Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-07 / 36. szám

ünnepre. Majd a presbiteri küldöttség lelkes szatmári fogadtatásával kapcsolatban e sorok íróját mutatta be és hívta fel szólásra az előkészítő-bizottság elnöke. Magyarországnak Kelet-Európa evangélizálásában való szerepéről tartott beszédét (melyet már közöltünk is lapunkban) igen rokonszenvesen fogadták a zsinat tagjai. Dr. H. Lang haliéi theol. tanár beszélt még a Németországi Református Szövetség nevében. Üdvözölte a zsinatot. Büszkén hivatkozott rá, hogy voltaképen a német császári család is a kálvinista egyházhoz tartozik. Végezetül az elnökség néhány meleg szóval köszönetet mondott a kontinens delegátusainak beszédeikért. A mai kor problémái. A hétfő esti gyűlés, melyet a következő kettővel együtt már az Egyesült Szabad Egyház úgynevezett „nyugati" templomában tartottak, óriási közönség jelenlétében folyt le. Egyfelől az előadók kiválósága, köztük leginkább a kanadai író-lelkészé, dr. Gordon-é, írói nevén Ralph Connoré, másfelől a tárgy érdekes volta magyarázza meg ezt. Mindenkit érdekelt, hogy mit tartanak világszerte ismert tanárok, lelkészek a jelenkor legnagyobb kérdéseinek ? Négy szónok volt. Kettő a társadalmi, másik kettő pedig a szellemi élet problémáit fejtegette. Mindkét kérdésről egy európai és egy amerikai beszélt. Dr. J. StalJcer, a nagynevű aberdeeni theol. tanár szólt legelőször. Lelkes szavakkal vázolta Kálvin rendszerét, mely nemcsak a vallási, de a társadalmi élet terén is nagy változást idézett elő. Kálvin azt kívánta, hogy necsak a hit-, de a társadalmi élet is feleljen meg a krisztusi tanoknak. A lelkész ne tekintsen senkire, önmagára se; csak azt nézze, hogy Isten országa terjedjen, Isten dicsősége növekedjék. A nagy skót reformátor, Knox János, három évet töltött Kálvin mellett Genfben. Ez a három esztendő meg is látszik a skót nemzet egész életén. Cromwell, a puritánok vezére sem azt nézte, hogy mi tetszik a népnek, hanem azt, hogy mi tetszik Istennek. Angliából Amerikába menekült a puritánizmus. Ott egész új világot teremtett. Ebben a világban most újra felragyogóban van a puritánizmus ősi ereje. A köztársaság élére a presbiteri egyház hű fiai kerültek legutóbb. Az egész világ érdeklődéssel várja, mit fog egy ilyen kormány tenni, a mely Isten akaratát nézi mindenekelőtt ? ! Ugyancsak a társadalmi élet problémáiról beszélt a kiváló winnipegi lelkész, dr. C. W. Gordon. Rendkívül nagy területen szétszórt egyházuk vezetői legutóbb kongresszusra gyűltek, a melyen megháiiyták-vetették, melyek a kanadai egyházi és társadalmi élet legégetőbb sebei? Az odavándorlók közül csak igen kis töredék érdeklődik egyháza iránt. Ennek oka egyfelől talán a kellő utánjárás hiányában keresendő, de abban a körülményben is, hogy rendkívül szegény elemek mennek oda, kiket még szegényebbé tesz a dohányzás, az alkohol. Más égető sebek is vannak. Ilyenek például az elvesző nők óriási száma. A míg az egyház nem látja meg ezeket a szánalomra méltó, elvesző lelkeket: a szegényeket, a bűnös szenvedélyek áldozatait, nem érhet el a nép szivéhez. Jézus nem az egyházat, hanem a népet jött megmenteni. Egy bizottság vette kezébe náluk a szocziális munkát. Sokat remél ettől. Ha az egyház a mindennapi élet középpontjává tud válni, a nép is eljár majd a templomba. A harmadik szónok, R. C. Gillie londoni lelkész volt. Arról a nagy zűrzavarról beszélt, mely annyira jellemzi a mai szellemi életet. Egyfelől materiálizmus, másfelől miszticzizmus. Az egyes ember lelke nincs összhangban a nemzet lelkével. Az őszinte lelkek helyét a kaméleon-lelkek foglalták el. Hamarosan változásnak kell beállania. Dr. W. J. Wishart allegheny-i lelkész beszélt utoljára. A mai problémák a világ régi kérdései szerinte. A legnagyobb baj, hogy lelki változás nélkül akarták a társadalmi újjászületést megteremteni, pedig csak Isten és egyszülött fia, Krisztus tudja a társadalom sebeit meggyógyítani és az igazságtalanságot igazságra változtatni. Dr. K. I. BELFÖLD. A felsőbaranyai ref. egyházmegye közgyűlése. A felsőbaranyai ref. egyházmegye ez évi rendes közgyűlését augusztus hó 26-án tartotta Harkányban. Nagy Imre esperes imája s Benkö Gyula kir. tanácsos, egyházm. gondnok megnyitó beszéde után a közgyűlés megalakult. A jegyzőkönyvet Aracs Gyula egyházm. lelkész, főjegyző és ifj. Morvay Ferencz v. aljegyző vezették. Á szavazatbontó-bizottság jelentése szerint egyházm. leik. tanácsbíróul Barsy Miklós hirics-kisszentmárfoni ref. lelkész, leik. aljegyzőül Nyáry Pál pécsi lelkész, tanítói képviselőkiil: Sütő Pál markóczi, Lukács Ferencz diós-viszlói és Csikesz Sándor szaporczai tanítók választattak meg. Az esperes évi jelentésében az egyházi hitélet és közigazgatás körébe tartozó dolgokról számol be. Megemlékezik a lelkészi és tanítói fizetésrendezésről, az egyházi törvények revíziójáról; a lelkészi korpótléknak a nyugdíjba beszámításával a 2%-°s fenntartói járulék fizetéséről, mely tárgyban az egyházmegye úgy határoz, hogy ezen 2%-os fenntartói járulékot a fenntartó fizesse; a lelkész-tanítóságok megszüntetésére vonatkozó közigazgatási bizottsági rendeletek kapcsán előtérbe lépnek a gyermekek iskoláztatásának nehézségei. Ugyanis a közigazgatási bizottság rendeletével 4—5 helyen a lelkésztanító vezetése alatt álló felekezeti iskolát bezáratja s az iskolaköteleseket a szomszédos iskolába járatni rendeli. Már most az ily községekben levő iskolakötelesek részben az őszi ós téli időben teljesen járhatatlan útakon, részben azon iskolák fenntartóitól beadott jelentések következtében, hová a bezárt iskolák tankötelesei felveendők volnának, az iskolahelyiség szűk volta miatt fel nem vehetők, iskolázatlanok maradnának;