Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-21 / 38. szám

Itt is, ott is hallatszanak hangok az Élő-Keresztyén Szövetség, a Bethánia, a Diákszövetség, a Kálvin-Szövet­ség stb. ellen, — egyik pietista, másik fegyelembontó, harmadik klerikális, jezsuita, meg nem tudom én mi, sőt diakonissza sem kell, mert sokat imádkozik. Nos hát vegye a kézébe az egyetemes egyház mindezen munkáknak hivatalos szervezését s ott, a hol a lelkész egyik vagy másik egyesülettel, szövetséggel rokonszenvezik s egyik vagy másik munkát megindítja, ott is legyen meg a törvényes fórum felügyeleti joga az önkormányzat, az esperesi és püspöki jogok sérelme nélkül. Ott pedig, a hol semmi sem történik, legyen résen és indítsa meg a munkát, adjon tanácsot, útmutatást és adjunk neki hozzá módot, hogy rászoríthassa a lelkészt, hogy népének igazi atyja, vezetője és szolgája legyen, s a gondnokot, a tanítót, a presbitériumot is is befoghassa az egyházi élet emelésére, a hivek lelki és anyagi erősítésére szolgáló munkába. Nem lehet arra várni, hogy proféciális lélek ragadjon meg minden egyházvezetőt, de vannak munkák, a melyeket meg kell indítani, vannak intézmények, a melyeket meg kell teremteni, akár akarják, akár nem. Ehhez kell épen a törvény ereje. Hogy csak példát említsek: ugyan meddig vára­kozhatott volna a gazdasági cseléd, hogy minden család­nak külön szobája legyen, ha a törvény rá nem kény­szeríti a cselédtartókat? Máig is három-négy család laknék sok helyütt egy szobában. Kivételesen voltak a törvény előtt is jólelkű gazdák, a kik jól gondoskodtak a cselédekről, de a kivételt szabállyá kellett tenni. így lehet és kell egyházi téren is sok üdvös dolgot meg­teremteni 1 A vaskalaposok és a szavukban gyönyörködök úgyis azt mondják, minek az a sok egylet s így ágál­nak: „az egyház eddig is fenntartotta magát s ezután is fog tudni erőt kifejteni önmagában és önmaga által". Hát csinálja meg végre az egyház a kor igényelte mun­kák megindítását minden vonalon! Kötelessége, sőt mi több, életkérdés! Nem hiába hangzottak fel egyik oldalon a radikális irányzathoz, másoldalon a szocziáldemokrácziá­hoz való csalogatások. Érzik, hogy a protestáns egyházak fiai között még máig is sok értékes, intellektuális és megbízható elem van és azé a jövő, a kihez a protestáns egyház csatlakozik. De ne üljünk fel jelszavaknak ! Az egyház álljon és maradjon meg az evangélium és kálvinizmus alapján, de a kor szükségleteihez alkalmazkodjék. A Krisztus egy és örökké ugyanaz marad, de Krisztus és követői, a reformátorok, kezdve Augustinustól, Savonarollán, Lu­theren, Zwinglin, Melanchtonon, Knoxon keresztül Kál­vinig, mindenkor a helyzethez, a korhoz, a viszonyokhoz alkalmazták és használták fel az evangéliumi erőket. Kálvin kirekesztette a léhákat, a henyéket, az erkölcsteleneket Genfből, de a munkára való szorítás keresztülviteléhez szerzett munkát és munkaalkalmakat, létesített selyem-, órás- és mindenféle ipart. Nemcsak a szónoklatokban, az írásmagyarázatban, a régi keresztyén eszmék visszaállításában, az egyház és iskolák reformálá­sában merült ki ereje, nem is a dogmák megtisztítása volt egyedüli czélja, de az, hogy tiszta, becsületes, dolgos társadalmat teremtsen és keresztülvitte a társadalmi re­formot is. Virágzó, gazdag, de becsületes Genfet teremtett — egyedül Isten dicsőségére! így lett igazán „Post tenebras lux", a sötétség után fénylő világosság imádkozással és munkával. Tehát imádkozzunk — de dolgozzunk is ! —n. KRÓNIKA. A Keletnek nagy magyar tudósa. Nagy tudósa volt a közeli és a távoli Keletnek. Nagy szolgálattevője volt a Nyugatnak az európai kul­túrát terjesztő munkájában. Nagy fia Kelet és Nyugat között küzködő kicsiny nemzetének. A Körösi Csorna Sándor lelke vitte Keletre és Nyugat szolgálatába. Közép­ázsiai kutatás és az angol kultúrai hódítás szolgálata egyesült nála is. Csorna a buddhista, Vámbéry a mohamedán világot hozta közelebb hozzánk, minket pedig eredetünk­höz. A brit protestáns keresztyén kultúra útegyengetője lett. E mellett megmaradt magyarnak. Inkább lett buda­pesti egyetemi tanító, mint oxfordi egyetemi tanár. A magyarságot és a protestáns keresztyénséget úgy kapcsolta össze, hogy a magyar református egyház tagja lett. És pedig ugyanabban az évben, a melyben keleti útja és Nagybritánnia ünneplése után hazajött, 1864-ben. Az év kezdetén a khívai sivatagban járt, az év végén, deczember 30-án megkeresztelte Török Pál püspök. Hozzánk hozta a magyarsága, a brit protestáns szellem és — Ballagi Mór. Az, a ki ugyanabból a fajból szár­mazott, hasonló nagy nyomorúságon küzdötte keresztül magát s a ki szintén a magyarság és a reformátusság szolgálatára szentelte életét. Elete társául szintén pro­testáns nőt választott. A belső egyházi életben nem vett részt, de közművelődési, politikai munkáján a protestáns kultúra bélyege ragyog. Kedvezőtlen bírálatot mondhatott bizonyos vonatkozásokban a keresztyénségről („Küzdel­meim"), de egészben véve az európai keresztyén művelt­ségnek keleti misszionáriusa volt. Élete végének egyik hattyúdal-akkordja „Törökország összeomlása és az iz­lámság" czímű értekezése (Budapesti Szemle, 1913. június) összhangzó záradéka ennek a munkának. Teme­tésének követelt egyszerűsége is kálvinista vonásra vall. Messzire elhat a kálvini keresztyénség, ha még a tőle távolabb élőkre is vés bélyegéből egy-két markáns vo­nást. Örüljünk, hogy a mienk volt s a hol ő abbahagyta a missziói munkát, ott mi folytassuk tovább! Távíratmegváltási lapok sere a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szö­vetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza Í7. szám), jl j* J*

Next

/
Oldalképek
Tartalom