Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-26 / 4. szám

hiszik, hogy nekik is ígérte az Úr, a hol ketten vagy hárman az éif nevemben összegyűlnek, közöttük vagyok. De mit érne a legideálisabb alkotmány is, ha nem lenne benne élet! Az evangéliumi életet fokozni kell, hogy legyen fő-fő kötelessége mindenkinek, kikhez szólott Urunk : legeltesd az én juhaimat. Ebben a munkálkodásban szívem szerint kívánom ott látni a lelkészkedő papság mellett mindazokat a különböző rendű és rangú híveket, kik talentumot nyertek és kaptak sáfárkodni az egyház mezején ; hogy jó és hív szolgáknak találtassanak az egyedüli igaz bírótól. Állásom foglalkozni kötelez első sorban is egyházmegyénk minden tagjával. Szeretet és igazság fog vezérelni mindenkivel szemben, hogy tisztünket híven betöltsiik és békességet és megnyugvást nyújthassanak. De főként támogató szeretetemre számíthatnak papi és tanítói özvegyeink és árváink, hogy békés lélekkel fogadhassák azt a csekélységet, melyet egyházunk ez idő szerint nyújthat jutalmul azért a sokért, melyet végeztek hűséges segítésben a számadásra ment családfő mellett-Hiszem, hogy a kegyelem Istene e téren is többre fogja vinni idővel mindnyájunk együttes törekvését. Egyházi törvényeink revíziója bőséges foglalkozást fog nyújtani annak, a ki -behatóan akarja tanulmányozni és a mai kor követelményének megfelelően óhajtja a hézagokat és hiányokat pótolni. Nem szándékozom kivonni magam ebből a munkából sem, sőt ellenkezőleg egyházmegyénk alkotó tagjaival dicséretes munkát szeretnék végezni, hogy alkotmányunk és szabályrendeleteink keretei között minél megfelelőbben helyeződhessék el minden. Lelkészeink állásainak feltétlen tiszteletét meg fogom őrizni és őriztetni még a szélesebb hullámokat verő mozgalmakban is, mert arra a helyre, hol a gyülekezetek angyalai állanak, szerintem a köznapi élet hullámainak felérni nem szabad, nem helyes, nem üdvös dolog. Gondom leend arra is, hogy gyülekezeteink önkormányzati jogai a keresztyén szabadság és okos rend korlátain belül szabadon érvényesülhessenek. Erre azért van oly nagy szüksége egyházunknak, mert erőnket, ellentállásunkat Isten kegyelmén kívül csak innen nyerhetjük. Felelős állásomban nagy körültekintéssel kell eljárnom a világi hatóságokkal és más felekezetekkel szemben. Bizonyára, a mint nincs jogom illetéktelen beavatkozással érinteni a rajtunk kívül állók jogait és érzékenységét, úgy meg tudom majd védelmezni minden kincsünket, melyeknél drágábbakat nem ismerek, melyekért őseink és apáink annyi áldozatot hoztak. Épen nem ismeretlen előttem a mai kor irányzata s ép ezért felesleges talán mondanom is, hogy mennyire szükséges a vigyázat és a védekezésre íel kell használnunk minden jogos és törvényes eszközt. Védekezésre, mondom, mert a támadás nem a mi szokásunk. Még ott is védekeznünk kell, hol közösen kellene küzdenünk, hogy határaink félreértés nélkül kijelöltessenek, érdekeink és igényeink kielégíttessenek. Nem tagadhatom, hogy jogos igényeinkből egy csekély százalékot megnyertünk már, de hol van még a nagyon szerényen megjelölt kívánalom becsületes teljesítése ?! Fájdalommal kell látnunk, hogy magyar református egyházunk majd mindig többet áldoz, mint nyer, többet, értékesebbet ad, mint kap s mind jobban szűkebbre szorul a kör, melyben nagyságunk romjain kesergünk, bár régi nagyságunk világ szerint nem volt fényes, de erkölcsi és szellemi javakban bőségesebb. Nagytiszteletü közgyűlés! Elérkezett az az idő, midőn teljes komolysággal kell mérlegelnünk annak a közmondásnak igazságát, hogy segíts magadon, az Isten is segít! Erkölcsi és anyagi erőinket gyümölcsözőbben kell elhelyeznünk, tágas tér nyílik mindkettőre. Erkölcsi erőinket a társadalomban az erős református keresztyén öntudat kifejlesztése által. Társulatok, körök, szocziális mozgalmak keresztyéni irányba terelése által fel kell vennünk a küzdelmet; iskoláinknak ismét azt a helyet kell elfoglalni a református jellemek kiképzésénél, a hol régebben álltak csekélyebb eszközökkel. Anyagi erőnk erősítésére több mód áll rendelkezésünkre, a pénznek koczkázat nélküli szolid forgatása előnyt jelent mindenhol s a becsületes törekvésen isten áldása van. A jövő önmagát megmutatja a jelen alakulatából, Istenben bízva, az ő dicsőségére irányuló munkánk szégyent és veszteséget nem hozhat ránk . . . Felajánlom tehát Istentől nyert tehetségemet becsületesen és őszintén egyházegyetemünknek előbbvitelére, ebben lelkésztársaimnak, híveinknek támogatására le nem térve arról az útról, mely ha keskeny is, göröngyös is, de a melyen Üdvözítőnk már járt s így legbiztosabb. De nem tehetem, hogy e komoly és elhatározó pillanatban áldást ne kérjek Istentől azokra, kik hivatvák az 0 szent íia egyházának őrizésére és építésére. Legyen Istenünk áldása ősz püspökünkön, kinek Üdvözítőnk oly régen feltette e kérdést: szeretsz-e engem ? s a ki nemcsak szavaival, hanem hosszú életének minden munkájával feleli folytonosan : Te tudod, Uram, hogy szeretlek; s legelteti nyáját, gazdag lelkének kincseit tárva eléjük. Tudjuk, hogy ötöt kapva, tízet fog visszaadni a mi Urunknak fiúi hódolattal fogom követni atyai intézkedéseit. Legyen áldás és kegyelem egyházkerületünk fögondnokán, ki az emberi méltóság oly magas fokán állva, követésre méltó példaként mutatja, hogy Isten országa építésénél nincs oly kicsinység, mit észre ne venne s nincs oly nagyság, mely munkát ne találna. Legyen áldása Istenünknek e közgyűlés minden tagján a jelenben és jövendőben, hogy bölcsek legyenek a kicsinyekben, nagyok a nagyokban. Legyetek ti különösen áldottak, szeretett szolgatársaim, testvéreim az Úrban, hogy világosságtok messze világítson, legyen hitetek erős az Ürban, minden akadály legyőzésére, értelmetek mélyreható a nyájak bölcs vezetésében, szeretetetek kifogyhatatlan híveitekkel szemben. Soha se feledjétek, hogy nem vagytok soha egyedül, mert Urunk bíztat és