Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-24 / 34. szám

PROTESTÁNS GYHAZIdSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN, Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Bőszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén JenÖ, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Sub specie aeternitatis. Gedeon. — Vezérozikk: A szószék és a belmisszió. Öry Lajos. — Krónika: Baltazár püspök lemondása. Felekezeti türelmetlenség. Hasznos vakáczíó. — Tárcza: A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. IX. Dr. K. I. — Belföld: A házasságkötések egyházi vonatkozásban. II. Homola István. — Szocziális ügyek: Gyakorlati pályák ifjaknak. Gyakorlati pályák leányoknak. Kálvinista. — Külföld: Nagybritannia. P. Svédország. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Jogi esetek. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Sut) specie aeternitatis. Ti vagytok a vüág világos. " Mát. 5.u

. Titkok csodás rejtelme vesz körül bennünket mindenütt, amerre csak járunk: a földön, az égen, az egész világon. Csupa szépség, rend és harmónia, ha Isten erejét, munkáját s hatalmát látjuk mindenütt és csupa zűrzavar, ködös homály, útvesztő diszharmónia, ha a világot önmagából próbáljuk megmagyarázni. De a legnagyobb, legmélységesebb titok mégis az ember. A lélek élete, honnan jöttünk? hová megyünk? Évezredek óta kutatjuk s mig az eszünk folyton csak kérdi, a szívünk már érzi, de a hitünk tudja csak megadni rá a feleletet tökéletesen. Ennek a csodálatos erőnek Krisztus által meggyújtott tiszta fényű világánál megnyílnak előttünk a mindenség, az örökkévalóság titkai is. Lelkünk, a melynek homlokán a legfelségesebb mennyei adomány, az emberi öntudat isteni diadémja ragyog, új világot lát ott, hol a réginek határai már a földi ember számára lezáródnak s csodával borul le az Örökkévaló előtt, Akinek élete lesújtó tökéletesség, Aki mégis arra méltóztatott bennünket, hogy az ő erejét, bölcseségét, tisztaságát s szentségét ragyogtassuk vissza lelkünk ugyan homályos, de mégis mennyei tükörén. Boldogok, a kiknek lelke emberi tökéletességgel ragyogja vissza az Örökkévaló dicsőségét 1 Boldogok, a kiknek szive megérzi az Isten titkainak magyarázatát! Boldogok, a kik már itt a földön az örökkévalóság számára élhetnek s megértik az isteni világrendnek az emberiség életét szabályozó titkos parancsolatait is! Az ilyen lelkek fénye messze ragyog, mint a világító torony csillogása kinn a tengeren. Az ilyen lelkek erejében az Isten hatalma lüktet; csodálatos, szent megnyugtató, felemelő világában az isteni kinyilatkoztatás mennyeien tiszta, kékes csillagfénye ragyog. Ilyen lelket keresni: a legszentebb, legnemesebb szomjúság. Találni: megszégyenülés, megalázkodás. Megismerni: a legcsodálatosabb öröm,:

harmonikus-boldogság, hit, remény és bizonyosság a felől, hogy a „felsőbb ember" keresztyén tartalmú gondolata csakugyan megvalósítható krisztusi ideál. Oh. angyalok számára való gyönyörűség : világító torony fényének lenni a tévelygők, viharvertek, összetöröttek számára ! Oh emberek, hajótöröttek számára való gyönyörűség: vágyni, szomjúhozni, menni a fény után és megtalálni azt! Oh tökéletes, egységes, tiszta gyönyörűség: élni a földön s mégis a föld felett, élni a mulandóságban és mégis az örökkévalóság számára — örökké . . . Gedeon. A SZÓSZÉK ES A BELMISSZIÓ. Hase „Polemiká"-jában olvassuk: „Súlyos bűnként nehezedik a római egyházra, liogy az istentiszteletet, a helyett, hogy az a buzgóság természetszerű megnyilatkozása ós tápláléka lenne, úgy tünteti fel, mint Istenre nézve szolgálatot, az emberre nézve érdemet, a mely tehát csak úgy külsőleg elvégezhető és hogy az isteni ige hirdetését háttérbe szorította". Ez a megrovás — mindnyájan tudjuk — már nem időszerű. A mise ugyan ma is központja a római katholikus istentiszteletnek s a zeneművészet hatalma odasegítette, hogy sokszor a fásult lelkűt, a hitetlent is leborulni kényszeríti. Egy divatos, ultramodern író, kinek írásai nem valami építőleg hatnak a keresztyén társadalomban, nemrég megvallotta, hogy őt semmiféle templomi prédikáczió nem tudná megtéríteni, de a római Péter-templom zenés misét „földre nyomják". Ajánlja is, hogy minden prédikálást félretéve, ének- és zeneművészettel élénkített misével kényszerítsük a híveket leborulásra, megalázkodásra.