Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-26 / 4. szám

vezett lap társszerkesztője lett. Pilatte Leó halála után pedig 1895-ben megvette a lapot és annak ő lett most a főszerkesztője. Egy év múlva lemondott lelkészi állásáról és Montpellierbe költözködött, hogy ott kizárólag lapjának élhesson. Luigi érdekes, finom egyházi szónok volt. Beszédei hatalmasak és nagyon építő hatásúak voltak. Egyszerűen; de a mellett mindig bizonyos elegáncziával szólott hivei hez. Szerette a vasárnapi iskolát. Szorgalmasan látogatta híveit s különösen a betegek ágyánál szeretett időzni, a kiknek valóságos lelki atyjuk volt. Az egyházi újságírást rendkívül fontos tényezőnek tartotta. Az evangélium ügyeit tollával mindvégig szolgálta, nagy bátorsággal és határozottsággal. Sokszor nagyobbaknak is látta a fenyegető veszedelmeket, mint a mekkorák valóban voltak. Plátó, Descartes és Bordas-Demoulin filozófusokat tanulmányozta ; Kant bölcseletének nagy ellensége volt ós hogy annak romboló hatását a theológiára ellensúlyozza, megírta: „Levelek a theológusokhoz" czímű munkáját. A L'Eglise libre hasábjain a metafizika és a dogmatika nagy fontosságát folytonosan hangsúlyozta és kikelt azok ellen, a kik a modernebb iránynak hódolva ama tanulmányoknak kevesebb értéket tulajdonítottak. Az orthodoxiának volt rendíthetetlen hive. Igaz, hogy sokszor elfogultnak látszott ellenfeleivel szemben, de azért mindenki becsülte őt erős meggyőződéséért és bátorságáért, mellyel álláspontját bárkivel szemben is kitartóan védelmezte. A tollat kitűnően forgatta. Polemizáló tehetsége föltűnést keltett. De Luigi egyénisége azért igen szeretetreméltó volt. Szerénysége, kedves modora és a jó szíve mindenkit elbájolt. Lapját mindig úgy tekintette, mint az egyházak szabadságának erős védelmezőjét. Rendkívül sokat olvasott és emlékező tehetségének hűségével az olvasottakat megtartotta. Ez a tulajdonsága újságírói pályáján nagyon segítette. Dogmatikai kérdésekben maradinak mondható, de praktikus dolgokban legmodernebbnek mutatkozott. Fáradhatatlan volt a munkában. Teste gyenge és törékeny volta nem nagyon látszott ártalmára. Lapját végtelenül szerette, utolsó tollvonásait is annak szentelte, mikor a kérlelhetetlen halál a karácsonyi czikk írásakor meglepte. Példás életének emléke mindenkire építő hatással lesz, a ki Őt közelebbről ismerte. A lap ideiglenes szerkesztését Hirsch Mór, párisi lelkész vette át. Az elhúnyt özvegye és gyermekei lemondottak az anyagi haszonról, csak azt kötötték ki, hogy a lap szelleme a régi maradjon. A kiadóhivatal egyelőre Montpellier-ben marad. Dr. T. I. IRODALOM. „Halállal való esmérkedés." E czímen özv. gróf Kuún Gézánó, született báró Kemény Vilma újra kiadta dédszirtei báró Kemény Simon és gróf Wass Kata alsógáldi papjának, udvari Malom Jánosnak először 1783-ban megjelent egyházi beszédét. Hű lenyomata az első kiadásnak, csak valamivel kisebb alakban. Mind a gróf Kuún, mind a báró Keménycsalád tagjait kezdettől fogva erős és mély református vallásos érzés hatotta és hatja át maiglan. Ez érzés vezette a grófnét, mikor (saját szavai szerint) e kissé tán hosszadalmas, de értékes, emelkedett, gondolatokban gazdag, példázatokban megkapó s gonddal kidolgozott elmélkedést újra közzé tette, a vallásos irányú irodalom iránt érdeklődők számára. Az az óhajtása: vajha száz és egy néhány év múlva ismét támadna valaki a Keménycsaládban, kinek vallásos érzülete és a családi hagyományok iránt való tisztelete arra irányulna, hogy ha e munka kezébe kerül, azt harmadik kiadásra érdemesnek tartsa. A mű csak 200 példányban nyomatott s nem kerül könyvárusi forgalomba, csak rokonok, barátok, ismerősök kezébe. Pedig megérdemelné a szélesebb körben való elterjedést is. Tőrül metszett kedves magyarsággal, az őszinte igaz hit melegétől áthatottan bizonyítja, hogy a halálról való elmélkedés, sőt maga a halál is, gondolkodó valóságos keresztyén embernek, kiben a jobb élet felől való reménységet az igaz hit megerősítette, nemhogy irtóztató dolog volna, hanem inkább a halálról való elmélkedés, mint az életet jól vezérlő tanítómester, legkedvesebb időtöltése, maga pedig a halál, mint az örökkévaló örömnek s boldogságnak ajtaja, legfőbb nyeresége. V. Oy. Kirándulás a Hermonra. írta Takaró Géza. Budapest, 1912. 34 oldal. Ára a kiadások szerint 30—70 fillér és 1 korona. Ez az ügyesen, eleven tollal megírt munka Takaró budapesti lelkész palesztinai útjának egy szép részletét mondja el, nem szárazon, nem krónikaszerűen, nem is a közönséges útleírások modorában, hanem abban a különös stílusban, mely Takarónak az összes szentföldre vonatkozó írásait jellemzi; melyből kiérzik a hivő léleknek a szentföldet járó ünnepélyes komolysága, szóval az a hang, mely szerintünk egyedül alkalmas a szentföldi képek megrajzolására. Épen azért ezt a kis munkát és várható folytatásait is melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az igazi középpont. írta Takaró Géza. Budapest 1913. 139 oldal. Gyönyörű építő munka, melynek az az alapgondolata, hogy valamint a nagy mindenségnek, az univerzumnak is van középpontja, úgy a legmagasabb rendű szellemi és erkölcsi világnak is van, még pedig olyan, a ki mindenek fölött való középpont, t. i. a Krisztus. Ezt a munkát is, mint a mely prédikácziók, bibliamagyarázatok számára sok szép és mély gondolatot ad és ébreszt, de a melyet világiak is nagy élvezettel olvashatnak, különösen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Ára a különböző kiadások és kötések szerint 1'20, 1'60, 2'40, 2'50 és 3 korona. A budapesti ref. Egyházi Értesítő szerkesztését most kezdődő hatodik évfolyamában Szöts Farkas dr. theol. tanár helyett Böszörményi Jenő, lapunk belső munkatársa vette át. A januári szám dr. Kovácsy Sándor budapesti főgondnok ünneplésének van szentelve, e mellett az egyházi élet köréből több jelentős mozzanatról emlékezik. Lukácsy Imre laskói lelkész megírta egyházának történetét. A munka, a mely márczius végén jelenik meg, 5 ívnyi terjedelmű lesz. Ára l-50 korona. Megrendelhető