Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-19 / 42. szám

PROTESTÁNS GYHAZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési éshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A nép. (bj.) — Vezérezikk: Hangosan beszélő tények. Dr. E. I. — Krónika: A Magyar Prot. Írod. Társaság. — Tárcza: Török Pál. II. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: A nyugdíjas lelkészek jogi helyzetéhez. —y. —o. — Szocziális ügyek: Czigányok. Kálvinista. — Külföld: Svájcz, Nagybritánnia, Németország. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A nép. „Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni ió; hiszen öt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog 147. zsoltár 1. v. Természeti szépségekben gazdag országok tájaira messze országok gyermekei is elzarándokolnak, mert a nagyszerű pompa, a melyet Isten a természeti világ berendezésébe állított be. soha meg nem szűnő vonzóerőt gyakorol az emberre. Hogy azután az előretörtető kor az emberi ész erejével ledöntötte a nagy távolságok akadályait, azóta nemcsak egynéhány kiváltságosnak, hanem a társadalmak tekintélyes részének is életszükségletévé vált az idegen világok megismerése, új benyomások, tapasztalatok gyűjtése, messze országok gyermekeivel való összetalálkozás. Egy-egy vidék természeti panorámája, kétségtelen, elég anyagot szolgáltat arra, hogy a benne gyönyörködő előtt újabb és újabb szépségeket nyisson meg; sokan meg is elégszenek ezekkel a benyomásokkal; mások azonban, és örülhetünk, hogy ezeknek a száma növekedőben van, kiterjesztik vizsgálódásukat arra is, hogy milyen nép lakja azt a helyet; milyenek szokásai, erkölcsei; van-e gyöngédség, szeretet a lelkében; van-e éneke, örvendezése; hogy fogadja az idegent; felséges tájak népe ékeskedik-e nemes tulajdonokkal? . . . A vizsgálódónak nem egyszer szánalmas látványban van része: a gazdag környezetben tudatlan, szegény, sötétségben élő népet talál. Micsoda ellentét is az. Szépség és szomorúság egymás mellett! A legszebb vidék szépségét sivárrá teheti annak lakossága; de viszont a legkietlenebb táj is kedvessé, vonzóvá lehet, ha a munka, felvilágosodás, szeretet, mindenekfelett pedig az evangélium átalakító ereje új világot teremthetett meg ottan. Hát még ha a mi hazánkra gondolunk, erre az igazán nagyon gazdag országra; erre a legmegáldottabb országra, a melyről a költő is azt énekli: „Nincs annyi szám, a hány a szépség gazdag kebelén"; de nyomban ott van a nagy kérdés is : milyen a népe ? A nép, ez a csodálatos hatalom, a mely nemzeti erősség, vagy gyöngeség lehet. Van-e éneke, a mellyel a magasba száll, vagy pedig csak a földet látja, mert ahhoz van bilincselve. Van-e kesergés, zúgolódás, gyűlölség a lelkében. A szava szép, szerető szó-e. Tudja-e azt, hogy mit jelent a testvér? És órezi-e azt a legnagyobbat úgy, a hogy apái érezték egykoron, hogy: „Istenünkről énekelni jó; hiszen Öt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog" ? . . . A nép lelki élete kiszárad, érzülete eldurvul, gondolkozásából is kipusztul a nemesség, ha lelke nem frissül fel az üdítő forrásoknál; ha már nem tud örvendezni az Isten nagy szabadításában; ha nem érezi, hogy „Istenünkről énekelni jó"; ha az ő gyönyörűséges dolgai között nem foglal helyet az Isten dicsérete. Ilyen időkben azután mindig sűrűbben hangzik mindenfelől ez a szó: a nép ! a magyar nép! És most, hogy itt vagyok közötte és minden szavát szeretettel meghallgatom ós szolgálni is akarok neki alázatossággal, most, csak "most értem át teljes jelentőségében a zsoltáros egy másik énekét: „Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, óh Uram(89. zsoltár 16.) Ez azonban most még csak mint eszmény ragyog előttünk; mint olyan felséges czél, a melyért érdemes élni és küzdeni. Ebbe a gazdag szépségű országba helyezte az Isten bölcsesége a magyart, a fényes tulajdonokban is ékes népet. . . Nemcsak a prédikátoroknak, de tanítóknak, ügyvédeknek, orvosoknak, íróknak, kereskedőknek, iparosoknak stb. is kötelességeik vannak népük-