Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-19 / 42. szám

a mit megtesznek azok, a kik egy eszmének élnek. Mennyire tudnak azok az emberek felmelegedni, mekkora lángot hordanak magukban! Hévséget a forrponton állva, a hévség emeli őket. A hideg gondolat nagy nem lehet soha, csak az nagy, a mit nagyon szeretünk.! Török Pál 1855 október 10-ón megnyitja a theol. akadémiát s a legelső kedvező alkalom idején Gönczy Pállal együtt a főgimnáziumot. Intézmények állanak elő, ám ez nem elég, az intézmények virágzásnak indulnak. Nemcsak mi, a kik időben távol állunk, kérdezzük: honnan ? miből? az egykorúak sem nézték a dolgok menetét megilletődés nélkül. Farkas József, a kartárs így teszi fel a kérdést: „honnan e magasztos eredmény" ? Mást nem mondhat, így felel: „az égből". Ballagi Mórnak a látványra a a keresztyén erények intenzív ereje jut az eszébe: „Csak a szeretetben munkás hit, mely békességtűrést, békességtűrésben tökéletes cselekedetet szül, igy tájékoztat, adhatott mindezekre bátorságot, erőt és kitartást". Mindez igaz, mi azonban nem siethetünk annyira, liogy a megemlékezés kegyeletes órájában egy pillanatot ne vessünk arra a munkásságra, a mellyel az egykori pesti pap a hitet és bizalmat összeköté. Jöjjetek, ti, munkájának tanúi és magyarázzátok meg a késő kor gyermekeinek, mennyi küzdelem, sokszor élire állított megfeszített küzdelem előzte meg a szerzeményeket. ír, kér, sürget, felvilágosít, ügybarátokat szerez, akadályokat elhárít s ütlegeket elvisel. Elvisel? Nem. Nem is érzi a munka hevében. Nem ér rá érezni: neki alapítania, neki építenie kell. Hogy is mondja az apostol? „A szeretet mindent eltűr." Az a munkásság a reformátorok buzgóságára emlékeztet általában, azokéra, a kik vettek a tűzesőből. Lelkük feszül, szemük lát, arczuk ég. Ne emlegessünk ambicziót, mit. Azok, a kik odaadják magukat élő áldozatul, magasan felül állanak minden emberi érdek fölött, ottan állanak, a hol a véges a végtelennel érintkezik, a hol a lélek gerjedéssel szól „Cor meum tamquam mactatum offero Tibi", szívemet hozom neked áldozatul. A pesti pap felkeresi Angliát, Hollandiát, Svájczot, a franczia, a skót hitrokonokat, leveri a pesti ref. lelkész hadicseleit. Győz. Diadalának jele a 24,000 forintnyi külföldi segélypénztár, a Gerenday, Csontos, Pálóczy stb. alapítványok, a Baldácsy-féle alapítvány. A szerzemények mögött pedig mindenütt a papnak alakját látja az emlékezet, a papét, a ki szívós és hajlékony, akár a jófajtájú damaszkusi penge. Senki sem ismerte őt jobban, mint maga az adományozó: Baldácsy. Ismeretes, hogy mikor éljenezték, elhárított magától minden óvácziót, hanem Törökre mutatva, szólt: „Ne nekem köszönjék az urak, hanem Töröknek". Felejthetetlen az a nap, a melyen az alapítvány megtörtént. Jókedvű volt a pesti pap felettébb igen, megnyílt a lelke és dévajkodva karolta át vejét, Laky Dániel bátyánkat, a kit sorainkban szeretettel üdvözlünk s lelkén egy vallomással könnyített. „Tudod, így szólt, 16 éven át jobban kurizáltam neki. mint egy szép leánynak szokás." A nagy szerző igen jól ismerte a rokonszenvnek erejét. Emberismeret, emberséges érzület, ildomos alkalmazkodás dolgában ritkítja párját. Oh, ha ti szólnátok, ti, a megboldogultnak munkatársai, ti tudnátok megértetni velünk az inspiráczio erejét, a mellyel megnyert, lekötelezett nem magának, hanem a magasztos czélnak. a melynek, hogy a költő szavaival éljünk, oltárt emelt szívében. És ti, tanítványok? Mennyinek háláját tolmácsolja Nagy Ignácz: „Nincsen rnegelégedettebb pap a két magyar hazában nálamnál s ezt neked köszönhetem, második atyám, főpásztorom, mesterem!" Néhány adatra mutattunk reá, ezeket is jóformán a képzeletnek kell egy egésszé formálni, ám az érintett tények szorosan az egyház belső viszonyaira vonatkoznak. A pesti papnak erélye áttörte a szűkebb korlátokat, alkalomadtán erős kézzel tudott belenyúlni az ügyek intézésébe. Az 1855-iki bécsi konferencziákon való működését mellőzve, legalább néhány szóval emlékezzünk meg arról a munkásságról, melyet a kormány törekvései ellen a pátens idejében kifejtett volt. Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy idevonatkozólag Thaly Kálmánnak, az ügy iránt érdeklődő historikusnak szavait hallhatjuk : „A gonosz viszonyok közepette — így tájékoztat Thaly Kálmán — Török Pál budapesti ref. lelkész, ki nagy diplomácziai tehetségű ember volt, bizalmasabb barátaival, köztük Székács József ev. szuperintendenssel, gróf Ráday Gedeon főgondnokkal, Lónyay Menyhérttel, a későbbi miniszterelnökkel, Ballagi Mórral stb. sokat tanácskozott, mi módon lehetne a külföldi protestáns államok érdeklődését a magyar protestánsokat elnyomással fenyegető Thun-féle pátens életbeléptetése ellen felkelteni. A tanácskozásokba be volt vonva a ref. skót iniszszionárius is, a ki a Hold-utczai ref. imateremben tartotta az angol prédikácziókat és a ki úgy az edinburghi, mint a londoni egyetemek hangadó professzoraival összeköttetésben állt." A legfontosabb teendő volt valami jogi alapnak a kimutatása. Török Pál éles elméje rögtön kitalálta a kapcsolatot, a mennyiben jól tudta, hogy I. Rákóczi György a westfáli békében a magyar protestánsok vallásszabadságát az európai protestáns államok oltalma alá helyezte. A Hold-utczai misszionárius alapos informácziókat küldött, mikor pedig az angolok tisztán akarván látni, az ügy részleteivel ismerős, tekintélyes férfiú kiküldését kérték, Török Pál Lónyay Menyhértet kérte fel az útra, a ki mint az orsz. gazd. egyesület elnöke, tenyészállatok vásárlásának ürügye alatt feltűnés nélkül tehette meg az útat. A részleteket mellőzve, a fődologra nézve Thaly így tájékoztat: „az angol kormány . . . egy barátságos hangú, de komoly jegyzéket intézett Bécsbe, melyben hivatkozik a vállalt garancziára, melynek megfelelni kész. Hasonló tartalmú diplomácziai jegyzékek érkeztek Hágából és Berlinből is. Thun bukása és a pátens visszavonása meg volt pecsételve. Tolnai Lajos regényében beszél egy papról, a kinek nincsen sem hintója, sem bársonya, sem pénze azután kérdi, s tudjátok mit csinált az a pap ? Templomot vett,