Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-03 / 31. szám

minden kimozdulását a hűség megszegésének lehetne nyilvánítani, meg aztán a testi jelenlét még nem jelent lelkigondozást és pásztori hűséget. A lelkipásztoroknak tapasztalataik és tanulmányaik fölfrissítése és bővítése czéljából külföldi tanulmányútra küldését napirendre vette az Orsz. Ref. Lelkészegyesület és a külföldi évet nem tartotta és nem tartja hűtlenségnek, sőt a hűbb lelkipásztorság segítőeszközének. A lelkipásztorok sza­badságidejét és nyaralását szintén hasonló szempont alá kell állítanunk. A fáradt ember csendes pihenése, föl­frissülése és erőgyűjtése nemcsak természeti követelés, hanem erkölcsi, sőt valláserkölcsi kötelesség. Ebből ki­folyólag mi egyenesen szükségesnek tartjuk, hogy az esetleges zavarok megelőzése és elkerülése végett, a legközelebbi eggházi törvényhozás állapítsa meg a lelki­pásztorok szabadságidejét. Ezzel lehetővé teszi a lelki­pásztorok nyaralását is általában. A kérdés gyakorlati megoldásának sokféle nehéz­sége van. A legfeltűnőbb a helyettesítés kérdése. Segéd­lelkész-tartó gyülekezetekben vagy lelkipásztoroknál ez könnyen megoldható, jóval nehezebb azonban a kicsiny falusi gyülekezetekben. De ezekben sem lehetetlen. A környékbeli kartársakkal való közös megállapodás, a felváltva való nyaralás és kölcsönös helyettesítés meg­adja a megoldás módját. Ezenkívül van a helyettesítés­nek más módja is. A külföldön is bevált ez a mód, a csere módszere. A hegyvidéki lelkész alföldi tájra, a síkföldi erdős vidékre, a belső szárazföldön lakó a ten­gerpartra, a tengerparti pap pedig belföldi hegyi faluba megy nyaralni. Nálunk is oly nagy sokféleség és válasz­tás van a vidékekben, hogy gazdag cseremódszert le­hetne meghonosítani ezen a téren. Az országos lelkészi gyűlések folytán létrejövő széleskörű ismeretség csak előmozdítja a csererendszer megvalósulását. A mi nehéz­ség még van ezen a téren, sok jóakarattal és föltétlen becsületességgel, keresztyén jellemmel mind eltüntethető. Az idő megválasztása a helyi és az alkalmilag adott körülményektől függ. Az evangélikus testvéreknél nyáron vannak az egyházmegyei gyűlések, ők előbb vagy utóbb mehetnének szabadságra, nálunk, reformátusoknál a nyár szabad, mert csak tavaszon és őszön vannak gyűléseink. A gazdálkodás folytán előálló nyári lekötöttség nem teszi lehetetlenné a nyaralást, csak gondos idő- és alkalom­választást követel. A testi állapot, az orvosi tanács, a lelki hajlandóság és az életesemények mint meghatározó tényezők, nemcsak nehezítik, hanem könnyítik is a sza­badságidőnek czólszerű megválasztását. E pár sor csak meg akarja indítani a kérdésről való eszmecserét és a megvalósítás felé való menetelést. Hangsúlyozzuk újból, hogy a nyaralásnak nagy jelentő­sége és értéke van. A ki jól nyaral, az jól is telel. Aki jól pihen, az jól is dolgozik. Jól dolgozó munkásokra pedig rengeteg szüksége van a nagy feladatok megoldása előtt álló magyar protestántizmusnak ! Grado, július 22. KRÓNIKA. Püspök, mint képviselőjelölt. A képviselőháznak a közelmúlt években volt egy tagja, a ki egyszersmind csanádi püspök is volt. Most arra van kilátás, hogy legnagyobb egyházkerületünk püspöke fog beülni abba a dús aranyozástól csillogó terembe, a mely az utóbbi években annyi szomorú és ádáz jelenetnek volt színhelye. Úgy tudjuk, ez lesz az első eset — ha a választás az ő javára dől el , hogy* a magyar képviselőházban ref. püspök foglal helyet. Meg vagyunk győződve arról, hogy dr. Baltazár Dezső, mint eddig mindenütt, úgy ott is protestáns -egyházaink érdekeinek, igazainak hatalmas és eredményes szószólója lesz. De mégis nem hallgathatjuk el véleményünket erre a dologra nézve. Először is, mint annyian, úgy mi sem szeretjük látni, hogy egyházunk ilyen kiváló és fontos hivatalt betöltő tisztviselőjének neve a mostani áldatlan viszonyok között nemcsak abban a kerületben, a mely­ben fellépett, hanem országszerte is a pártszenvedélyek és csúfságos küzdelmek limbusába kevertetik. Baltazár püspök azt mondja, hogy fellépésével áldozatot hoz. Ez igaz. De ilyen áldozatra sem neki, sem egyházunknak, véleményünk szerint, nincs szüksége. Nem tudjuk elhinni, hogy egy református püspöknek a képviselőség nagyobb tekintélyt, jogosultságot, súlyt és erőt kölcsönözne az egyházépítés és védelem nagy és felelősségteljes mun­kájában. Török Pál is volt egyszer képviselőjelölt. De nem ezért foglal helyet a mi nagy püspökeink sorában-Pedig nehéz viszonyok és megpróbáltatások között nem csekély politikai szolgálatot is teljesített egyháza javára. A szabad hit modern útverői. A szabad keresztyénség és a vallási haladás barátai július 16—20. napjain tartották hatodik világyülésüket Párisban. Az alig másfél évtizedes világszövetség kon­gresszusok keretében fejti ki munkásságát. Legutóbbi gyűlését Berlinben tartotta 1910 augusztusában. Akkor mi is részletesebben megemlékeztünk a mozgalom múlt­járól, a gyűlés gazdag tartalmáról, kivonatosan közöltük Harnack nagyfontosságú előadását és kifejtettük ennek a szövetkezésnek általános és reánk való jelentőségét is. (1910. 32—35., aug. 7., 21.*és 28-iki számok.) A lon­doni (1901), amszterdami (1903), genfi (1905), bosztoni (1907) és berlini (1910) gyűlések után most Franczia­örszág büszke fővárosában tartotta kongresszusát a val­lásos haladás szellemtábora. Erről is megemlékeztek napilapjaink, habár sokkal futólagosabban, mint a német földön tartott gyűlésről. Csupán a Pesti Hirlap és a Budapesti Hirlap közöltek részletesebb ismertetést. Az első júl. 22. és 31-iki számában Boros György dr. kolozsvári unitárius theol. tanárnak, az egész mozgalom előkelő, állandó munkásának „A párisi vallásügyi kongresszus" cz. czikkeit közli, a B. H. pedig „A vallás szabad gya­korlata. — Nemzetközi kongresszus" czímen közli saját

Next

/
Oldalképek
Tartalom