Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-26 / 4. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZOVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész ávre: 18 kor., félévre: 0 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az igaz vigasztalás, {bj:) — Vezérczikk: A Presbiteri Szövetség aberdeeni világgyűlése. Dr. K. I. — Esperesi székfoglaló. Nagy Ferencz. — Krónika: A hit- és hitelügy. Készülő törvényjavaslatok. Püspöki konferencziák. — Tárcza: Bod Péter és munkái. XIV. Dr. Pruzsinszhj Pál.— Belföld: Dr. Kovácsy Sándor jubileuma, (bj.) — Misszióügy: Missziói hét Amerikában. V. S. — Külföld: Franeziaország. Dr. T. I. — Irodalom.— Egyhá2. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az igaz vigasztalás. „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene! A ki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, a melylyel Isten vígasztal minket." n. Kor. 1.3-4. Szenvedések, megpróbáltatások idején, szomorú napokban, a mikor nagy csapás súlya alatt roskadozunk, különösen is jól esik, ha vigasztaló, szeretetteljes szavakkal felkeresnek bennünket a hozzánk közel állók: rokonok, barátok vagy ismerősök. Pedig hányszor kell azt tapasztalnunk, liogy bizony csak léleknólküli udvariasság az; valami olyan kónyszerűségféle, melyet a társadalom előír, a melynek engedelmeskedni kell, de a melyből hiányzik a vigasztalás és épen azért nincs is értéke. És mégis szinte vágyódunk utána, mert úgy érezzük, hogy a legnagyobb szenvedés is vészit erejéből, a mint másokkal megoszthatjuk vagy másoknak elmondhatjuk; a mikor nem egyedül vagyunk már, liogy azt elhordozzuk. A nemzelek életében is gyakran előfordulnak megrázó szerencsétlenségek; akárhányszor olvashatunk virágzó városok pusztulásáról; nagy katasztrófákról, a hol ezer és ezer ember veszítette el életét. Ilyenkor mindenfelől megnyilatkozik a részvét; a művelt nemzetek sietve hozzák vígasztalásukat, részvétüket, adományaikat. Talán különböző formában nyilatkozik meg az, de mindegyik vigasztalást akar adni. A mai társadalmi osztályok élete nyughatatlansággal teljes; a mindennapi kenyérért való szörnyű harczban, az egymással szemben álló társadalmi osztályok küzdelmeiben, másfelől a hitetlen világnézlet pusztításai nyomán és végül a szórakozás ós élvezet hajszolásában elveszítették ezren és tízezren lelkük békességét, nyugalmukat. Irtózatos csalódás érte őket, mert a mit kerestek, nem tudták megtalálni. így lép az ember a keserű lemondás és elégedetlenség útjára, a melyen haladva mindig fájdalmasabban tapasztalja, liogy saját erején nem képes megszabadulni a nyomorúságból; megtépdesett szárnyakkal vergődik a föld porában és azt képzeli, különösen a tömegember, liogy egyedül a több jog kiküzdésével éri el nagy czéljait; liogy minden vigaszalás ebből árad majd a világra. Közben azonban a helyzet mindig félelmesebb lesz ; ha nem is ezekkel a szavakkal, de lényegében mégis ezt halljuk ki a zűrzavaros kiáltozásokból: „nincs vigasztalás". Már pedig sem társadalom, sem nemzet nem lehet hatalmas, a melyben örökösen csak szomorú ének hangzik. .Nagyszerű hivatás, a mely minden nehézségei között is telve van szépséggel, hogy e nyugtalan időkben, nyugtalan lelkű, vigasztalást kereső emberek előtt megragyogtassuk, igazán nagy erővel odatárjuk az evangéliumot és abban Isten nagy vigasztalását. Hiszen még az emberi vigasztalást is várjuk, sokszor az is hoz egy parányi enyhületet, milyen felséges lehet hát az, a mikor az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja közelit hozzánk azzal a vigasztalással, a mely már nem egyik vagy másik szenvedésre hoz balzsamot, hanem minden nyomorúságra. Maga az a bizonyosság, hogy az Isten -a mi szerető Atyánk, életünk minden változataiban soha meg nem szűnő öröm forrását képezi számunkra. A mikor ez a nagy tény a maga nag}T

szerűségében kibontakozik előttünk, akkor érthetjük meg igazi rendeltetésünket, t. i.: Istenhez jutni, Istennél maradni, Istennel élni a Jézus Krisztus által. Isten az Atyánk! A ki a Megváltóban elkülclötte a világnak és abban minden fájdalmas szívűnek a vigasztalást, hogy legyen a bűneit