Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-06 / 27. szám

A város megtekintése. Másnap, június 16-án délelőtt a Skót Egyesült Szabad Egyház híres theologiáját, a New College-ot néztük meg, hol annyi magyar theologus tanult félszázad óta, majd a történelmi nevezetességű várat, a Castle-t, a gazdag múzeumot, az egyetemet, a nagy játszóteret, a Maedows-t, délután pedig a Holyrood Palace-t, a skót királyi palotát, a szegény városrészt, majd a város mellett lévő szép dombokat: a Blackford-Hill-t és az előtte elterülő gyönyörű villanegyedet. „ Június 17-én kora reggel mondottunk búcsút a mindannyiunk lelkében a legkedvesebb nyomokat hagyó skót fővárosnak és indultunk útunk voltaképeni czélja, a gránit város: Aberdeen felé. Aberdeen, 1913, június 21. Dr. K. I. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Csángó ifjak egyesülete. Barabás Endre dévai tanítóképző-inlézeti igazgató, hitrokonunk és Dénes Károly tanfelügyelő alakította meg ez egyesületet 1911-ben azon czélból, hogy a dévai határban letelepített bukovinai csángók közül az analfabétákat tanítsák, a czéllövésben kiképezzék és általában a gazdasági ismereteket fejlesszék. A tanítóképző-intézeti növendékek segítségével nemcsak az írás-olvasás terén haladtak azóta a betelepült csángó székelyek, de igen szép műkedvelő előadásokat is rendeznek s a regi szokásokat és székely tánezokat felelevenítve, műsoros mulatságaik hasznos és élvezetes összejövetelekké váltak. A mulatságaik pedig, és ezt érdemes különösen feljegyezni, alkohol nélkül s így veszekedés és verekedés nélkül folynak le, nem mérgezvén meg testüket, lelküket a pálinka. A mádéfalvi szomorú évfordulón (január 7.) annak az emlékére, hogy Bukov, a székelyek hóhéra ezreket mészároltatott le, gyászünnepet szoktak tartani. A czéllövészet gyakorlását az ottani honvédzászlóaljtól nyert szakoktató vezeti. A gazdák Gazdakört alakítottak s szövetkezetük is van, a mióta aztán a nép minden vonalon erősödik. Öröm nézni a sok egyforma, jól karban tartott csángó házat, a melynek belseje és udvara is becsületes, szorgalmas, takarékos népről tesz tanúságot, És vallásosak is. A püspöklátogatáskor egy nagyon öreg beteg csángó mindenképen szerette volna látni az erdélyi püspököt. És Kenessey Béla nem késett meglátogatni őt, vigasztalást és a jövő élet reménységét vinni a derék csángó házba, a mely másnapra a megnyugtatott öreg gazda jobblétre szendertiltével gyászba borult. Az egyesület minden jövedelmét arra fordítja, hogy a Bukovinában maradt testvérek meglátogatására alapot szerezzenek. Eddig tíz legény fogadott teljes abstineneziát egy évre, mert azok lesznek jogosítva kirándulni, a kik a szesztől távoltartják magukat. Arra készülnek, hogy Bukovinában is az öt magyar faluban előadják azokat, a miket itt tanultak, de ott sem lesz szabad szeszt fogyasztaniok. íme egy iskolaigazgató hasznos munkásságának eredménye, a kit nem fáraszt ki csak az iskola dolga, de megmutatja a leendő tanítóknak, hogyan lehet és kell a népért dolgozni és a felesleges időt a nép javára fordítani. A jó pedagógus az életnek nevel és az életről tanít. Barabás Endre az ő tanítványainak példát ad, hogy a jó tanító nem lehet el altruizmus nélkül s bevonván tanítványait népművelési önfeláldozó munkáiba, megtanítja őket már az iskolában a népet szeretni. Kálvinista. KÜLFÖLD. A ker. ifjúsági egyesületek XVIII. világgyűlése. Edinburgh, 1913. június 26. Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! Glasgowi levelemet Edinburghban írom. E körülmény abban a szomorú tényben leli magyarázatát, hogy a shillingek mesés gyorsasággal tünedeznek el zsebemből. Csendesebb vizekre eveztem tehát — vissza Edinburghba. Itt, a magyar diákok tanyáján, a kedves Urquhart família körében lakom olcsó pénzért (fürdőszoba-használattal és nyelvoktatással) s innét fogok párszor átrándulni az aczélvárosba, Glasgowba. Azonban annak daczára, hogy a drágaság miatt elmenekültem belőle, tudok róla egy-két szép dolgot írni. E hó 16 -ara a keresztyén ifjúsági egyesületek világgyűlését a glasgowi keresztyén ifjúsági egyesület hívta meg egész napos kirándulásra nyaralótelepére, a mely a kies Loehgoilhead mellett fekszik gyönyörű, karakterisztikus skót felföldi völgy katlanban. Rohanó, kristályvizű hegyi patak partján nőtt fák zárják el szemeink elől a telepet. A mint azonban átlépünk a keskeny hídon, rögtön a szemünkbe ötlik 25 sátor s egy csinos pavillon. Minden sátor (kerek és deszkapadlós) három ággyal és székekkel van felszerelve. A legtöbbnek máilakói vannak. A lakók nemcsak a keresztyén ifjúsági egylet tagjaiból kerülnek ki, hanem mindenféle fajta fiatal ember van köztük. Itt nem tesznek különbséget ifjú és ifjú között, nem vizsgálják senki hitét, meggyőződését, csak azt nézik, hogy ha egyszerű is, de tiszta megjelenése legyen, s csak azt kívánják tőle, hogy az ellátási díjat, a mi mindent beleértve, heti 20—22' schilling, lefizesse és magát a szabályokhoz alkalmazza. Egyívású ifjú lévén valamennyi, hamarosan barátságot kötnek. Sportolnak, fürdenek, kirándulásokat tesznek s bár teljesen alkoholmentes a telep, mégis bámulatos vidáman vannak. A skót duda zenéjére nemzeti tánezot lejtenek vagy masíroznak, a harang szavára a pavillonban levő étterembe vonulnak, vagy az előtt gyűlnek össze, hogy valami, az egész társaságot érdeklő közlést hallgassanak meg.