Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-06 / 27. szám

szobra s a két görög oszlopos szépművészeti múzeum. A völgy ágyában fut végig a sok sínpárú vasút. Maga az állomás a tenger felé néző végén van a mélyedésben. E mellett emelkedik a gyönyörű új vasuti szálló, hova minket is vittek. Ha más tekintetben talán nem is, zseb dolgában föltétlenül örököltük elődeink puritánizmusát, így némi nyugtalansággal szemléltük a vörös meg fekete libériás portások és mások körülöttünk sürgölődő hadát. De nem igen sok időnk volt az elmélkedésre. Még templomba is el akartunk jutni. Alighogy lerakták kocsijainkról csomagjainkat, fölkerekedtünk. A St. Giles templomban. Knox Jánosnak, a nagy skót reformátornak a templomába mentünk a hegytetőre, a Mountra. Középkorból maradt nagy gótikus templom, nyomott, nyitott koronaszerű toronnyal a középső hajó közepén. Az istentisztelet csak Va 12-kor kezdődött, így még jókor érkeztünk. De nem mehettünk be mindjárt. Ugyanis a helyeket öt perczczel az istentisztelet megkezdése előttig tulajdonosaik számára tartják fönn, kik azokat félévenként vagy évenként bérelik. A hellyel nem bírók az egyik bejárónál gyülekeznek s az említett idő elteltével bebocsátják őket az üresen maradt helyekre. A skót államegyház legelőkelőbb templomába lépünk a déli bejárón át. A festett ablakokon át misztikus félhomály szüremkedik csak a feketedő magas kőoszlopok közé és a nyomottabb kőboltozatok alá. A gömbölyű oszlopokon tépett liadizászlók. Vörös palástos egyházfik mondják, merre menjünk. A hatalmas templom már csaknem egészen megtelt. Nagyon jó helyre jutottunk: közel az egyik középső oszlop mellé állított szószékhez. Hátunk mögött az óriási orgona, előtte emelkedett hely az énekkar számára készített padokkal. Már jönnek is az énekkar tagjai. Elől a nők fekete köpenyben, lapos, négyszögletes tetejű kalappal, utánuk a férfiak. Az egész közönség, mely néma áhítatban iilt eddig, föláll. A menet végén ott jön a templom lelkésze, két segédlelkészével. Annak tiszteletére állunk föl. Az istentisztelet bensőségteljes áhítata az angolul nem értő lelkét is megragadja. Gyönyörű szép a kitűnően képzett kartól vezetett éneklés. Különösen az a körülmény ragadta meg mindnyájunk figyelmét, hogy a gyülekezet aktiv részvétele az istentiszteletben egy egyházban sem jut talán olyan nagy mértékben kifejezésre, mint a skót államegyházban. A gyülekezet éneklő modorban együtt olvas el egy zsoltárt, együtt mondja el a Miatyánkot, együtt mondja el minden vasárnap a Hiszekegyet, mint Kálvin egyházában tették, a lelkész imájára az egész gyülekezet mondja mindig énekelve az „Amen"-t. Az adakozás módja is megható. Az istentisztelet vége felé a gyülekezet úri tagjai közül választott dékánok viszik a padok végéhez a kézi perselyeket s a hivek beledobva adományaikat, kézről-kézre adják. Mikor befejeződik a gyűjtés, a dékánok párosával sorakozva, odaviszik az Úrasztalára. Az adakozás akkor a külmisszióra történt. Arról szólt a lelkésznek, dr. Wallace Williamsonnak Ján. 17:25. alapján tartott prédikácziója is. Látogatások. Ebéd után néhány látogatást tettünk. Mindenekelőtt egyházunk kiváló genfi barátját, Claparéde Sándort kerestük, ki mint kiküldött a K. I. E. világgyűlésére, szintén Edinburghban tartózkodott. Nem leltük szállásán. Mint utólag megtudtuk, néhány genfi ismerősével épen a kikötőbe ment — a mi hajónkat várni. Fölkerestük régi házigazdáinkat, a kedves Urquhart-családot is a Marchmont Roadon, majd az egész magyar társaság fölkerekedett és elment régi budapesti ismerősünkhöz, az ősz dr. Moody András lelkészhez, ki nővérével együtt az egyik villanegyedben lakik. Igazi meghatottsággal és bensőséges szeretettel fogadta a magyar csoport tisztelgését abban a házban, hol annyi kép, annyi emléktárgy beszél a Magyarországon oly hasznos munkában töltött évtizedekről. Velük együtt mentünk a K. I. E. világkonferencziájának zárógyűlésére, A K. I. E. konferenciájának befejezése. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületeknek június 11-én megkezdett világkonferencziáját lélekemelő ünnepséggel fejezték be június 15-én, vasárnap este. A Skót Egyesült Szabad Egyház hatalmas gyűlésterme egészen megtelt a küldöttekkel és az érdeklődő közönséggel. Kedves előzékenységgel és országos titkárunk buzgólkodására nekünk, magyar vendégeknek két padot tartottak föl mindjárt az emelvény mellett. A másik kedves meglepetés volt ránk nézve, hogy több magyar és külföldi ismerősünkkel találkoztunk. Ott volt György Endre is feleségével, kik London felől érkeztek, azonkívül a világkonferenczia magyar küldöttei: Földváry Elemér, Szilassy Béla, Megyercsy Béla. A genfiek közül ott volt Claparéde Sándor, Phildius főtitkár, több lelkész ismerősünk. Nagy örömmel hallottuk, hogy kiváló genfi pátrónusunkat választották meg a világbizottság titkárává. Maga az ünnepség valóban feledhetetlen benyomást gyakorolt mindnyájunkra. Elragadó szépek voltak azok az énekszámok, a melyeket az edinburghi K. I. E. énekegyesülete és zenekara adott elő az ünnepély elején és végén. Nagyon szép volt a búcsúdal, az induló és doxologia is, a melyeket a 32 különböző országból egybegyűltek három nyelven: angolul, francziául és németül énekeltek együttesen. W. M. Oatts-imk, a skót ifjúsági egyesületek nemzeti bizottsága elnökének búcsúbeszédén kívül a világbizottság új elnöke: dr. P. de Gout mondott rövid beköszönő beszédet három nyelven. Megkapóak voltak az egyes nemzetek küldötteinek búcsúszavai is, különösen a középamerikai néger köztársaság: Haiti küldöttének, B. Banache titkárnak a beszéde. Végül dr. W. P. Paterson edinburghi theol. tanár tartott hosszabb záróbeszédet.