Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-26 / 43. szám

szaporodó szániát, azonnal tisztában lehetünk, hogy az új irány hová vezet. Előttünk a legsürgősebb, a Iegkevésbbé halasztható feladat teljes komolyságában. Tanulmányozni kell felekezetünk életét, megállapítani, hogy az új viszonyok milyen eredményekhez vezetnek és felderíteni, mi okozza tulajdonkép azt, hogy a városba tódulás tekintetében megelőzzük még a zsidóságot is? Nem kell azt hinni, hogy a sötétnek ígérkező képnek ne lennének derűsebb, sőt egyenesen bíztató vonásai is. A hanyatlás tudatának .bizonyára része van abban, hogy például épen a városokban, magában a fővárosban is sikereket ígérő társadalmi mozgalmak indultak meg, a melyek a vallásos érzés újjászütetésének reményét keltik bennünk. De ez aránylag még mindig csak a törpe kisebbség lelki irányát és munkaképességét bizonyítja. A többség közömbös, nagynevű családok ivadékai könnyen, minden komoly ok és czél nélkül mondanak le őseik hitéről. Vannak sokan, kik ezt nem teszik ugyan, de igazában szinte el is feledték, hogy kálvinista szülők gyermekei. E mellett ki kell terjeszkedni arra is, milyen vagyoni viszonyok közé kerülnek hitfeleink a városokban. Tudásuk, munkájuk, iparkodásuk milyen társadalmi helyzetbe juttatja őket. Némi támasztékunk van ebben a tekintetben. A fővárosi statisztikai hivatal szerint, ha a vagyoni helyzet megítélésénél elfogadjuk kritériumul a lakási viszonyokat, akkor a kálvinistaság Budapesten a legszegényebb rétege a lakosságnak. Míg ugyanis a zsidóknak 27°/<ra

lakik ötszobás vagy ennél is nagyobb lakásokban, ez a szám a keresztyéneknél épen nem előnyös. Ellenben míg a zsidók közül a kicsi egy-két szobás lakásokban csak 23'6% él, ebbe a kategóriába, azaz a szegények közé a reformáltak közel 62%-a tartozik.* Bizonyos, hogy a nagyvárosokban felsarjadzó és erőre kapó vallásellenes tényezők erejét ellensúlyozni nem könnyű feladat. Nehezen sikerül más felekezeteknek is. Az ellene irányuló munka sikere tehát közös érdeke minden felekezetnek. Legyen szabad a romlás erejének feltüntetése végett arra hivatkoznom, hogy a zsidóság vallási és társadalmi viszonyait kutató zsidó statisztikusok és tudományos férfiak, mint Ruppin. Theilhaber, Pasmanik, komor lemondással utalnak arra, hogy felekezetük kibírta ugyan az évezredek pusztító viharait, de, úgylátszik, képtelen lesz megbirkózni azokkal az erőkkel, melyek a modern nagyvárosi életben kifejlődve, a régi időkkel együtt kiirtják a szívekből a régi odaadást az apák vallása iránt. A Kálvin-Szövetség hivatásánál fogva elsősorban gyakorlati vallástársadalmi kérdésekkel kell, hogy foglalkozzék. Ezért kellett a reformáltak városba özönlésére felhívni a tisztelt Közgyűlés figyelmét. Kötelességem volt ez azért is, mert tudom, hogy ilyes kérdésekkel közülünk kevesen foglalkoznak. Bármily kevéssé biztató is a jelen, s bármilyen borúsan áll is előttünk a jövő, a nehézségektől visszariadnunk nem * Prot. Egyh és Isk. Lap folyó évi 37. száma. szabad. Ha szükség volna új bizonyítékokra, a melyekkel erősíteni lehet azt a meggyőződést, hogy a Kálvin-Szövetséget létre kellett hoznunk, újból itt van egy. Hivatásunk, hogy mi itt megindítsuk a munkát, felhíva másokat is a támogatásra, különben ilyen társadalmi problémák elhanyagolásától lehet tartanunk. Az érdemleges munka megindulása előtt az a feladat, hogy egyházi és nem egyházi férfiak igyekezzenek saját tapasztalataikat összegyűjteni, szövetségünk rendelkezésére bocsátani azért, hogy kideríthető legyen, milyen okok idézik elő hitfeleinknek a városokba tódulását. Milyen tényezők hatásának tudhatók be, hogy meggyengültek azon kötelékek, a melyek valaha őket a faluhoz csatolták. Másrészt megkell figyelnünk, milyen életet élnek a városokban. Vannak-e elégséges számmal olyan jelenségek, a melyek szerint ott az elsenyvedés és elszáradás helyett magasabb régiókba jutva új virágzásnak tényezőivé lehetnek? Molnár Albert azt a reménységét fejezte ki: hogy ebből a sírból is van feltámadás! Kétségkívül, de csak akkor, ha nem vágjuk el azokat a gyökereket, a melyekből az új élet táplálkozik, ha kitartó és odaadó munkával megnyitjuk azokat a forrásokat, a melyek öntözik és erősítik a jó sorsra érdemes hajtásokat. Ha ellenben engedjük, hogy e helyett a romboló tényezők legyenek úrrá a családban és kivesszen a kötelességtudás, mely egyedül hivatott arra, hogy virágzó egyházi és közéletet teremtsen, akkor hiába fogjuk várni a feltámadást. Bernát István. KRÓNIKA. Egy hét eseményei. Nem könnyű feladat számot adni mindenekről, a a melyek egy hét leforgása alatt egyházi életünkben történtek. Einbarassement des richesses! íme, csak a czímek: egyházkerületi közgyűlés és értekezlet, lelkészszentelés, új theol. tanárválasztás, mindenféle bizottsági ülések, Kálvin-Szövetségi választmányi ós közgyűlés, a magyar ifjúsági egyesületek nagygyűlései két külföldi vendéggel és azután az utolsó, de nem a legkisebb, a M. P. I. T. választmányi és közgyűlése, irodalmi estélye stb. Itt e helyen csak az utóbbiról. Egy dolgot jegyzünk meg különösen. Nem szavaztunk. Kenyértörésre nem került a dolog. Azok a mélyreható ellentétek, a melyekről egyik bölcs világi emberünk a közgyűlésen szólott, most ez alkalommal kompromisszumban nyertek megoldást. Az, a ki a Társaság szellemi ügyeinek egyedüli felelős vezetője volt, úgy látta jónak, hogy ő maga ajánljon fel olyan elintézési módot, a mellyel olajat öntött a háborgó vizekre. így kiengesztelte azokat, a kik a M. P. I. T.-ra, illetőleg ennek hivatalos közlönyére egy általa hozott czikkért a lelkek felindítása czéljából a szakadárság bélyegét látták jónak rásütni és ebből kifolyólag a vészharangot megkongatni. Az most ne jöjjön szóba, hogy az egész dologban bizonyos mély lekiesiny-