Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-26 / 4. szám

pelt családja, rokonai, szerettei. A mikor dr. Kovácsy Sándor, a kit küldöttség hívott meg, az ülésben megjelent, az egyháztanácsosok felállottak és perczekig tapsolva, lelkes éljennel üdvözölték. Petri Elek budapesti ref. lelkész volt az első szónok, a ki gyönyörű üdvözlő beszédet mondott a presbitérium nevében. „A tisztelet és nagyrabecsülés érzete indított arra, hogy méltóságodat ez alkalommal körünkben való megjelenésre kérjük és itt szíves szeretettel, az öröm benső érzésével üdvözöljük, mint egyházunk főgondnokát . . . Hálával telik el szívünk a kegyelmes Isten jósága iránt, hogy megadta az alkalmat arra, hogy annak a tiszteletnek, szeretetnek és elismerésnek, melyet Méltóságod iránt szivünkben tápláltunk, most itt nyíltan kifejezést adjunk. Ebben a bizalmas, mondhatnám családi körben üdvözöljük, a melyben odaadó buzgóságának jótékony eredményeit első sorban volt alkalmunk észlelni; ebben a bizalmas körben, a melyben ha olykor a szenvedélyek tüze erősebben lángolt is, annak nem magánérdek, hanem az egyház iránti szeretet volt az oka. Örömmel üdvözöljük Méltóságodat, mert büszkeségünknek tartjuk, hogy ilyen főgondnokunk van, a ki úgyis mint egyháztanácsunk 28 éven át tagja, 10 év óta gondnoka, nagy bölcseség-gel, az Isten háza iránti buzgó szeretettel munkálkodik egyházunk szellemi és anyagi ügyeinek és anyaszentegyházunk nagy érdekeinek előbbrevitelóben ..." Majd gyönyörűen fejtegette, hogy a zsoltáríró szavait „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről", ezt nemcsak az ünnepelt veheti ajkaira, mert az Isten oly gazdagon megáldotta, hanem nekünk is sok okunk van áldani az Urat mindazon jótéteményeiért, a melyben Kovácsy Sándor buzgósága és fáradhatatlan munkássága folytán egyházunkat részesítette. Végül, miután kifejtette, hogy az elismerés és dicséret szavával méltán ünnepeljük az ünnepeltet. Isten áldását kérte nemes életére, hogy még sokáig fénylő szövétnekként világoljon egyházunk javára. Az egész hallgatóságra mély hatást gyakorló üdvözlő beszéd után újból megújult a lelkes éljenzés és ünneplés. Dr. Ilosvay Lajos az egyházközség nevében szólott. Azon kezdette, hogy a protestáns egyházak nem gazdagok azokban az eszközökben, a melyekkel nyomatékot adhatnának hálájuknak, de még szegényebbek volnának, ha tagjai közönnyel tekintenék az egyház érdekében kifejtett tevékenységet, akár azért, mert a rosszul értelmezett felvilágosodás elhomályosította ítélő tehetségüket, akár azért, mert úgy vélekednek, hogy a jó cselekedet magában rejti jutalmát is. Kétségtelen, hogy a jól végzett munkának tudata; megnyugtatja a lelkiismeretet; ámde bármennyire önzetlen legyen valaki, mégis ha érzi, hogy fáradozásának gyümölcseit nem méltányolják s nem adnak alkalmat, hogy hanyatló energiáját felfrissítse : akaratereje meggyengül s munkakedve szárnyszegett lesz. Minden őszinte tiszteletnyilvánítás erkölcsi kényszer, hogy az érdemes még érdemesebbé válni törekedjék. Mindenki, a ki egyházunk fejlődését figyelemmel kísérte, jól tudja, hogy az ünnepelt főgondnokságának ideje alatt a budapesti egyház boldogulásáért fáradozott. Arra törekedett, hogy az egyház czéljainak megvalósításához szükséges anyagi javakat biztosítsa. Buzgólkodott, kis és nagy emberek ajtaján fáradhatatlanul zörgetett, hogy a hivek ne maradjanak templom nélkül; volt gondja olyan intézmények felvirágoztatására, illetve alapítására, a melyekből tanult, okosan nevelt ifjúság kerüljön ki, a kiknek hűségére a család, egyház, haza biztosan számíthat. Volt gondja iparostanoncz otthon létesítésére ; szívének szeretetét megosztotta az árvákkal. Örömmel látjuk, hogy Kovácsy Sándor ma is erős testben, lélekben. Vallomást teszünk ragaszkodásunkról; azt hisszük, hogy ezzel erejét hatványozzuk. Végül kifejezte a szónok azon kívánságát, hogy boldog lehessen még sok éven át és boldogok legyenek, a kik szívéhez közel állanak. A tartalmas, gondolatokban gazdag üdvözlés után dr. Ravasz Árpád főgimnáziumi igazgató a ref. főgimnázium igazgatótanácsának, tanári karának, internátusának és ifjúságának üdvözletét és szeretetét tolmácsolta szép szavakban; Marton Lajos pedig a budapesti ref. theol. akadémia nevében szólott, felmutatva, hogy bár a tlieológia nem a budapesti egyházé, de annak kebelében és javára működik már 60 éve; és ha a theológiákra nézve most kötelezővé tétetett, hogy a helyi egyházzal karöltve működjenek, ez Budapesten már megtörtént. Végül arra kérte a főgondnokot, hogy nagy terveibe kapcsolja bele enek az intézetnek ügyét is, hogyha majd 80-ik születésnapját ünnepeli, ezen a téren is maradandó alkotásokra mutathasson rá ... Dr. Darányi Gyula a Baár-Madas ref. felsőbb leányiskola, dr. Kovács Lajos vallástanár pedig a vallástanárok üdvözletét tolmácsolta. A budapesti kathekezis ügye — mint mondá — azt a korszakot éli, a mikor a kathekezis ügyének fontosságát kevesek előtt kell hangsúlyozni és rámutat arra, hogy mily elválaszthatlanul össze van ez forrva az ünnepelt munkásságával; a katekheta-testület mindig hűséggel fogja megtenni kötelességét; a kötelességteljesítésben előtte példányképek állanak; azok között a főgondnok első sorban, a kinek életére és munkáira Isten gazdagáldását kérte. Mélyen meghatva köszönte meg dr. Kovácsy Sándor, a lelkes üdvözlések után a szeretetteljes ünneplést. Mint mondá, azért szeretné, hogyha 50-ik születésnapját ünnepelhetné most, mert így hosszabb ideig teljesíthetné egyháza iránt kötelességét. A munka, a melyet végezett és a melyet soknak mondanak, sohasem volt neki nehéz; már csak azért sem, mert mindig szeretettel teljesítette; mellette állottak gondnoktársai, a lelkészek, a presbitérium ; és ő örömmel láthatta a nagy haladást. A körülmények is kedvezők voltak, a melyekben nagyobb előhaladás könnyebben megvalósulhatott. A budapesti egyház szellemileg, anyagilag, intézményileg való megerősödése nagy jelentőséggel bír az egész országra. Reámutatott a nagy elődök plántáló munkájára, a melynek szerető gondozása jutott neki osztályrészül.