Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-07 / 36. szám

gyümölcsözésünk! Nem jó a. gyertyát csak ott tartani a lelkészi irodákban vagy parókhiális [könyvtárakban . . . Ki, ki az élők közé, világolni, tanítani, buzdítani, építeni! Majd újabb öröm ... Új esemény. Dr. Bakonyi Kálmán országos hírű jeles bírónkat, a mi vidékünk fiát megnyertük a tanácsbírói székbe, a hol azonnal fel is ajánlotta szolgálatát, a míg Isten segíti . . . Kijelenté, hírül izente minden egyháznak, hogy az a szeretet, mely itt fejlődött szívében a mi ref. egyházunk iránt, ma is ott a szívében és végig hű fia marad a ref. anyaszentegyháznak. Isten ölet úgy segélje! Dr. Bakonyi K. új t.-bíránk azonnal be is mutatkozott, nemcsak szóval, hanem munkálattal is. Önkormányzati dolgaink alapos ismerője, jogaink tisztán látója és bátor megvédeltnezője ama világi elmék és intézők ellenében, kiknek idegen mező a ref. egyházi élet — és nehéz elviselniük a kálvinista autonómiát. Örültünk a mi szívünkben és gratuláltunk ehez a harczmodorhoz. Csak tovább így! Következtek a tanügyi dolgok, azzal az új törvénynyel szemben, hogy ezentúl a mi elemi népiskoláink bizonyítványai is kísérik gyermekeinket fel a szavazóurnáig. Nos, kérdés, hogyan állunk meg mi, mikor megtörténik sűrűn az, hogy a IV. osztályból is kapunk ágendásokat, pláne az V. osztály dönti! Hát a hat év hova lett? Jövőre hogyan legyen? Lelkészi vizitátorok, tán ti mértétek el ezeket, tán ti szoktattátok ehhez eddig a lelkeket? No majd igazít ezen az állami vizita. Szerény hitem szerint nagyobb szorgalom, erősebb szeretet és hathatósabb ellenőrzés sokat javíthat a mulasztások körül. Mindenki örvendene a javításnak. Jöttek azután a bizottságok: közalap-, nyugdíj-, számszék- és a lelkész- és tanítóválasztások, eskütételek után a kettős missziói állomás, a traktus két nevezetes pontján, éjszaki szélén Siófok, déli szélén Dombóvár. Kiterjesztett üres kezével, föltárt, ismert bajaival, mindkettőnek partjait mossa az ár, lelkeit ragadozza a r. kath. tömegerő és ezek magukra hagyottan várják Istennek csodás szabadítását, mivel még maradtunk Isten kegyelméből, a kik várván várjuk ! Siófokon 160 lélek, Dombóváron már 400 lélek. Az esperes táborkara zörget is a kerületen egy igen bölcs indítvánnyal. Oh ha megszívlelnék, óh ha felénk is fordulnának! Történt a kérvényi bizottság útján egy érdekes dolog is. Ugyanis egy hat év óta lelkészkedő, romokat megelevenítő, népét buzdító testvérünk, ki a belmisszió munkája mellé a csipkeverést is fölvette évről évre hasznosabb eredményekkel, most külföldre készül e némű tapasztalatait szélesíteni, tudását mélyíteni, lelkipásztori életét értékesíteni kívánván. Ehhez kér egyházmegyénk útján a kerület atyai jóindulatából segélyt. Hát mi ez ?! Segélyt egy nőtelen embernek? Mit szól ehhez a nagycsaládú lelkész ? Mi ez ? Segélyezzük, a ki nem beteg, nem is kárvallott, nem is taníttat ? Mit gondolnak akkor a segélyre rászorultak ? És mi történt a plénum előtt ? ! A pro et contra után az ifjú lelkész álláspontját rokonszenv kísérte, hogy t. i.: neki -már hat éves mult áll a háta mögött és látható eredmények igazolják, hogy jó úton halad. Ö már tudja, mit tegyen és mire vállalkozhatunk, hogyan vezessünk, mivel segéljünk? Nem magáért kér tehát ő, hanem a közügy, a közjólét vezeti, bátorítja a zörgetésben is. Helyes! Ritka dolog ez! A mi traktusunkból nem vállalkozott ilyenre még ifjú lelkész, hát dolgait, gyülekezetét rendben hagyván, bocsássuk, segélyezzük! Áldja, segélje az Isten! Néhány kisebb érdekű dolog után Kozma Andor testvérünk indítványa jött sorba. Hogy október 31. legyen napos napján iinnep és az e napi leilei vásárt töröljék fönn a minisztériumban 1 Nem vettük szívünkre az ügyet. Tanultunk felsőbaranyai testvéreink hiábavaló zörgetéséből, kiknél a siklósi vásár ma is Nagypéntek napján tartatik. Mi falusiak okt. 31-ét a legközelebbi vasárnapon tartjuk. Másként bajos! Ellenben városi nagy gyülekezeteink ünnepelhetik hétköznap is, oda már közel van Lelle! Volt 29-én négy bírósági ügyünk is. Egy régi bonyolult ügy, mely azonban szerencsés kezű új tanácsbíránk, dr. Bakonyi Kálmán kezén át szerencsésen dűlőre vitetett, nem. nagy örömére a kereskedő atyafinak. A második kényes ügy elfogadásra se méltattatott. A harmadik, mint érett gyümölcs, hozzá se kellett nyúlnunk, leesett fájáról. A negyedik ellenben, az elsőnek testvére, egy égalj alatt születtek és növelkedtek és lesz is hozzája szerencsétlenségünk, kimondhatná meg — meddig ? ! Végül a jövő évi közgyűlés. Hol legyen ? Állandó vita tárgya. Siófokra az a panasz, hogy drága. De ragyogóan szép és ritka tartományunk. Nem találunk olyan helyet, hová a feleség is elkísérjen, hová gyermekeinket is elvihessük, a hol a női nemből is láthassunk végig érdeklődő lelkeket. Magyar tengerünk, új kikötőivel, forgalmával, kultúrájával, díszével, tanulságaival kínálkozik. Hát ha drága, de meg is éri . . . Itt növelkedik egy új leányzónk, egy missziói gyülekezet, ez is örömünnepet ül akkor és itt látva a ref. sereget, újúl, erősebbnek érzi magát — és hite az, hogy odafönn a kerületen is majd csak sort kerítenek reá és meghallgatják. Adná a jó Isten! Siófok-Kiliti, 1913. szept. 2. Kájel József. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. A kártya. Nem kisebb nemzeti baj, mint akár a fényűzés, akár a divathajszolás. Pusztít embert, exisztencziákat tesz tönkre ós nemtelen indulatokat kelt. Miskolez városé a dicsőség, hogy szabályrendeletet hozott ellene s nem elégedett meg a rendőri razziákkal, a melyek különben sem terjednek ki a kaszinókra. A szabályrendelet kimondja, hogy pálinkamérésekben, korcsmákban, vendéglőkben, vendégfogadókban, czukrászdákban,