Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-26 / 4. szám

biztosit, vígasztal, de fenyeget is: én veletek vagyok minden napon! s látom a ti cselekedeteiteket. Vigyázókká tett titeket az Űr, az ő nyájainak őrizőivé, adja Isten, hogy az előtte való számadáskor mondhassátok : kiket reám bíztál, Uram, mind megvan, nincs egy híjjá sem. Legyen Isten áldása tanítóinkon, hogy nemes munkájuk által iskoláink tényleg az egyház veteményes kertjei legyenek, szelíd szeretettel neveljenek, bölcsen oktassanak s példájukkal mutassák meg, hogy minden bölcseség kezdete az Úrnak félelme. S kihez legelőször illett volna szólnom, áldást kérek Istentől Méltóságodra, egyházmegyénk őszintén tisztelt ós szeretett gondnokára. Méltóságod közöttünk levő hivatala azt mondja nekem, hogy sokaknak gondját vette fel és sokakra kell gondolnia. Tiszteletünkön s ragaszkodásunkon felül egy jutalmat bizton tudok, azt, melyet mindnyájunk Ura igér azoknak, kik egynek is felveszik gondját az ő kicsinyei körül. Szíves szavai meggyőztek arról, hogy erős támogatót találtam Méltóságodban s fogadja igéretemet, hogy oldala mellett talál minden egyházunk előbbvitelére irányult törekvésénél. Kérem Isten áldását Méltóságodra és minden szeretteire. Még egyszer hozzátok fordulok tisztelendő test.véreim az Úrban, kérlek titeket, vegyetek be szeretetetekbe. Midőn bizalmatok ide állított, ti is elköteleztétek magatokat, hogy velem együtt csupán egy czélért hevültök : Isten országa, az ő anyaszentegyháza építéséért. Tegyünk mindnyájan szent fogadást, hogy ezen kifejezés : Istenországa építése, nem elröppenő szó ajkainkon, hanem hitünk és tehetségünk minden erejével annak megvalósítására törekszünk. Midőn esperesi székemet elfoglalom, kérem a nagytiszteletű közgyűlés szeretetteljes jóindulatát. Nagy Ferencz. KRÓNIKA. A hit- és hitelügy. A Kovácsy-banketten egy érdekes felköszöntő hangzott el. Lánczy Leó, a józsefvárosi parókia gondnoka mondotta az ünnepeltre. Reámutatott arra, hogy a budapesti egyház főgondnoka, a kivel 40 éves barátság kapcsolja össze, sohasem választotta el élesen a czímben jelzett két dolgot egymástól. A hitelügyek lebonyolításában vagyis egész közgazdasági tevékenységében mindenkor, minden körülmények között a hit és a puritán erkölcs embere volt és viszont nagy fináncziális tudását bőségesen kamatoztatta egyház gazdasági ügyeinek intézése körül. Mindenki, a ki ott volt, átértette és érezte e sikerült és nagy melegséggel, mély meggyőződéssel elmondott beszédnek nagy igazságát, jelentőségét és időszerűségét. Mennyi kártól, szégyentől lenne megkímélve a mi megtépázott nemzeti presztízsünk, ha mindazokra, a kik hitelügyekben dolgoznak és úgynevezett közgazdasági tevékenységet fejtenek ki, ilyen felköszöntőket lehetne elmondani. De fájdalom, mostanában a mi hírlapjainknak nagyon változatos thémákat szolgáltatnak azok, a kik hitelünket és hitéletünket aláássák. * Késs ülő törvények. Három van, a mely bennünket nagyon közelről érdekel: a lelkészi ós tanítói fizetésrendezésről és a r. kath. autonómiáról szólók. Az elsőről tudjuk, hogy a korpótlékrendszer alapján készül. Res judicata felett hiábavaló dolog véleményt mondani. Csak akadémikus értékkel és érdekkel bír, ha rámutatunk arra a szerintünk igazságos rendre, a mely sok külföldi egyházban megvan, a mely szerint minden lelkész egy közös pénztárból egyenlő alapfizetésben részesül (a skót szabad egyház), valamint arra a másikra, a melynek értelmében egy bizonyos szolgálati idő (24 év) eltelte után a korpótlékok arányosítása útján minden lelkész eléri az egyenlő fizetést (a poroszoknál 6000 M.). Mindkét esetben jogában áll a gyülekezeteknek a tehetségükhöz mért külön honoráriumadás. De nem immorálunk és a családi pótlékról sem szólunk. A törvényjavaslat készül és lelkésztársaink még elkészülte előtt részesülnek áldásaiban. A szükséges adatok együtt vannak, kongruás és nem kongruás lelkészeink f. évi január hó 1-től (tehát nem a mult év elejétől) számítva 400, illetve 800 kor. korpótlékban részesülnek betöltött 5 és 10 szolgálati éveik szerint. Reméljük, hogy a váradaltnak csakhamar beteljesülnek. — Hát tanítóink? Lapjaik izzó türelmetlenség hangján szólnak az ügyről. A „Tanítók Lapjá"ban egy 10 gyermekes ref. tanító szól róla elkeseredett hangon. Valóban nagy érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a felekezeti tanítók az államiakkal egyenlő elbánásban részesüljenek. Hisszük, hogy a mi egyházunk vezérei is mindent elkövettek erre nézve. A kath. püspöki konferenczia is foglalkozott ezzel a dologgal.* — Foglalkozott természetesen a r. kath. autonómia kérdésével is. Majd a most szőnyegen lévő nagyjelentőségű javaslat letárgyalása után kerül sorra. Addig még sok víz lefoly a Dunán. Már egykori tanáromtól, a ki olyan éleseszű egyházjogász volt, hallottam, hogy a r. kath. autonómia nálunk — fából vaskarika De íme azt mondják, hogy már elkészült a javaslat. Vájjon ez, vagy majd ismét egy másik marad az utódra? Püspöki konferencsiák. Kettő volt a mult hét folyamán. Az egyiken az új herczegprimás elnökölt, a másikon, a legidősebb evang. püspök. Az előbbiről bő hivatalos értesítés is jelent meg, az utóbbiról kevesebbet tudunk. Nem akarunk más dolgában praktikálók lenni. Van nekünk is elég bajunk. De igazán mély megilletődéssel értesültünk az evang. testvéregyház újabb nagy nehézségeiről, a melyeket a * A törvényjavaslat e sorok nyomdába adása után be lett terjesztve, visszatérünk reá. Szerk.