Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-19 / 42. szám

iskolákat épített, alapítványokat szerzett és — nem vett ezért semmit." Ki ez a pap? Kitalálni nem nehéz. Mi is a mi teendőnk? Boruljunk le a kegyelemnek örök forrása előtt. A legválságosabb pillanatokban őr­ködött fölöttünk. Akkor, a mikor nagy volt az inség, a mikor sok volt a tört remény, sok volt a tört szív, fér­fiakat adott nekünk, a kik erősek, reménynyel teljesek tudtak lenni a bizalomnak általa. A zsoltárosnak szavai öntsenek erőt mindnyájunkba: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha változnék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe ... A seregeknek ura velünk van." Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD A nyugdíjas lelkészek jogi helyzetéhez. Tisztelt szerkesztő úr I Lapjának 40- számában dr. Benedek Zsolt konventi titkár úr a nyugalmazott lelkészek jogviszonyairól egy igen érdekes czikket közöl s megállapítja azt, hogy az ő véleménye szerint a nyugalmazott lelkészek továbbra is megtarthatják egyházmegyei és egyházkerületi jegyzői és tanácsbírói tisztségüket, konventi és zsinati tagságukat. A megállapítás bizonyára érdekes és az indokolás nagyon ügyes, ennek daczára azonban kénytelen vagyok én is a magam megállapítását és indokolását beküldeni azzal a kérelemmel, hogy ezt, ha méltónak találja, lap­jában közzétenni szíveskedjék. Audiatur et, altéra pars ! A lelkészek nyugalmazására vonatkozólag az egy­házi VII. t.-czikk 10. §-a az irányadó. Ezen szakasz sze­rint a lelkészek nyugalmaztatnak: a) ha állandó jellegű testi vagy lelki fogyatkozás miatt hivatalukat folytatni képtelenek; b) ha negyven évig szolgáltak, vagy ha 70. élet­évüket betöltötték; c) ha rájuk nézve egyházi bírósági ítéletekkel munka, illetőleg hivatalfolytatási képtelenség állapíttatik meg. Ezeket figyelembe véve, a czikkirónak azt az indo­kolását, hogy a mindennapi hivatásszerűen végzett mun­kától felszabadult, nyugalmazott lelkészek, mint tanács­bírák, mint konventi tagok és zsinati képviselők fokozott buzgósággal fogják betölteni azt a hivatást, melyet meg­tartott tisztségeik nekik fentartottak — nem tartom he­lyesnek és elfogadhatónak, mert a fent idézett 10. § a) és c) pontjának rendeletei alapján, ha egy lelkész akár az általa beismert lelki fogyatkozás, akár pedig az egy­házi biróság által reá nézve megállapított hivatalfolyta­tási képtelenség miatt nyugdíjaztatik, ez a lelkész — megengedem ugyan, hogy fokozott buzgósággal igyekez­nék betölteni a czikkíró által részére fenntartani javasolt hivatást, de hogy egy testi vagy főképen lelki fogyat­kozásban szenvedő ember ezt kellőképen betölteni képes lenne — azt határozottan tagadom. Kis ember vagyok, tehát nem részesültem abban a kitüntetésben, hogy a zsinati törvények megalkotásá­ban ténylegesen részt vehettem volna, azonban azt hi­szem és talán nem csalódom, hogy az egyházi tisztségek beállítása alkalmával a zsinatot két elv vezérelte és pedig: 1. Hogy a világi tisztviselők a ref. egyházhoz tar­tozó világi férfiak közül választassanak, tekintet nélkül azok lakó vagy tartózkodási helyére ; 2. hogy az egy­házi tisztviselők azonban és pedig az egyházmegyei tiszt­viselők csakis az egyházmegyei, az egyházkerületi tiszt­viselők pedig csakis az egyházkerületi tényleges szolgá­latban levő lelkészek és lelkészjellegű tanárok közül választassanak. Beismerem, hogy egyházi törvényünknek rendelke­zései e tekintetben fölöttébb hiányosak s az egyes sza­kaszoknak eltérő magyarázatot bőven megengedő kifeje­zései talán szolgáltatnak valamelyes indokot a czikkíró véleménye helyes voltának megállapítására, az én szerény nézetem szerint azonban, figyelembe véve az általam fel­hozottakat, a nyugdíjba menő lelkész a tulajdonképeni lelkészi státusból kilépettnek tekintendő, s a miként lel­készi hivatala megszűnik a nyugdíjazás bekövetkezte alkalkalmával, épen úgy önkényt megszűnik a lelkészi állásával kapcsolatos egyházmegyei és egyházkerületi egyházi jegyzői és tanácsbírói tiszte is és sem az egye­temes konventnek, sem a zsinatnak egyházi tagja többé nem lehet. És ez így van helyesen, mert, hogy egy példát felhozzak, nem lenne-e kissé furcsa, hogy ha valamely egyházmegyének lelkész tanácsbírája lelki fogyatkozás miatt nyugalomba helyeztetnék, a tanácsbírói tisztséget ellenben a czikkíró szerint a beigazolt lelki fogyatkozás daczára, mindegyik továbbra is megtarthatná!? Nagy elismeréssel vagyok a hosszú élet, valamint az évtizedes egyházi tevékenység során leszűrődött élet­bölcsesség és tapasztalat iránt, határozott meggyőződé­sem azonban az, hogy a testi és lelki fogyatkozás miatt nyugalomba vonuló lelkész egyházi tisztséget többé nem viselhet. Igaz, hogy a VII. t.-czikk 10. § b) pontja alapján nyugalomba vonuló lelkészen bizonyos sérelem lesz el­követve akkor, ha ő rá is kimondatik az, hogy az egy­házi tisztségeket továbbra meg nem tarthatja, ezen azon­ban, nézetem szerint, könnyen segíthetnek az egyházköz­ségek az által, ha az illető nyugalomba vonuló, de a „kombattans" lelkészi státusból tényleg kilépett lelkészt, vagy lelkészjellegű tanárt, mint most már világi egyént — a régi érdemeket méltányolni óhajtván — egyház­megyei és egyházkerületi világi jegyzőnek vagy tanács­bírónak avagy konventi és zsinati világi tagnak meg­választják. A Farkas József esetére való hivatkozást ügydön­tőnek nem tartom. Farkas József úrnak hervadhatatlan érdemeit honorálni kívánta annak idejében az egyház­kerület ós — szerintem — elnézte, hogy ő az egyházi tanácsbirói tisztet nyugdíjaztatása után elhunytáig viselje, én azonban ma sem merem állítani, hogy ez törvényes lett volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom