Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-19 / 42. szám

iskolákat épített, alapítványokat szerzett és — nem vett ezért semmit." Ki ez a pap? Kitalálni nem nehéz. Mi is a mi teendőnk? Boruljunk le a kegyelemnek örök forrása előtt. A legválságosabb pillanatokban őrködött fölöttünk. Akkor, a mikor nagy volt az inség, a mikor sok volt a tört remény, sok volt a tört szív, férfiakat adott nekünk, a kik erősek, reménynyel teljesek tudtak lenni a bizalomnak általa. A zsoltárosnak szavai öntsenek erőt mindnyájunkba: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha változnék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe ... A seregeknek ura velünk van." Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD A nyugdíjas lelkészek jogi helyzetéhez. Tisztelt szerkesztő úr I Lapjának 40- számában dr. Benedek Zsolt konventi titkár úr a nyugalmazott lelkészek jogviszonyairól egy igen érdekes czikket közöl s megállapítja azt, hogy az ő véleménye szerint a nyugalmazott lelkészek továbbra is megtarthatják egyházmegyei és egyházkerületi jegyzői és tanácsbírói tisztségüket, konventi és zsinati tagságukat. A megállapítás bizonyára érdekes és az indokolás nagyon ügyes, ennek daczára azonban kénytelen vagyok én is a magam megállapítását és indokolását beküldeni azzal a kérelemmel, hogy ezt, ha méltónak találja, lapjában közzétenni szíveskedjék. Audiatur et, altéra pars ! A lelkészek nyugalmazására vonatkozólag az egyházi VII. t.-czikk 10. §-a az irányadó. Ezen szakasz szerint a lelkészek nyugalmaztatnak: a) ha állandó jellegű testi vagy lelki fogyatkozás miatt hivatalukat folytatni képtelenek; b) ha negyven évig szolgáltak, vagy ha 70. életévüket betöltötték; c) ha rájuk nézve egyházi bírósági ítéletekkel munka, illetőleg hivatalfolytatási képtelenség állapíttatik meg. Ezeket figyelembe véve, a czikkirónak azt az indokolását, hogy a mindennapi hivatásszerűen végzett munkától felszabadult, nyugalmazott lelkészek, mint tanácsbírák, mint konventi tagok és zsinati képviselők fokozott buzgósággal fogják betölteni azt a hivatást, melyet megtartott tisztségeik nekik fentartottak — nem tartom helyesnek és elfogadhatónak, mert a fent idézett 10. § a) és c) pontjának rendeletei alapján, ha egy lelkész akár az általa beismert lelki fogyatkozás, akár pedig az egyházi biróság által reá nézve megállapított hivatalfolytatási képtelenség miatt nyugdíjaztatik, ez a lelkész — megengedem ugyan, hogy fokozott buzgósággal igyekeznék betölteni a czikkíró által részére fenntartani javasolt hivatást, de hogy egy testi vagy főképen lelki fogyatkozásban szenvedő ember ezt kellőképen betölteni képes lenne — azt határozottan tagadom. Kis ember vagyok, tehát nem részesültem abban a kitüntetésben, hogy a zsinati törvények megalkotásában ténylegesen részt vehettem volna, azonban azt hiszem és talán nem csalódom, hogy az egyházi tisztségek beállítása alkalmával a zsinatot két elv vezérelte és pedig: 1. Hogy a világi tisztviselők a ref. egyházhoz tartozó világi férfiak közül választassanak, tekintet nélkül azok lakó vagy tartózkodási helyére ; 2. hogy az egyházi tisztviselők azonban és pedig az egyházmegyei tisztviselők csakis az egyházmegyei, az egyházkerületi tisztviselők pedig csakis az egyházkerületi tényleges szolgálatban levő lelkészek és lelkészjellegű tanárok közül választassanak. Beismerem, hogy egyházi törvényünknek rendelkezései e tekintetben fölöttébb hiányosak s az egyes szakaszoknak eltérő magyarázatot bőven megengedő kifejezései talán szolgáltatnak valamelyes indokot a czikkíró véleménye helyes voltának megállapítására, az én szerény nézetem szerint azonban, figyelembe véve az általam felhozottakat, a nyugdíjba menő lelkész a tulajdonképeni lelkészi státusból kilépettnek tekintendő, s a miként lelkészi hivatala megszűnik a nyugdíjazás bekövetkezte alkalkalmával, épen úgy önkényt megszűnik a lelkészi állásával kapcsolatos egyházmegyei és egyházkerületi egyházi jegyzői és tanácsbírói tiszte is és sem az egyetemes konventnek, sem a zsinatnak egyházi tagja többé nem lehet. És ez így van helyesen, mert, hogy egy példát felhozzak, nem lenne-e kissé furcsa, hogy ha valamely egyházmegyének lelkész tanácsbírája lelki fogyatkozás miatt nyugalomba helyeztetnék, a tanácsbírói tisztséget ellenben a czikkíró szerint a beigazolt lelki fogyatkozás daczára, mindegyik továbbra is megtarthatná!? Nagy elismeréssel vagyok a hosszú élet, valamint az évtizedes egyházi tevékenység során leszűrődött életbölcsesség és tapasztalat iránt, határozott meggyőződésem azonban az, hogy a testi és lelki fogyatkozás miatt nyugalomba vonuló lelkész egyházi tisztséget többé nem viselhet. Igaz, hogy a VII. t.-czikk 10. § b) pontja alapján nyugalomba vonuló lelkészen bizonyos sérelem lesz elkövetve akkor, ha ő rá is kimondatik az, hogy az egyházi tisztségeket továbbra meg nem tarthatja, ezen azonban, nézetem szerint, könnyen segíthetnek az egyházközségek az által, ha az illető nyugalomba vonuló, de a „kombattans" lelkészi státusból tényleg kilépett lelkészt, vagy lelkészjellegű tanárt, mint most már világi egyént — a régi érdemeket méltányolni óhajtván — egyházmegyei és egyházkerületi világi jegyzőnek vagy tanácsbírónak avagy konventi és zsinati világi tagnak megválasztják. A Farkas József esetére való hivatkozást ügydöntőnek nem tartom. Farkas József úrnak hervadhatatlan érdemeit honorálni kívánta annak idejében az egyházkerület ós — szerintem — elnézte, hogy ő az egyházi tanácsbirói tisztet nyugdíjaztatása után elhunytáig viselje, én azonban ma sem merem állítani, hogy ez törvényes lett volna.