Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-19 / 42. szám

Az előadottakból látom azt, a mit különben a czikkiró is igen helyesen megjegyez, hogy egyházi törvényünk e tekintetben fölöttébb ingadozó, tehát törvénymagyarázat útján kell eldönteni — és pedig minél előbb. —y —ö. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Czigányok. A zsidókat a keresztyén társadalom a Grhettoba internálta, a czigányokat magára hagyta. Amazokhoz nem közeledett s elfeledte Pál apostol példáját, emezekkel nem törődött. Amazoktól nem sajátította el a hangyaszorgalmat, ezeket nem szorította munkára. A kényszerűség vitte reá a keresztyén társadalmat, hogy amazok evangélizálását megkezdje s ma már hatalmas missziói társaságok munkálkodnak a zsidók körében. — De ki törődött eddig a czigányokkal ? Csak a mult század végén hozott Francziaország törvényt a közveszedelmes kóborlók ellen, majd Ausztria, Olaszország, Belgium, Norvégia követte s ez évben lépett életbe kazánkban az 1913:21. t.-cz. a közveszedelmes munkakerülök ellen. Persze az állam nem tehet egyebet, mint hogy törvényt hoz. Egy-egy rablógyilkossági eset, mint a dánosi, felébreszti az állam lelkiismeretét s fogházra, dologházra ítéli azt, a ki munka nélkül kóborol és a kétes exisztencziákat. Hát ez is valami, kivált ha volnának dologházak, foglalkoztató műhelyek! Most tanácskoznak a felett, hogy mikép is hajtsák végre a törvény intenczióit, mert bizony azzal a pár hónapi fogházba dugással a dolgon segítve nincs s ez alig jobb, mint az eddigi tolonczrendszer volt. A czigánykérdés pedig épenséggel megoldatlanul áll a kény szertelepítés nélkül. Hazánkban 280,000 czigányt számláltak össze, a kik közül mintegy 10,000 kóborol s lop, rabol, gyújtogat és gyilkol. De hát a protestáns társadalom foglalkozott-e akár a faluvégi vályogvető czigáuy, akár a vándorczigány lelki dolgaival ? Nem. Régi anekdota, hogy a czigány olyan vallást követ, a mily a falu, de ez csak névleges ma is. Lehetett volna pedig és kellett volna már eddig is rátérnünk a czigányok evangelizácziójára. De kényelmesebb volt a „moret

t

-val tréfálkozni, csíny tevéseit elnézni és a czigányhumort közmondásossá tenni. Épen azért, mert eszes faj, értékes elemeket nevelhetett volna belőlük a protestáns egyház. Ám a külföldi protestáns keresztyénség is, a mely mindenféle pogány misszióra évenkint 120 milliót költ, csak a legújabb időben jött rá, hogy a mint belföldi zsidóért is érdemes missziót létesíteni, úgy a pogány belföldiekkel, a czigányokkal is kell végre foglalkozni. Az Európában szerte vándorló czigányok számát egymillióra becsülik. Es ezek pogányok ám, mert a babona, a szellemektől való félelem, az ősök tisztelete mind pogány jellemvonások. De bármily vallást kövessenek is, kétségtelen, hogy czigányt nem igen látni templomban s a legteljesebb vadságban és durvaságban élik le életüket. Mit várhat azoktól a társadalom, a kik csak csatornatisztításra, peczérkedésre, vályogvetésre vannak predesztinálva és kiközösítve a társadalomból, romlott ételekkel, döghússal táplálkozva, ronda vityillókban vagy vándorolva tengetik életüket. Neuchatelben f. év május 6-án alakult meg a czigányok evanyelizálásának svájczi bizottsága Niederhauser elnöklete alatt. Ecuyer, corgemonti lelkész lett a titkár. A svájczi bizottság szerint egyedül az evangéliumnak van meg az az erkölcsi és szocziális újjáteremtő ereje, a mely a czigányokat is elavult szokásaiktól megszabadíthatja s magasabb szellemi és erkölcsi színvonalra emelheti. A bizottságnak már most is rendelkezésére állanak a szentírás egyes részleteinek cziyánynyelvü fordításai, a melyeket szívesen küld meg annak, a ki hozzáfordul, hogy alkalomadtán juttassa az odavetődő czigányok kezébe ; de főtörekvése arra irányul, hogy olyan misszionáriust nyerjen meg vagy képezzen ki, a ki a czigányok sátoraiba menve, saját nyelvükön hirdesse nekik az evangéliumot. A közönséget és a hatóságokat röpiratokkal igyekszik felvilágosítani s a czigányokkal szemben humánusabb bánásmódra bírni. A czigányokkal való evangéliumi alapon álló foglalkozás tehát megindult s méltó volna, hogy a magyar protestantizmus is fel fogja ennek horderejét. Közel háromszázezer lélekről van szó! A Lelkészegyesület szervezhetné még legilletékesebben azt a magyar bizottságot, a mely összeköttetésbe lépve a svájczi bizottsággal, megindítaná a munkát minden vonalon. Érdemes lenne 300,000 lélekért a biblia és a vallásos iratok terjesztését megkezdeni a czigányok között. Igaz, hogy nagy részük nem tud olvasni, de épen a gyerekek iskolába szoktatása révén csakhamar nagy eredményeket lehetne elérni. — A nagy protestáns nemzetek kisebb pogány törzsekért is megvívták a nagy harczot — és mi közülünk ne akadna misszionárius a magyar czigányok megnyerésére ?! Kálvinista. KÜLFÖLD. Svájcs. Papnék konferencziája. A vaudi kanton protestáns papnéi már régebb óta mozgolódnak, hogy konferencziát hívjanak össze és hogy tanakodjanak azon, miként vehetnének részt a belmissziói munkában. A mult napokban tervük megvalósult. A Lausanne mellett levő Sauvabelin községébe jöttek össze értekezletre, szám szerint mintegy hatvanan. Ez volt az első effajta összejövetel Svájczban. Thélinné nyitotta meg az ülést, mely után istentisztelet következett. Pérussetné Lukács XXIV. 15— 22. alapján arról beszélt, hogy miként kell Jézussal egy úton haladni az élet viszontagságai közepette. Curchodné imája zárta be az istentiszteletet, mely után megkezdődött a tulajdonképeni értekezlet. Delisle Gyuláné előadásának czime volt: „A mi kiváltságaink és felelős-