Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-26 / 43. szám

lés nyilvánult meg azokkal szemben, a kik igazán nem „ültek rá" a Társaság orgánumára. De hát más dolgok mellett ezt is le kell nyelniök. Megmarad az a vigasztalásuk, hogy legalább az Irodalmi Társaság dolgainak emlegetése közben mentesek maradnak a „szakadárokkal való czimborálás" vádjától. Egyebekre nézve neveik úgyis ott vannak a „Rómában" és másutt is vezetett fekete könyvben. — Jövőre? Akkor már igazán nem lesz szavazás. A nem kívánatos elemek neveit egyszerűen törölni is lehet a választandók listájából. Mi ezt is elviseljük majd; kilépéssel nem fenyegetőztünk és erre a jövőben sem izgatunk senkit. Ennyit azonban most mégis el kellett mondanunk. BELFÖLD. A Dunamelléki Ref. Egyházker. közgyűlése. Elénk volt a mult hét folyamán a dunamelléki egyházkerület Ráday-utczai székháza. Már 15-től kezdve folytak a különböző bizottsági tárgyalások. 17-én volt a közgyűlési tagok értekezlete. 18-án d. e. 10 órakor nyitotta meg püspökünk néhány meleg üdvözlő szóval a közgyűlést Darányi Ignácz főgondnok. A gyűlés megalakulása során kitűnt, hogy néhány tanácsbírón (a beteg Ádám András, az állandóan távollevő Mezőssy Béla) kívül az összes tagok ott voltak. Az e. m. küldöttek szinte évről évre változnak. A tanintézetek rendes képviselői közül gyengélkedése miatt nem jelent meg H. Kiss Kálmán, a tanítóképviselők mindnyájan újak voltak (Sütő Pál, Bocskor Ferencz, Csikesz Endre, Fábián Imre). A megalakulás során olvasta fel Petri Elek főjegyző Tisza István gróf lemondó levelét a tanácsbírói állásról. „Kötelességének ismeri, úgymond, a tanácsbírói állásról lemondani s a tért szabaddá tenni olyanok számára, a kik a tisztességgel járó munkát elvégezhetik." Ez bizony helyes, férfias felfogás és mindenki számára követendő példa! A főjegyző meleg szavakban tolmácsolta a kerület sajnálatát és további jóindulatért való kérelmét. Balla Árpád solti h. esperesés Varga Nagy István pécsi táblai bíró új tanácsbírák esküjének elhangzása után a nyomtatásban előre kiosztott püspöki jelentést egyszerűen tudomásul vette a közgyűlés. Hát bizonyos szempontból jó ez az előre való megjelenés, de más oldalról a gyűlés elveszti egyik érdekes mozzanatát. A nyolcz lapra terjedő püspöki jelentés azzal a csodálatosan szép beszéddel, 'a melyen már csak a mi püspökünk tud szólani, elparentálja a kerület halottait, Tisza Kálmánnét, bejelenti a hivatal változásokat, új egyházalakulásokat, templomépítéseket. Megemlékezett a most már lebontott kemsei fatemplomról is, az utolsóról, a mely az elődök csodás buzgalmára emlékeztetett. A rövid jelentés végén népmozgalmi adatok és az adományok kimutatása vannak közölve. Az előbbi szerint kerületünk népessége 439,822, született 16,118, meghalt 8582, házasságra lépett 4094 pár, hozzánk tért 440, kitért 393, tanköteles 55,062, konfirmáltatott 7050. Legszomorúbbak a népmozgalmi adatok a dunántúli egyházmegyékben. „Istendicsőségére" 45,840 K, perselypénz 29,817 K, közczélokra 50,219 K folyt be. Közmunkából legtöbb gyűlt be F.-Baranyában 6873 K. Ez a szép adakozási módszer csak a Dunán túl van szokásban. A gyűlés érdeklődésének központjában a theol. tanárválasztás volt. Már a gyűlés első napján referálta Marton Lajos theol. igazgató a választmánynak kandidáló jelentését. A tanári kar dr. Kováts Lajos és dr. Kováts J. Istvánt a rendes tanszékre, dr. Mokkái Sándort és ifj. Victor Jánost a rendkívüli tanári állásra véleményezte megválaszthatónak. A theol. választmány a tanszéknek rendes tanárral való betöltést határozván el, egyenlő helyen az előbbi kettőt ajánlotta. Dr. Kováts L. érdekében a választmányi jelentés után gr. Teleki József, dr. Kováts I. mellett pedig Szilassy Aladár emelt szót. A szabályzat értelmében a választás a következő (hétfői) gyűlés napirendjének első tárgyául tüzetett ki. Az első napi gyűlés másik érdekes tárgya a törvényrevizió ügyében működő bizottság jelentése volt. Nem kis dolga volt Takács József előadónak, a ki a nyolcz egyházmegye beérkezett és egymástól sok ponton merőben eltérő javaslatából alkotta meg a kerület előadói munkálatát, a mely a bizottsági tárgyalás alapjául szolgált. Csak néhány főbb részlet megemlítésére szorítkozhatunk. A közgyűlés széleskörű autonómiával bíró parókhiális körök kötelező szervezését és erre vonatkozó részletes törvényt sürget. Az egyházmegyei és egyházkerületi tanácsok szervezése helyett, a melyet három egyházmegye ajánlott, az elnökségek jogkörének kiterjesztését látja alkalmasabbnak; a zsinati tanácsról nem szól, nem érinti a konventnek szervezetét sem. A paphallgatást korlátozva megengedhetőnek véleményezi. Az V. t.-cz.-nél a „jogegységi" biróság felállítását kéri. Az előadói javaslat egyébként csak mintegy kommentárja az egyházmegyék részéről beadott javaslatoknak, a melyek a konventhez felmennek ; de lesz-e ott fenn idő, türelem és általában lehetőség ezeknek átnézésére? A konvent ez év végéig adott terminust s így természetes, hogy az egész munkálatot egy kissé sietve kellett végezni. Hétfőn, október 20-ikán tovább folytak a tanácskozások. A gyűlés emelkedett hangulatban kezdődött meg. Petri Elek főjegyzőnk lelkes szavakban tolmácsolta az egyházkerület szeretetét és ragaszkodását Kálmán Gyula esperes előtt, ki az idén töltötte be lelkészi szolgálatának harminczadik évfordulóját. Ezután ugyancsak Petri Elek bejelentette, hogy miután az 1848: XX. t.-cz.-re vonatkozó adatok beszerzése a kerületek egyetemes megállapodása alapján fog megtörténni, a további összeírást egyelőre fölfüggesztik. Ezután következett a tárgysorozat legérdekesebb és legnagyobb izgalommal várt pontja: a tanárválasztás megejtése. Megalakítják a szavatszedő-bizottságot, a melylyel egyidejűleg egy másik bizottság, külön a konventi