Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-05 / 40. szám

De hát ki tudná azt elsorolni, hogy mi minden áll útunkban ?! Egy azonban bizonyos, az, hogy mindnyájan tudnánk itt gondjainkról, küzdelmeinkről nagyon sokat beszélni. Az Isten országa, a krisztusi világ azonban közel két évezrede folytatja ezt a harczot. Maga az Úr a hetven tanítvány elküldésekor ezt mondja nekik: „1Men­jetek el: íme, én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé" (Luk. 10.3 .). A küldetés szépsége össze van kötve a küldetés szenvedésével. Örökkévaló igaz­ságok fényébe nem tud olyan gyorsan beletekinteni az emberi szem és azok nagy küzdelem után jutnak csak teljes diadalra. A misszió eszménye ugyanaz ma is, a mint Krisztus kijelölte : „ . . . gyógyítsátok a betegeket. . . és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten or­szága" (Luk. 10.9 .); de ugyanaz az eredménye is: társa­dalmak és nemzetek új életre emelése. És a 70 tanítvány megindult a kijelölt úton, mert megértette, hogy új világ kezdődik a világtörténelemben, a melyet örökkévaló eszmények fénye aranyoz meg. És az első tanítványi sereg tövises, de gyönyörűséges, gyógyítással teljes igehirdetői útjára ráléptek százak, ezrek, milliók; ott haladunk mi is azon, testvéreim, mi­közben a század hitetlenségével, elbizakodott bölcse­ségével, gyűlölettel, hamis Messiásokkal viaskodunk. Fel­olvasott szentigénkből felséges kép elevenedik meg előt­tünk; bíztató, felemelő, lelkesítő, vigasztaló. A dicsőséges munkából, a krisztusi kiküldetésből visszatérő 70 tanítvány az Úr előtt, a mint ujjongó lélekkel számolnak be arról, hogy az Isten országa áttörte az akadályok sziklafalait, hogy a Megváltó által küldetve, az Ő neve által fény támadt a sötétségben, hogy a misszió első diadalait megláthatták! Felemelő látvány lehetett ez az ujjongó tanítványi sereg, a melyik a lelke minden gondolatával, szíve min­den nemességével nagy küldetése súlyát érezi és öröme, lelkesedése, bátorsága, harczra kész ereje ott lüktet e néhány szóban, a beszámoló jelentésben : „Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által", így nem a csiiggedők, hanem a győzedelmesek beszél­nek ; az új korszakok megnyitóinak éneke ez, a melyet nem tud elnémítani gonosz hatalmasságok fojtogató keze, hamis tudás hiú bölcsesége, még szenvedés megpróbál­tatása sem. Legyen áldott az Isten, hogy e gyülekezet: méltó­ságot viselők, magasztos hivatásban járók tisztes társa­sága is elénekelheti, mint bizonyságtételét, hogy az 0 neve által a magyar rónaságon és a bérezek magaslatain fény támadt a sötétségben, hogy a magyar ref. egyház Krisztus evangéliumával gyógyította fájó sebeinket. Ma is ugyanazt az evangéliumot hirdetjük, a mely új világnak lett alapjává egykoron és a mellyel az első tanítványok is megindultak; de az évezredek fejlődése változott viszonyokat teremtett, a mely arra hív bennün­ket, hogy eszközeinket, az útat-módot, a mai társadalmak szükségei szerint úgy használjuk fel vagy úgy változ­tassuk meg, hogy az egyéni és tömegpasztoráczió nagyobb nekilendülést nyerjen; hogy szolgálatunk áldása még nagyobb érték, igazán nemzeti erősség lehessen; hogy a 70 tanítvány ujjongó öröméből még több részünk lehessen és e bizonyságtételből is: „ Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által". így tekintvén a jövőbe, úgy érezzük, hogy remé­nyeink megvalósulnak. A kié a gyermek és az ifjú, azé a jövő; nem csoda, hogy annyian versengenek érette! És a nagyszerű látomás, a krisztusi benső lelki átélés szavait is halljuk zengeni: Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből". A tanítványi bizonyság­tételre adott válasz ez; képes beszéd, de mélységes értelemmel; olyan ünnepélyesen hangzik, hogy szinte megrendíti a lelkünket, hogy azután szárnyakat adjon neki, a melyekkel a magasba repülhet! Mert kinyilatkoz­tatás is az. A krisztusi új élet, szeretet, irgalom és boldogság, a mikor bevonulását tartotta a világba, ugyan­akkor gonosz hatalmak ereje tört össze, még a halál rémei is menekültek . . . És ezt nem a felhevült képzelet találta ki, hanem a világtörténelem ténye az, a mely újból meg újból meg­ismétlődik ! Gyűlölet ereje, rabszolgák szenvedése, hatal­masok önzése, leigázott népek nyomorúsága, a büszke pogány római világ minden gőgje, élvezetvágya ránehe­zedett a Krisztus-korabeli népekre ... és ekkor hangzik egy megvetett tartományban, egynéhány igénytelen tanít­ványhoz : Látám a Sátánt, mint a villámlást, lehullani az égből". Új korszak kezdődik, a melyre reáragyog Isten szeretete és a melyet átalakít, megszépít az össze­kapcsoló testvériség és még a legnyomorultabbat is fel­emelő szeretet, a mint testet öltött Jézus Krisztusban, a Megváltóban! Együtt-ünneplésünk, együtt-tanácskozásunk örven­dezésében megzendült mi hozzánk is e két diadalmas szózat; és mikoron ujjongó érzésekkel gondolunk arra, hogy gyermekeink, ifjaink, a jövő Magyarországa erős, hatalmas, boldog leend és arra a méltóságra, hogy Isten segedelmével, mint Isten munkatársai, ezért a jövő Ma­gyarországért mi is fáradozhatunk, ugyanakkor a testvéri egyetértés áldását éneklő zsoltári énekkel mondjuk: „íme, mily jó és mily gyönyörűséges, mikor együtt lakoz­nak az atyafiak/" Óh, adja nekünk az örökkévaló Isten a testvéri érzésben együttmunkálkodók boldogságát, adjon móltóságunk viselésére erőt, küzdelmeinkhez lelkesítést és adja a legdrágább ajándékot: kegyelmét és szerete­tét a Jézus Krisztusban ! Böszörményi Jenő. Kálvin bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban meg­rendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker., Molnár­utcza 17. szám).

Next

/
Oldalképek
Tartalom