Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-27 / 30. szám

MISSZIÓÜGY. Belmissziói értekezlet Péczelen. A pesti ref. egyházmegyében a belmisszió ügye szép reményekre jogositó fordulóponthoz jutott. A folyó év tavaszán tartott egyházmegyei közgyűlés belmissziói bizott­ság alakítását mondta ki, feladatává tevén e bizottság­nak : az egyházmegyében folyó minden evangéliumi mun­kát figyelemmel kísérni, azokról jelentést tenni, a hozzá­fordulóknak tanácscsal szolgálni s a belmissziói munka előbb vitelére, fejlesztésére terveket, javaslatokat készí­teni. Egy négytagú bizottság előkészítő munkája után július 8-án volt az első összejövetel Péczelen, a hol a belmissziói bizottság, mint ilyen megalakult. A kelle­metlen időjárás miatt néhányan elmaradtak. Jelen voltak az összehívó Forgács Gyula péczeli lelkészen kivül, Bárdy Pál gödöllői, Szabó Balázs alsónémedi-i és Ory Lajos dunabogdányi lelkészek. A megindult tanácskozás során igen életrevaló eszmék vetődtek fel, a melyeknek megvalósítását a magyar kálvinista egyház vitális érdeke kívánja. A ve­szély mindenütt nagy, de talán a legnagyobb mégis a legszélsőbb és legtúlzóbb irányok hatása alatt álló pest­vidéki gyülekezetekben. Az elnöklő Bárdy Pál is erre a veszélyre mutatott reá, de egyszersmind hosszú évek dús tapasztalatai alapján örömmel tett bizonyságot arról, hogy az odaadó lelkipásztori munka még a leglieterogé­nebb gyülekezetben is tud hithű, istenes, buzgó egyház­tagokat nevelni, a kik aztán, mint kovásza az egész­nek, jótékonyan hatnak az egyház lelki életére. Egy­szersmind annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy tartós eredményeket az iskolából kikér Hitekkel, a kon firmáitokkal való foglalkozás nyújthat. így lehet meg­vetni egy-egy életképes ifjúsági egyesület alapját is. Forgács Gyula felhívta a figyelmet arra, hogy a bel­missziói munkában a pesti egyházmegye lelkészei egye­nesen vezérszerepre vannak hivatva, szinte predeszti­nálja őket erre az a körülmény is, hogy annak a fő­iskolának voltak növendékei, honnét a belmisszió 1882-ben kindult. Javasolta, hogy az egész egyházmegyét behálózó missziói mozgalom indíttassék oly módon, hogy e bizott­ság — magát kiegészítve, a tagok számát hétre emelve — az egyházmegye lelki életét kísérje figyelemmel. E végből az egyházmegye osztassék fel hét missziói kerületre s az egy-egy ilyen kerületbe csoportosított egyházakat a helyi lelkész előzetes beleegyezésével alkalmas idő­ben, talán adventben, de legalább egyszer egy esztendő­ben keresse fel a bizottság odaküldött tagja. Tartson istentiszteletet, minden ostorpattogatás nélkül beszéljen a szerető Istenről, a kinek atyai szíve a magyar ref. Sionért vérzik. Beszéljen az ősök hitéről, arról a heroikus szenvedésekben megaczélosodott hitről, a krisztusi sze­retetről, melyek nélkül az egyház nem lehet az, a mi­nek lennie kell: „az Úrnak teste". Tudakozódjék a gyülekezetekben folyó lelki munkák felől, esetleg ő hívja fel a figyelmet a gyülekezet szükségletéhez mért üdvös akczióra, hangsúlyozván mindig, minden alkalom­mal, hogy a gyülekezet lelkipásztorát nem helyettesíteni, de mint a Krisztusban testvért, mint szolgatársat támo­gatni jött. Különös figyelemmel legyen az ifjúság lelki életére, annak gondozására. Általában minden lelkész legalább egyszer egy hónapban szóljon a szószékről egye­t A lupényi ref. templom Hunyadmegyében. Július hó 6-án avatta fel dr. Kenessey Béla erdélyi püspök. A ro­mán határhoz egy kilométernyire fekvő helységben maroknyi ma­gyarság építette ezt az új végvárat oly helyen, a hol azelőtt nem volt templomunk. Komád György ref. lelkész buzgó és lelkes missziói munkájának egyik tanújele ez a szép templom, (Lapunk mult számában hosszabb czikket közöltünk erről s most a tómplom képét mutatjuk be olvasóinknak.) nest az ifjúsághoz is. Azonkívüi nagyban elősegítené a belmissziói munkát egy ilyen irányú lap, mely adna terveket, beszámolna az eredményekről, szolgálna felvilá­gosítással, tanáccsal ott, a hol erre szükség mutatkozik. Ory Lajos bibliaolvasó-kalauzok kiadását tartaná szüksé­gesnek, mert tapasztalásból tudja, hogy a magyar ref. nép a milyen sokat beszél a bibliáról, olyan kevéssé olvassa azt s még kevésbbé él annak tanítása szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom