Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-21 / 38. szám

TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. XIII. Nyolczadik nap: június 25. A zsinat utolsóelőtti napja emlékezetes marad mind a Világszövetség életében, mind mi reánk nézve. A mit akkor még csak sejtettünk, de a mi azóta szomorú valósággá vált, ekkor tartotta a Szövetség Ősz főtitkára utolsó beszédét. Ez nap délben búcsúzott el külön tőlünk magyaroktól * is. Mintha az aznapi gyűlések fényes bizonyságai lettek volna a Wesley testvérek londoni westminsterbeli emlékkövére vésett gyönyörű szavaknak : „Az Úr eltemeti az Ő munkásait, de munkájukat bevégzi." A reggeli gyűlés, ilyen, szinte öntudatlanul előre rendezett temetéssel kezdődött. A mikor a negyedszázada buzgólkodó és se- gítőtársat kérő főtitkárt szeretetéről és őszinte ragaszkodásáról biztosította az egész zsinat, szinte előre érezte mindenki, hogy nemsokára már nem segítőtársra, hanem utódra lesz szükség. Erezte mindenki, hogy eltemeti az IJr az 0 munkását. De az egész nap folyamán elhangzott előadások a kiilmisszió és a római egyház világában tett hódításokról, győzedelmes előrehaladásokról, arról is meggyőzött mindenkit, hogy ha eltemeti is munkásait, munkájukat bevégzi! Miután megállapították, hogy a legközelebbi zsinatnak is 350 tagja lesz, kik közül 200-at a nyugoti ághoz, 150-et pedig a keleti ághoz tartozó egyházak küldenek s az évi 750 fontra rúgó költségekből a nyugoti ág 445, a keleti ág pedig 305 fontot födöz és miután dr. C. W. Gordon winnipegi lelkész előterjesztette a Kanadai Presbiteri Egyház nagygyűlésének azt a javaslatát, a melyről június 23-iki esti előadásában is megemlékezett, rátértek a külmissziói bizottságok jelentéseire. Külmissziói jelentések. A keleti ág jelentését dr. A. B. Wann comriei lelkész terjesztette elő. Az evangélium terjesztésére oly alkalom kínálkozik napjainkban — mondotta — a minőt már régóta nem tapasztaltak. Kínában pl. olyan a helyzet, hogy ahhoz hasonlót a világtörténelem sem mutathat fel. De az a veszedelem is fölütötte viszont a fejét a Krisztus számára félig-meddig meghódolt országokban, hogy a fehér emberek fölényes érzetével jártak a pogányok közt, a mi pedig legkevésbbé sem alkalmas az Isten országának építésére. Nem a nyugoti műveltségnek, nem is a nyugoti erkölcsöknek a meghonosításával, hanem a Krisztus lelkéből áthatott keresztyén férfiaknak és nőknek a példaadásával lehet csak tartós eredményeket elérni. * L. a lapunk július 20-iki számában írt nekrológot. Dr. Eoberts a nyugoti ág külmissziói bizottságának jelentése során örömmel számolt be a néhány év alatt elért nagy haladásról. A Világszövetség kötelékébe tartozó egyházak misszionáriusainak száma 1702-ről 2035-re emelkedett. Az adományok 44%-os, az iskolák 53%-os, a kórházak 51%-°s gyarapodást mutatnak. A bennszülött munkatársak száma 5479-ről 8497-re, az Úrvacsorájával rendszeresen élők száma 142 ezerről 197 ezerre emelkedett. A kiilmisszió. A délelőtti gyűlés főtárgya gyanánt a külmisszió kérdése szerepelt, a mellyel kapcsolatban három előadó beszélt. Dr. J. N. Ogilvie edinburghi lelkész a misszionáriusok képzésének kérdését tárgyalta. Az első és legfontosabb kellék — természetesen — a Krisztus iránt érzett odaadó szeretet. A leendő misszionáriusnak meg kell ismerkednie az összehasonlító vallástannal, a külmisszió elméletével és történetével, kellő pedagógiai, szocziologiai és nyelvi ismeretekre kell szert tennie. Örömmel látja, hogy a theologiákra is mind több és több időt szentelnek a külmisszió tanulmányozásának. A második előadó, W. Jessup beyrouti missziói lelkész a missziói egyházak megerősödéséről beszélt, főként a szíriai misszióval kapcsolatban. A kezdetben külföldi egyházak támogatásával meginduló missziói egyházak csak lassan és nehezen tudnak rátérni a saját erejükből való továbbműködésre. Az utóbbi tizenöt esztendő azonban nagyon szép példákat mutathat fel ezen a téren. Utána dr. W. Dickie glasgowi lelkész azt fejtegette: Miként erősítsük a hazai alapot ?\ Bár a kiilmiszszió ügye iránt egyre nagyobb arányokban nő az érdeklődés és az áldozatkészség, mégis sok helyütt hibákkal is találkozunk. így kezdetben több helyütt nagyobb volt a lelkesedés s így nagyobb arányú vállalkozáshoz fogtak. A folytatás költségei azonban már jóval nehezebben gyűlnek össze. Az áldozatkészség sincs mindig arányban a gyülekezet vagyoni viszonyaival. Sok gyülekezet azzal mentegetődzik, hogy a saját költségeit is alig bírja. Pedig egy gyülekezet csak akkor válik voltakép gyülekezetté, a mikor mintegy önmagából kilépve, küzdeni kezd Krisztus egyházának terjesztéséért. Mint minden önzés, az egyház önzése is halálkoz vezet! — Vajha ezeket a súlyos igazságokat a mi gazdag magyar gyülekezeteink is meghallanák! Missziói munka a r. kath. országokban. A délutáni gyűlés tárgysorozatán a róm. kath. országokban, továbbá a mohamedánok és zsidók körében folyó missziói munka szerepelt. A róm. kath. országokban folyó evangelizáló munkáról három beszámolót hallgattunk meg: egyet a Spanyol-, egyet az Olaszországban s egyet a Belgiumban folyó hódító munkáról. W. B. Douglas lelkész, puertoi princzipális, a spanyolországi állapotokról számolt be,