Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-26 / 4. szám

És hogyan állunk a néger-kérdéssel ? Tíz millió lélekről van itt szó, összes népességünknek majdnem egy kilenczedéről. Ok nem akarnak visszatérni Afrikába, mint a hogy némelyek kívánnák, hogy ott egy libériai köztársaságot alkossanak. Itt akarnak maradni. Akaratuk ellenére jöttek ide s most kötelességünk kitartani mellettük; a fehér és fekete faj együtt áll vagy bukik. Az utolsó tíz év alatt a néger faj 994,300-al szaporodott. De ha a néger nem is szaporodik oly arányokban, mint a fehér faj, ezt a szaporodási arányt bizonnyal megfogja tovább is tartani. Az a sajnálatos körülmény, hogy a néger oly nagy mértékben pusztul el tüdővészben és más, még rettenetesebb betegségekben, annak tulajdonítható, hogy egészségtelen városrészekben él. s hogy városainkban az erkölcstelenség legvisszataszítóbb formáival a néger negyedekben találkozunk. Az egyháznak határozott hivatása a négerek erkölcsi oktatása s az arról való gondoskodás, hogy fekete embertársaink kedvezőbb életviszonyok közé jussanak. Majd rátér Stelzle arra, hogy közel hat millió aszszony és gyermek foglalkozik Amerikában gyárakban. Ezek is számos komoly problémával kénytelenek számolni otthon és hivatásuk körében. Mindenki az egyházaktól várja e problémák megoldását, mely annál sürgősebb, mert más nagy világerők is vetélkednek abban, hogy a lelkek fölötti uralmat kiküzdjék. Millióknál és millióknál helyettesíti amott is a szoczializmus és a szakszervezet az egyház áldásos munkáját. Mit felel az egyház azoknak, a kik világi életüket mint elgyötört állatok futják be ? Mi a válasza azokhoz, a kik agyon vannak dolgoztatva, a kik csekély éhbérért kénytelenek munkájukat árúba bocsátani? A kik elégtelenül táplálkozva, minden öröm híján rohannak kora aggságukba ? Az egyház, a vallás nem maradhat néma e panaszok előtt. Azzal végzi Stelzle, hogy Amerika fejlődése minden képzeletet meghaladóan rohamos volt eddig. Számos határvonal szelte keresztül-kasul az egyesült északamerikai államok területét. Ma sokat halljuk emlegetni az „új Délt", az „új Nyugatot" bámulatos haladásával. Kétségtelen, hogy a legközelebbi évtized még fokozni fogja a városok megerősödését s a modern Eldorádó új teriiletek feltárásával fog bővülni. Óriási vagyonok halmozódnak fel, hatalmas intézmények fognak támadni. Minden kérdés abban Összpontosul: vájjon ezek fölött Krisztus szelleme lebegjen-e vagy pedig a mammon uralkodjék ? Ebben áll Amerikára nézve a belmisszió-ügy korszakos jelentősége. Amerika czivilizácziójának jövője elválhatlanul szoros összefüggésben áll így a belmisszió életével és működésével ; azért minden oly mozgalom, mely az evangéliumi egyházak erőinek ez irányban való intenzívebb kifejtésére szolgál, követendő példát nyújt számunkra is s különösen a belmisszió-hét intézménye oly gyakorlati gondozás, melynek megvalósításával Amerika valláserkölcsi téren is hatalmas lépéssel vitte előbbre az emberiség ügyét- V. S'. KÜLFÖLD. Fran esi a ország. Vallásosabb irány. Hirsch párisi protestáns lelkész nemrégiben felolvasást tartott Genfben ezen a czímen: „Vallási megújhodás Franciaországban". Előadta, hogy a vezető politikusok már kezdenek felhagyni a romboló irányzattal. Az irodalomban is találkozhatni már olyan termékekkel, melyek a visszatérés után való vágyakozást kétségtelenül elárulják. Tudósok egymásután hirdetik azt a meggyőződésüket, hogy a tudomány nem zárja ki a hitet, hogy a haladás a kutatások terén összhangba hozható a vallás tanításaival. Az egyetemi ifjúság körében is mindinkább jobban hangsúlyozzák egyesek a hit szépségeit és erkölcsnemesítő hatásait. Fölolvasó kiemeli, hogy ez az újabb mozgalom nem annyira a katholiczizmusnak, mint inkább a protestántizmusnak kedvez. Sőt egyenesen a protestántizmus erősebb mozgolódásainak köszönhető leginkább ez a változás. Félmillió protestáns él a mai Francziaországban 39 millió róm. katholikussal szemben. Ez a kicsiny tömeg kovászként hat a nagy sokaságra és belső életerejénél fogva nagy eredményekre juthat. A francziaországi protestánsok újabban minden eszközt, minden alkalmat megragadnak, hogy a társadalmat átgyúrják. Az evangelizátorok az egész országot bejárják és az evangélium világosságával és melegével nagy dolgokat művelnek. Maga a szónok is élén áll egy szegényeket, elhagyottakat istápoló egyesületnek, mely különösen Páris városa szegény munkásai és iparosai között fejti ki áldásos munkásságát. Hirsch annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a jó ügy hatványozott mértékben fejlődik. Egy elhintett mag százszoros termést hoz, olyan nagy a lelkekben az üdvösség után való vágyakozás. Csak kitartó munka szükséges ós a jövő nemzedék már a protestántizmusé lesz. Luigi Károly halála. Luigi, az alenroni, marseillei és nizzai független, szabad egyháznak egykori lelkésze, a Montpellier-ben megjelenő UEglise libre (Szabad egyház) czímű egyházi lap főszerkesztője, a mult hó 21-éii 72 éves korában elhunyt Párisban. Parisba azért utazott, hogy ott előfizetőket és önkényes adományokat szerezzen lapja számára. Épen karácsonyi czikkén dolgozott, mikor hirtelen reá csapott a halál. jAgyszélhüdés érte. E kiváló férfiú 1838-ban született Párisban. Az ottani független egyház anyagi támogatásával a sensi gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, a theológiát pedig a lausannei egyetemen, a szabad fakultáson. A theológia elvégzése után a francziaországi evangéliumi társaság az alenconi lelkészi állásra küldte ki, a hol öt éven keresztül működött és szorgalmas munkálkodásával megalapította a szabad egyházat. Majd Marseilleba s innen Nizzába került. Itt Pilatte Leo oldalán működött, a ki a UEglise libre egyházi lap szerkesztője volt. Pilatte csakhamar észrevette, hogy Luigi nemcsak jeles szónok, hanem kiváló újságírói tehetség is, azért is a lap belső munkatársává fogadta. 1873-ban Luigi a ne-