Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-26 / 4. szám

Majd érdekes statisztikai adatokat olvasott fel az egyház tíz év előtti és mai helyzetének illusztrálására; hogy milyen óriási az anyagi megerősödés; ma nincs az egyháznak terhe; alapítványai visszatéríttettek ; folyton újabb építkezések vannak, a nélkül, hogy idegen tőkét kellene felvenni. Szólott arról is, hogy szülői, egyháza és hazája iránti szeretet volt életének irányítója, ez lelkesítette minden munkájában és élete minden sikerét ennek köszönheti, ez vezette az élet útján, a küzdelmek között, a míg végre eljuthatott arra a magaslatra, a mikor egy nagy család ünnepli. Végül újból köszönetet mond a szeretetért és igéri, hogy hű szolgája lesz ezután is egyházának és annak virágzásáért, míg ereje engedi, kész szívvel, lelkesedéssel fog munkálkodni! A szép ünnepély az egyházkerületi elnökség meleghangú üdvözletének felolvasása, a XC. zsoltár 9. versének eléneklése után Haypál Benő buzgó imádságával végződött. Az ünnepelt tiszteletére társasvacsora volt este 8 órakor a Bristol-szállóban, a hol számos felköszöntő hangzott el. Itt üdvözölte Bernát István az ünnepeltet a Kálvin-Szövetség nevében s átnyújtotta a Szövetség emlékét : ruskiczai rózsaszín márvány tömbre alkalmazott Kálvin-plakettet, bronzlapra vésett emléksorokkal. (bj.) MISSZIÓÜGY. Belmissziói hét Amerikában. Amerika a nála már szokásos gyakorlati módon próbálja újabban megoldani a belmisszió-ügyét. Mult hó 17-ike vasárnapjától bezárólag 24-ike vasárnapjáig ugyanis úgynevezett belmissziói hetet rendeztek az Egyesült-Államok egész területén első kísérletül arra, hogy a népet és az egyházi köröket felrázzák közönyükből, tudatára ébresszék annak a komoly feladatnak, mely rájuk vár azokkal a destruktív irányzatokkal szemben, melyek a családot és a társadalmat mindenünnen fenyegetik. A misszió-hetet aztán tömeges meetingek fejezték be minden gyülekezetben. Érdemesnek tartjuk a belmisszió-hét programmját körvonalozó prospektusból kiemelni annak czélja következő meghatározását a kibocsátók szövegezése szerint: „czélunk minden evangéliumi felekezet minden egyes tagját felvilágosítani arról, hogy mennyire fontos az egyházak fennálló intézményei útján a modern szocziális és vallási problémákkal foglalkozni, továbbá meg akarjuk győzni arról, hogy határozott személyes felelősség terheli őket e roppant feladat elvégzésében. A belmisszióhét alatt Amerika minden községének minden templomában november 17—24-éig bezárólag a hét minden napján Amerika népének különböző erkölcsi, szocziális és vallásos szükségletei nyernek beható megvitatást minden gyülekezetnek megfelelő irodalmi programm keretében". Nem lesz talán felesleges itt röviden kiterjeszkednünk arra, hogy Amerika belmisszió-iigye mily fejlődési fázisokon ment át a legrégibb hasonló törekvésektől kezdve, a melyeknek czélja még csak az volt, hogy a keresztyén hitbuzgalmat az indiánok között is terjesszék, az evangéliumi egyházat őrállónak tolják ki a szövetséges államok határszéleire. Ma már azonban nincsenek Amerikának ily határai. Legalább geografiailag minden határ leomlott, csak erkölcsi és szocziális téren maradtak fenn határvonalak tovább is minden városban, minden faluban. Mindenütt tehát, a hol az emberek erkölcsi sülyedésben, bűnben, nyomorban élnek, a belmisszió feladata a szellemi sötétség ezen határait a keresztyén hit világosságával szétoszlatni. A belmisszioi-hét czélja az egyházakat ezekben a törekvéseikben támogatni s nekik feladatuk elérését megkönnyíteni. A központi belmisszió-tanács huszonkét belmisszió-osztály képviselőiből alakult meg, melyek között kilencz nőmisszió-osztály is van. Ezek hatszázezer falragaszt bocsátottak ki, a melyek közül valamennyi Amerika társadalmi és vallási állapotait grafikus képekben mutatja be ; nem is említve a még nagyobb számban szétosztott röpiratokat. Azonkívül Amerikának több mint 2500 lakójú 2500 városában helyi-bizottságok alakultak, melyeknek feladata mindennap meetingekről gondoskodni a templomokban a belmisszió-ügy legfontosabb kérdései megbeszélésére. Megjegyezzük, hogy ezek a városok Amerika összes lakóinak majdnem felét foglalják magukba, míg a lakosság egy tizede New-Yorkban, Chicagóban és Filadelfiában él. Azokról az állapotokról, a melyeknek szanálására az amerikai belmisszió-bizottságok törekszenek, maga a misszió tanács főtitkára, Stelzle a következőképen nyilatkozik : A belmisszió ma már nem geográfiai fogalom, hanem a problémák egész összeségének kérdése. A helyzet legkomolyabb oldalát nagyvárosaink tárják fel, a hol a nagyvárosi élet forgataga, mint valami örvény vonzza magához a társadalmi nyugtalanság elemeit. A városi élet nagy problémái elől, melyek oly rohamosan nőnek jelentőségükben, hogy még a legbölcsebb államférfiak sem bírnak megmérkőzni velük, az egyház sem húnyhat immár szemet. Az Egyesült-Államok lakosságának majdnem 50%-a

városokban él. Az 1900—1910-ig terjedő évek alatt a népesség általában 21°/o~kal gyarapodott, de a 25,000 lélekszámon felüli városok népessége egymaga 55%-kal szaporodott, míg a vidéki népesség csak alig 10%-kal. Azok a faktorok tehát, melyek a nagyvárosok fejlődését elősegítik, egyáltalán nem gyöngülnek. Sokat hallottunk — folytatja Stelzle — a bevándorlási kérdésről is s azokról a problémákról, melyeket ez maga után vonz. Ezek a bevándorlók, kik évenkint milliónyi rajokban özönlenek be, még mindig szaporodnak, tekintve, hogy Amerika valóságos delejes vonzerőt gyakorol más országok elnyomottjaira, ma már hatalmas nemzetiséget alkotnak idegen nyelvükkel avagy kezet fognak velünk, hogy egy nagy birodalomnak építsék ki szerveit vagy pedig kormányzatunk alapjait ássák alá.