Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-07 / 36. szám

örökítik dr. Schaff Fülöp emlékét, ki egyike volt azok­nak, a kik a legtöbbet fáradoztak a Világszövetség meg­teremtésén. Nagyobb vitára adott alkalmat az Egyesült-Államok Protestáns Püspöki Egyháza részéről a jövő őszre tervezett világkonferenczián való részvétel ügye, melyre az a Krisztusban hívő összes egyházakat meg­hívta a hit és az egyházi élet közérdekű kérdéseinek megvitatására. Az előkészítő-bizottság a maga részéről azt ajánlotta a zsinatnak, hogy vegye örömmel tudomá­sul a keresztyén egyházak körében mutatkozó örvendetes közeledésnek eme szép bizonyságát és a maga ajánlásá­val tegye át a meghívást az alkotó egyházak nagy­gyűléseihez. Egyesek annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a míg nem foglalkozott minden egyház a tervbevett kongresszus mibenlétével, időelőtti és talán feszélyező ís lenne minden ajánlás, ezért ajánlás nélkül kívánják az indítványt az egyházak elé terjeszteni. Szavazásra került a sor. Minthogy a vélemények csak­nem egyenlő arányban oszlottak meg, elhatározták, hogy végleges döntés előtt egy nagyobb bizottság elé terjesz­tik újból az ügyet. A bizottságot úgy alkották meg, hogy az előkészítő-bizottság tagjaihoz tíz új tagot vá­lasztottak. A délelőtti gyűlés folyamán került sorra a pitts­burglii egyház meghívása is a legközelebbi zsinatnak 1917. szeptember havában városukban való tartására. A meghívást az egyik jelenlevő pittsburghi lelkész is előterjesztette. A zsinat a meghívást, Iverach princzipális meleg ajánló szavai után, egyhangúlag elfogadta. A nagy lelkesedés közepette mi is többen megígértük, hogy — hacsak valami meg nem akadályoz szándékunk kivitelé­ben — oda is elmegyünk! A hitvallások kérdése. » A délelőtti gyűlés főtárgyát a hitvallások kérdése alkotta. Erről a tárgyról három előadást hallottunk. Dr. D. S. Schaff pittsburghi theol. tanár az alapvető hit­tételek kialakulásának történetét vázolta. Ismertette az egyetemes hitvallások keletkezését és érvényrejutását. Dr. W. A. Curtis, az aberdeeni theologia fiatal tanára a hitvallások történeti és mai értékéről beszélt — a skótoknál kissé talán szokatlan szabadelvű szellemben. A konfesszióknak inkább történeti értéket tulajdonít. Nagy szolgálatot tettek a múltban. A theologiai gondolkozás és tanultság valóságos határkövei. Igen nagy szolgálatot tettek kátészerű feldolgozásban az ifjúság lelki oktatása terén is. A bibliát túlságos tág hálónak találták, azért csinálták a szűkebb szabású konfessziókat, a melyek ilyen módon erősebb orthodoxiát teremtettek. De alig mondhatjuk, hogy nagyon írásszerűek lennének. Rossz szolgálatot tettek a konfesszióknak, a kik nagyon is betű szerint értelmezték azokat. Nézzük inkább históriai szempontból s mindjárt többre értékeljük őket. Dr. S. J. Nicholls st.-louisi leikész a hitvallás re­víziójáról értekezett. A keresztyén egyház mindenkor hitvallás-alkotó egyház volt. Nagyon sok ellenvetés hang­zott már el a hitvallások ellen. Azokat okolják, a miért Krisztus tanítványai ma sem egyesülnek még az egész világon. Azt mondják, mielőtt ez az egység létrejönne, el kell törülni a hitvallásokat. Sok igazság van szerinte is az elhangzó ellenvetésekben. Az a körölmény azon­ban, hogy oly sokszor visszaéltek velük, korántsem bizo­nyítja szükségtelen voltukat. Ha el is törlik az írásos hitvallást, mint egy skót eredetű hitvallás nélküli egyház tette, egy írásba nem foglalt hitvallás mégis él köztük. A hitvallások nem szüntetik meg a keresztyén szabad­ságot. De ezeknek is nőniök, tökéletesedniök kell. A kontinens presbiteri egyházai. A délutáni gyűlésen a Világszövetség keleti és nyugati ágának a kontinensen végzett munkáiról szóló jelentéseket hallgattuk meg. Dr. Mathews a keleti ág jelentésében kiemelte, hogy a briit egyházak a kontinens 542 helyén hirdetik az Isten igéjét az angolul beszélő híveknek. E mellett — különösen Olasz- és Franczia­országban — az ott szerény viszonyok között küzdő protestáns egyházakat anyagi támogatásban is részesítik. Abból is sok áldás fakadt a kontinens presbiteri egy­házaira, hogy theologusaik és fiatal lelkipásztoraik külö­nösen egyes skót egyházak támogatásával — megismer­kedtek az ottani fejlettebb egyházi élettel. Hiszi, hogy az összeköttetésnek ez a legutóbbi módja még erősebb lesz a jövőben. Dr. J. I. Good, a nyugati ág jelentésében hang­súlyozta annak szükségességét, hogy a kontinensen mű­ködő angol nyelvű lelkészek segítségére legyenek az ottani egyházak lelkipásztorainak. A kontinens protestáns egyházai a raczionálizmus fojtó légkörét sínylik szerinte a legjobban. Nagy reménységgel tekint a reformáczió közelgő négyszázados jubileumára. Ezután R. R. Simpson üdvözölte a kontinens egy­házainak küldötteit és szólásra hívta fel őket. Legelsőb­bet, a két év előtt Magyarországon tett feledhetetlen emlékezetű útról való megemlékezés kapcsán, Györgij Endrét szólította, kit rokonszenves tapssal fogadtak az emelvényen a zsinat tagjai. Az első zsinat kedves és ránézve örökre feledhetetlen emlékeit idézte fel beszéde elején, majd rátért a hazai egyházi állapotok rövid vá­zolására. Ennek során az egyházunkkal szorosan kap­csolatos iskolai rendszerünkről, annak már csak a római egyház hasonló irányú munkássága folytán is szükséges voltáról beszélt. Ezen a téren térünk el leginkább a nyugati nagy presbiteri egyházak életéből, ezért bizo­nyára ez érdekli legjobban a zsinat tagjait. Majd a hitélet világára térve, az általános nagy lelki ébredés szükségét hangsúlyozta, nemcsak hazánkban, hanem az egész kontinensen. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Dusek Vincze, a cseh református egyház szuperintendense került sorra. Lelkes beszédben hívta fel a zsinat figyelmét a két év múlva, 1915. július havában, Husz megégetésé­nek ötszázados évfordulója alkalmával rendezendő emlék-

Next

/
Oldalképek
Tartalom