Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-21 / 38. szám

TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. XIII. Nyolczadik nap: június 25. A zsinat utolsóelőtti napja emlékezetes marad mind a Világszövetség életében, mind mi reánk nézve. A mit akkor még csak sejtettünk, de a mi azóta szomorú való­sággá vált, ekkor tartotta a Szövetség Ősz főtitkára utolsó beszédét. Ez nap délben búcsúzott el külön tőlünk ma­gyaroktól * is. Mintha az aznapi gyűlések fényes bizonyságai let­tek volna a Wesley testvérek londoni westminsterbeli emlékkövére vésett gyönyörű szavaknak : „Az Úr elte­meti az Ő munkásait, de munkájukat bevégzi." A reggeli gyűlés, ilyen, szinte öntudatlanul előre rendezett temetéssel kezdődött. A mikor a negyedszázada buzgólkodó és se­- gítőtársat kérő főtitkárt szeretetéről és őszinte ragasz­kodásáról biztosította az egész zsinat, szinte előre érezte mindenki, hogy nemsokára már nem segítőtársra, hanem utódra lesz szükség. Erezte mindenki, hogy eltemeti az IJr az 0 munkását. De az egész nap folyamán elhang­zott előadások a kiilmisszió és a római egyház világában tett hódításokról, győzedelmes előrehaladásokról, arról is meggyőzött mindenkit, hogy ha eltemeti is munkásait, munkájukat bevégzi! Miután megállapították, hogy a legközelebbi zsi­natnak is 350 tagja lesz, kik közül 200-at a nyugoti ághoz, 150-et pedig a keleti ághoz tartozó egyházak küldenek s az évi 750 fontra rúgó költségekből a nyu­goti ág 445, a keleti ág pedig 305 fontot födöz és mi­után dr. C. W. Gordon winnipegi lelkész előterjesztette a Kanadai Presbiteri Egyház nagygyűlésének azt a ja­vaslatát, a melyről június 23-iki esti előadásában is meg­emlékezett, rátértek a külmissziói bizottságok jelentéseire. Külmissziói jelentések. A keleti ág jelentését dr. A. B. Wann comriei lelkész terjesztette elő. Az evangélium terjesztésére oly alkalom kínálkozik napjainkban — mondotta — a minőt már régóta nem tapasztaltak. Kínában pl. olyan a hely­zet, hogy ahhoz hasonlót a világtörténelem sem mutat­hat fel. De az a veszedelem is fölütötte viszont a fejét a Krisztus számára félig-meddig meghódolt országokban, hogy a fehér emberek fölényes érzetével jártak a pogá­nyok közt, a mi pedig legkevésbbé sem alkalmas az Isten országának építésére. Nem a nyugoti műveltségnek, nem is a nyugoti erkölcsöknek a meghonosításával, ha­nem a Krisztus lelkéből áthatott keresztyén férfiaknak és nőknek a példaadásával lehet csak tartós eredménye­ket elérni. * L. a lapunk július 20-iki számában írt nekrológot. Dr. Eoberts a nyugoti ág külmissziói bizottságának jelentése során örömmel számolt be a néhány év alatt elért nagy haladásról. A Világszövetség kötelékébe tar­tozó egyházak misszionáriusainak száma 1702-ről 2035-re emelkedett. Az adományok 44%-os, az iskolák 53%-os, a kórházak 51%-°s gyarapodást mutatnak. A bennszülött munkatársak száma 5479-ről 8497-re, az Úrvacsorájával rendszeresen élők száma 142 ezerről 197 ezerre emel­kedett. A kiilmisszió. A délelőtti gyűlés főtárgya gyanánt a külmisszió kérdése szerepelt, a mellyel kapcsolatban három előadó beszélt. Dr. J. N. Ogilvie edinburghi lelkész a misszio­náriusok képzésének kérdését tárgyalta. Az első és leg­fontosabb kellék — természetesen — a Krisztus iránt érzett odaadó szeretet. A leendő misszionáriusnak meg kell ismerkednie az összehasonlító vallástannal, a kül­misszió elméletével és történetével, kellő pedagógiai, szocziologiai és nyelvi ismeretekre kell szert tennie. Örömmel látja, hogy a theologiákra is mind több és több időt szentelnek a külmisszió tanulmányozásának. A második előadó, W. Jessup beyrouti missziói lelkész a missziói egyházak megerősödéséről beszélt, fő­ként a szíriai misszióval kapcsolatban. A kezdetben kül­földi egyházak támogatásával meginduló missziói egy­házak csak lassan és nehezen tudnak rátérni a saját erejükből való továbbműködésre. Az utóbbi tizenöt esz­tendő azonban nagyon szép példákat mutathat fel ezen a téren. Utána dr. W. Dickie glasgowi lelkész azt fejte­gette: Miként erősítsük a hazai alapot ?\ Bár a kiilmisz­szió ügye iránt egyre nagyobb arányokban nő az érdek­lődés és az áldozatkészség, mégis sok helyütt hibákkal is találkozunk. így kezdetben több helyütt nagyobb volt a lelkesedés s így nagyobb arányú vállalkozáshoz fog­tak. A folytatás költségei azonban már jóval nehezebben gyűlnek össze. Az áldozatkészség sincs mindig arányban a gyülekezet vagyoni viszonyaival. Sok gyülekezet azzal mentegetődzik, hogy a saját költségeit is alig bírja. Pedig egy gyülekezet csak akkor válik voltakép gyülekezetté, a mikor mintegy önmagából kilépve, küzdeni kezd Krisz­tus egyházának terjesztéséért. Mint minden önzés, az egyház önzése is halálkoz vezet! — Vajha ezeket a súlyos igazságokat a mi gazdag magyar gyülekezeteink is meghallanák! Missziói munka a r. kath. országokban. A délutáni gyűlés tárgysorozatán a róm. kath. or­szágokban, továbbá a mohamedánok és zsidók körében folyó missziói munka szerepelt. A róm. kath. országokban folyó evangelizáló mun­káról három beszámolót hallgattunk meg: egyet a Spa­nyol-, egyet az Olaszországban s egyet a Belgiumban folyó hódító munkáról. W. B. Douglas lelkész, puertoi princzipális, a spanyolországi állapotokról számolt be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom