Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-27 / 30. szám

isteni kegyelem áradata magával ragad minket is. A 121. zsoltár eléneklésével és áldással ért véget a megnyitó istentisztelet. A zsinat megalakulása. Majd a zsinat megalakulása került sorra, a napirend szerint. Mi, magyarok azt vártuk, hogy a Szövetség elnöke rövid;

lelkes beszédben megalakultnak nyilvánítja a zsinatot. Angolnyelvű testvéreink azonban egy sokkal szebb módját ismerik a nagygyűlések megalakításának : a lelkeket eggyéforrasztó és Istenhez emelő imát. Dr. D. J. Burrell new-yorki lelkész, a princetoni theologia volt tauára, a Presbiteri Világszövetségnek a lefolyt négy esztendőre választott elnöke gyönyörű imát mondott. Különösen azok a szavai ragadták magukkal a lelkünket, a melyekkel a Szentlélek kitöltetését kérte reánk, hogy az forrasszon mindnyájunkat eggyé. A 23. zsoltár eléneklése után az elnöki beszéd következett. Üdvözölt mindnyájunkat, kik nemcsak egymásnak, de Krisztusnak is testvérei vagyunk. A világon 5—600 millió keresztyén él, kik különbözőképen imádják a közös Mennyei Atyát. A különbözőségek nem aggasztják. Olyanok a különböző felekezetek, mint egy erdős hegyoldalnak különböző fái, a melyek különféleségiik mellett mégis hasonlók és egységes színt adnak az egész tájnak. A lélek egysége és békessége jobb és sokkal töb -bet ér, mint a külső eszközökkel kierőszakolt egység, a milyenre a római egyház törekszik. Harminczöt éve jött először össze a zsinat Edinburghban. Azóta a világ képe egészen megváltozott. A hiba nem kívülünk, hanem bennünk, leginkább lelkipásztorainkban van. Theologiai tanáraink egy részének is nagy szerepe van ebben. A theologíákon sokan elvesztették hivatásuk tiszta tudatát. Mi a hivatásunk ? Az elveszett juhok megkeresése és az Atyához való visszavitele. Jézus is ezt hangsúlyozta: „A mint az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket. Menjetek, menjetek az elveszettekhez". Ettől a hivatástól nagyon messze esett sok egyház. Ez a zsinat ha nem is fog talán nagy dolgokat végezni, hangja mégis bizonyára elhallatszik messzire. Annyit bizonyára tesz, hogy hangoztatja, ismételi erőteljes hangon Krisztus szavát: „Menjetek, menjetek!" Vajha e szózat hallatára azok az egyházak is ébredezni kezdenének, a melyek még alszanak vagy aludni látszanak! Vajha felébrednének és hívogatnák, visszavinnék az Atyához az eltévelyedetteket, az elveszetteket ! Dr. Mathews, a főtitkár jelenti, hogy a Világszövetség kötelékébe tartozó egyházak csaknem kivétel nélkül elküldötték képviselőiket. A némileg megváltozott névsort újból kinyomatják. Ezután megválasztották a 40 tagú előkészítő-bizottságot, mely nap-nap után gondosan előkészítette a zsinat elé kerülő tárgyakat, javaslatokat; 20 tagja amerikai, 20 tagja pedig európai oldalról került ki. Imával és áldással ért véget a megalakuló gyűlés. Fogadtatások. A Szt. Machar-katedrálisból gyalogszerrel a közeli King's Collegeba, a romantikus szépségű, templomszerű régi egyetemi épületbe vonultak a zsinat tagjai. Szinte áhítattal lépi át az ember a töbszázados, megfeketedett kövekből épült falakat, a melyekből kiemelkedik a szintén nyitott koronához hasonló tornyú, szép régi templom. A kapunál várta a vendégeket dr. G. Adam Smith princzipális, viczekanczellári öltözetében, Davidson és Cowan tanárokkal együtt, kik szintén tanári köpenyben és színes doktori jelvényekkel voltak. Mindannyian bemutatkoztunk nékik. Mi, magyarok együtt mentünk, Nagy örömüket fejezték ki a barátságos kézfogás közben, hogy ily sok magyar jött Aberdeenbe. A belső épületben több tanár várt reánk. A templom és a hatalmas könyvtár megtekintésére ment a jelenlévők egy része, míg a másik részének két nagy teremben teát, süteményeket és frissítőket szolgáltak fel. Azután a másik rész került sorra. A régi egyetem kedves falai közül hazatérve, a másik fogadtatásra készülődtünk, melyet a város adott a zsinat tagjainak tiszteletére a szépművészeti múzeumban. Ez sokkal nagyobbszabású és sokkal fényesebb volt, mint a délutáni. Megjelent rajta a város egész előkelősége. Az érkező vendégsereget a hatalmas épület nagy szoborcsarnokában a skarlátvörös, bársonyköpenyeges polgármester, lord Provost Maitland fogadta felesegével és a városi tanács három tagjával, kik hasonlóképen skarlátvörös hivatalos öltözetükben jelentek meg. A nők sokasága szebbnél szebb estélyi öltözetekben volt. Az egyházi férfiak közül a moderátorok és volt moderátorok a többi lelkészekétől elütő díszesebb öltözetben. A szép csarnok egyik oldalán a zenekar emelvénye volt. Innen üdvözölte meleg szavakkal a polgármester a zsinat tagjait és a tiszteletükre megjelenteket. Az üdvözlő szavakra a Világszövetség elnöke válaszolt. A beszédek elhangzása után megindult a színes, eleven áradat. A sokaság egy része a gyönyörű festményeket nézegette az emeleti termekben. Már 9 után járt az idő s ott fönn északon még mindig olyan világos volt, hogy napvilágnál gyönyörködhettünk a szebbnél szebb festményekben. így kárpótolja a természet a skótokat a homályos, szinte éjszakaszerü téli nappalokért. A termekben a lenn játszó zenekar ós a magán- meg duett-, kvartett énekszámok hangjainak kellemes hullámai zsongtak. Egy hatalmas képtermet buffet-vé alakítottak át, hol kedves úrnők szeretetreméltóan kínálgattak minket enni-innivalókkal. Tizenegy felé egyszerre elhalt a zsongás-bongás. A zenekar rázendített a nemzeti himnuszra. Áhítattal énekelte mindenki. Ez jelezte a fogadtatás végét. Azután eloszlott a fényes társaság. Az első nap kedves emlékeivel lelkünkben tértünk mi is haza otthonunkba. Dr. K. I.