkálnak feltűnő különbséget. Számtalan eset volt már arra, hogy az elnyomorodott, munkaképtelenné lett lelkészek mellett káplánok, helyettesek vezették az egyházat, de arra még nem volt eset, hogy az egyház tönkre ment volna; hiszen az ifjú erők még nagyobb ambiczióval és egészséggel munkálkodnak. Hanem igenis, ott megy tönkre a vallásos és egyházias élet, a hol pár szájas demagóg büntetlenül lázíthatja lelkésze ellen a gyülekezetet. Szólunk majd erről is. A 10. § c) pontja tehát teljesen kihagyandó. Eléggé helyettesíti azt az a) pont. Egy lelkész. 1 A czikkíró ezen humánus gondolata nagyon egyoldalú; nem veszi figyelembe a gyülekezet érdekeit.