Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-03 / 31. szám

eredetű templomának kántora az orgonahangverseny után is ott maradt az orgonánál és a gyűlést megnyitó közéneket kísérte. Másnap szóba is került az eset a gyűlésen s a jó öreg főtitkár sietett is megnyugtatni mindenkit, hogy csak tévedésből történt a dolog és nem fogjmegismétlődni. A zsinat második napja. A június 19-iki, csütörtöki első érdemleges ülésen R. R. Simpson edinburghi ügyvéd, az előkészítő-bizottság elnöke, ki a magyarországi körúton is résztvett, jelentette, hogy dr. Balogh Ferencz debreczeni theol. tanártól levél érkezett. Örömmel látnak itt — úgymond — a két év előtti út után annyi magyart. A fölhangzó taps után felolvasta Balogh Ferencz levelét, melyben, mint a ki az első zsinaton is résztvett, mélységes sajnálkozásának ad kifejezést a felett, hogy gyönge egészségi állapota miatt nem vehet részt ezen a tizediken. Ezt a levelet is élénk tetszéssel fogadta a zsinat. Az előkészítő-bizottság elnökének indítványára üdvözlő táviratot küldtek az angol királynak és az Egyesült-Államok elnökének. A londoni és az azt követő zsinatok tanácskozási szabályait most is elfogadták. Ezután dr. Matheivs terjesztette elő a Presbiteri Világszövetség számbeli erejéről szóló jelentést. Rámutatott az egyházkormányzás három módjára: az autokratikusra, melyet a pápaság és mérsékeltebb formában a püspöki egyházak képviselnek; a presbiterire, melyet Kálvin alkotott meg az új-testamentumi gyülekezetek mintájára s a mely azt jelenti, hogy az egyházat maga az egyház kormányozza magáért az egyházért; végül az individuális, a minőt a kongregaczionalista és a baptista gyülekezetek fogadtak el. A három közt oly lényegbeli különbség van, hogy egyesülésükre reményünk sem lehet. A presbiteri világ erejét nagyban emelték az utóbbi évtizedekben a pogány világ fiai körében alakult presbiteri egyházaknak, így a japáni, kínai, mandzsúriai egyházaknak a csatlakozása. Mindezeket számbavéve, a Presbiteri Világszövetség testvéri kötelékébe ma mintegy százmillió lélek tartozik. Előadások a hitbeli tekintély kérdéséről. A megvitatásra kerülő első főtárgyat a hitbeli tekintély kérdése képezte. Három előadó világította meg a kérdést három oldalról. Az első, dr. Scrimger, a montreali theológia princzipálisa, Jézus Krisztus tekintélyéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy Krisztus nagyobb tekintély ránk nézve, mint akár Confucius, akár Buddha, akár Mohammed követőikre nézve. Semmiféle egyházi vagy világi tisztet nem viselt, mégis azt olvassuk róla, hogy nagy tekintéllyel beszélt. Tekintélyének elismerése tanítványaitól szent örökségképen szállt későbbi követőire. A második előadó, dr. A. Stewart, a st.-andrewsi egyetem princzipálisa volt, ki a szentiratok tekintélyét fejtegette. A szentiratok tekintélye és az ész teremti meg a hit számára az atmoszférát. A Szentírás és az ész együttvéve életet ad — úgymond —, mint az oxigén és a nitrogén, de a mint akár az oxigén, akár a nitrogén külön-külön megölik a lelket, úgy a Szentírás is meg az ész is egymagukban csak ilyen romboló hatással vannak a lélekre. A harmadik, dr. C. M. Steffens; a dubuquei theologia tanára, a keresztyén tapasztalat tekintélyét bonczolgatta. Szerinte a keresztyén tapasztalat az isteni kinyilatkoztatás bizonysága s a hit erős alapja: valósággal hitadó. Az élő Krisztust a keresztyén tapasztalat igazolja. A megindult vita előtt elhatározták, hogy a hozzászólások mindenkor csak öt perczig tarthatnak. A hozzászólások sorát a kiváló aberdeeni theol. tanár, dr. J. Stalker nyitotta meg. Véleménye szerint a tekintély kérdése a keresztyén egyház legalapvetőbb kérdése. Még az egyház tekintélyét is ide kell kapcsolnunk negyedik gyanánt, bár a római egyház elsőnek teszi meg. Négy összefutó ág ez. Talán a legfontosabbnak tartja ezek közt a személves tapasztalat tekintélyét. Nem azért hiszünk, mert „mondják", hanem azért, mert önmagunk is tapasztaljuk saját életünkben annak igazságát. Dr. K. I. BELFÖLD. A komáromi gyűlés. „Musis Positum Sumpti. Eccl. Ref. Comaromi. MDCCXCVI." Ez a felirat olvasható azon a régi kollégiumi épületen, a hol a komáromi ref. egyházmegye gyűléseit tartani szokta. Nagy idők tanuja ez az épület, a mely szemben a templommal mélyen ül bent az udvarban. Igazi kálvinista kollégium jellege van. Tömör, fehérre meszelt falak, bolthajtások, falépcső. Ebben tanult Jókai, a miről ő oly sok helyen megemlékezik. Fájdalom, az épület nem kollégium többé. Részben még egyházi célokra szolgál, mert az emeleten van a tanácsterem és a lelkészlakás. Az idők jele, hogy a földszintet Takarékpénztár és a Gazdák biztosító szövetkezetének főügynöksége foglalja el. Itt volt július hó 23-án is az egyházmegye közgyűlése, a mely nem vonakodott egy nevezetes újítástól, hogy a közgyűlés keretében tartassék meg előadásom a Kálvin-Szövetségről, tehát speciális társadalmi kérdésről. így tett már az alsózempléni egyházmegye is, a mikor a Magyar Gazdaszövetséget hívta meg őszi közgyűlésére előadások tartása végett. Ez czélszerű és például szolgáló reform, mert a lelkészértekezleteken túlnyomó részben lelkészek vesznek részt, a közgyűlésre pedig a világiak, a tanítók és az egyházközségi gondnokok is (jórészt gazdálkodók) feltétlenül eljönnek. így történt, hogy mintegy 200 tagú s 10 vármegyét képviselő egyházvezetők hatalmas és érdeklődő gyűlése előtt volt alkalmam beszélni a Kálvin-Szövetségről. A komáromi egyházmegye u. i. kiterjed Árva-, Pozsony-, Trencsén-, Nyitra-, Liptó-, Turócz vármegyékre, Bars-, Esztergom-, Komárom-